„Karim Benzema hivatalosan is aláírt az Al-Ittihadhoz”, „Kanté is az Al-Ittihadhoz szerződik”, „Jordan Henderson az Al-Ettifaknál folytatja” az elmúlt hetekben számtalanszor olvashattunk ezekről és más hasonlóan megdöbbentő összegű átigazolási hírekről, top játékosokról, akik szaúd-arábiai csapatot választottak pályafutások következő úti céljának.
Kapcsolódó cikkünk: Ronaldotól Neymarig, avagy a szaúdi liga felemel(ked)ése
A fociban nem új jelenség, hogy top játékosok levezetésképp olyan országok csapataiba igazoljanak, melyek nem szerepelnek jelentős kupasorozatban és ligájuk sem túl erős, azonban kedvező szerződési feltételek miatt, azaz gigafizetéseket kínálva nekik, könnyen elcsábuljanak visszavonulásuk előtt 1-2 évvel.
Hasonló történt pár éve a Kínába induló játékosokkal, gondoljunk csak a Chelsea-ből átigazoló Oscarra vagy Ramiresre. Szaúd-Arábia azonban csavart a dolgokon: rekordátigazolási összegeket fizettek ki olyan játékosokért, akik még bőven 30 alatt vannak és bizony akár karrierjük csúcsán járnak. Erre egy nagyon friss példa a Celta Vigóból átigazoló Gabri Veiga, akiért a Chelsea is érdeklődött. Ő inkább elhagyva Európát az al-Ahli csapatába igazolt, pedig szakértők szerint a tehetsége megvan ahhoz, hogy nagy csapatban játsszon.
A kérdéskört érdemes két szemszögből vizsgálni: Mi teszi vonzóvá a játékosok számára a szaúdi pro ligát, milyen motivációk bújnak meg leginkább az átigazolások mögött? A másik szempont pedig talán még ennél is fontosabb, miért éri meg ez Szaúd-Arábiának? Miért fektet az ország ennyit a fociba?
A szaúdi költekezéseket meg lehet-e magyarázni csupán a sportmosás, azaz a sportswashing jelenségével?
A sportmosás fogalma a pénzmosás szóból ered, lényege pedig, hogy országok, vagy óriáscégek sportcsapatok vagy akár nagy közönséget vonzó sportesemények finanszírozásával eltereljék a figyelmet, vagy tisztára mossák hírnevüket, mely az emberi jogok sérülése vagy akár a környezetszennyezés miatt csorbát szenvedett. Alapvetően Szaúd-Arábiának meg lenne az oka a sportswashing alkalmazására, hiszen elég csak a jemeni konfliktusra gondolni, azonban kiemelendő, hogy ha az alapvető motiváció ez is volt, a sport ilyen mértékű támogatását nem lehet csupán ezzel magyarázni, a szaúdi helyzet esetében meg kell említeni a Vision 2030 programot is.
Mohammed bin Salman szaúdi koronaherceg által támogatott Vision 2030 Szaúd-Arábia legfontosabb programjai közé tartozik, melynek lényege a szaúdi gazdaság kiterjesztése az olajon túlra. Ebben a programban pedig a turizmus növelése- akár a sport útján kiemelt szerepet kapott. Tehát, ha a motivációkat keressük a költekezések mögött, mindenképp érdemes figyelembe kell venni mindkét lehetőséget.
Benzema Al-ittihadi bejelentése. Kép forrása: https://www.nytimes.com/2023/06/06/sports/soccer/karim-benzema-saudi-arabai-al-Ittihad.htm
A Szaúdi foci támogatások kezdete:
2021 októberében a Saudi Public Investment Fund véglegesítette a Newcastle United angol első osztályú csapat megvételét. A PIF kezeli az ország olajból származó bevételeit, és különböző befektetésekre használja a pénzt. A Newcastle United felvásárlásával követték a már Közel-Keleten elindult top ligás csapat vásárlásokat, úgy, ahogyan Katarnak a PSG, az Arab Egyesült Emirátusoknak pedig a Manchaster City-ben van tulajdonjoguk. A Newcastle a 2021-es átvétele után, 2023-ban már Bajnokok Ligája indulóvá vált a befektetéseknek köszönhetően, míg előtte a kiesés elkerüléséért küzdő csapat volt.
A következő mérföldkő Cristiano Ronaldo al-Nassrbe történő igazolása volt, ahol akkoriban szerződése a rekordot jelentő közel 600 millió dollárt is elérte. Ronaldo igazolása megadta a kellő löketet, 2023 júniusától a PIF elkezdte fejleszteni a hazai bajnokságot és a Newcastle után 4 hazai csapatot is megvásárolt. Az al-Ittihadot, al-Nassrt, al-Hilalt és az al-Ahlit érintették a vásárlások és csak Karim Benzema szerződése elérte a 430 millió dolláros összeget.
Persze Benzemán kívül számtalan másik világsztár is nagy összegű szerződéseket kapott, például N’golo Kanté, a Chelsea-vel BL-t nyerő világklasszis középpályás, vagy a Liverpool volt csapatkapitánya Jordan Henderson. A szaúdi-liga ilyen nagy arányú felvásárlásaival bizony az érdeklődés is megérkezett a bajnokság iránt. A ligát az idei évtől 170+ ország közvetíti, beleértve Magyarországot is.
Mi lehet a motiváció az országba igazoló játékosok számára?
Persze a transzfereket vizsgálva érdemes a játékosok szempontjait is figyelembe venni. A karrierjüket levezető idősebb játékosok esetén viszonylag egyszerű a képlet, mivel sok esetben szinte az összes megnyerhető trófeát és díjat elvitték (pl. Kanté), nekik a siker már kevésbé fontos, és sokkal inkább motiváló lehet az akár a nyugdíjas éveket is megkönnyítő gigafizetés, és cserébe a felelősség és a terhelés is kevesebb, mint a topligáknál. Ezzel szemben bizony vannak olyan játékosok is, akik még bőven harminc alatt vannak és mégis a szaúdi-ligát választották, ilyen Veira igazolása is.
Esetükben is persze valószínűsíthető, hogy a fizetés adta meg a transzfer lökését, azonban nekik az ambícióikra és a trófeákra is gondolniuk kellett, hiszen a szaúdi ligával megfosztották magukat az európai szereplés lehetőségétől egyelőre. Azonban a hangsúly az egyelőrén van, hiszen a Bajnokok Ligája új formátumának köszönhetően a szabadkártyás (Wild Card) indulási lehetőség megnyitását kérik a szaudi csapatok előtt az UEFA-tól. Még nincs semmi sem eldöntve, de az UEFA-t ismerve annyira nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben a szaúdi csapatok is részt vehessenek a Bajnokok Ligájában.
Mindezeket figyelembe véve nem teljesen reménytelen és ambíciómentes az országba igazoló fiatal játékosok jövője, hiszen gyorsan fel tudták tölteni szupersztárokkal a ligát, ez pedig egyértelműen arra enged következtetni, hogy a szaúdiak komolyan gondolják a projektet és szeretnének felérni a csúcsra, nem csak a Newcastle szaúdi kézben lévő angol csapattal, de akár hazai csapataikkal is.
