Cristiano Ronaldo 2022. december 30-án bő két évtized után, sikerekben gazdag európai karrierjét hátrahagyva, 2.5 évre a szaúdi Al-Nassr csapatához igazol, szezononként csillagászati összegeket, összesen mintegy 200 millió eurót bezsebelve. Az azóta eltelt idő megmutatta, hogy példája nem egyedi eset, több tucat "kollégája" követte.
OFFICIAL: Cristiano Ronaldo joins Al Nassr, here we go! Contract valid until 2025 #Ronaldo
Fabrizio Romano, Twitter
Az eleinte meglepettséget kiváltó reakciók ellenére az idő Ronaldot igazolja, valóban több topjátékos tette át székhelyét az öreg kontinensről az Arab-félszigetre az elmúlt hónapokban, emelve a liga presztízsét, mely értékét a Transfermarkt már több, mint 1 milliárd euróra taksálja, nem beszélve arról, hogy papíron az előbbi számot figyelve a Saudi Pro League már olyan bajnokságokat közelít vagy előz meg, mint a török, a portugál vagy a holland. Reálisnak tűnő cél a világ tíz legjobb bajnokságai közé való beférkőzés.
Na de mi ezzel a baj? Illetve mi mozgatja a szaúdiakat?
Azért az olaj úr – írhatta volna a közel-keleti Petőfi kissé más kontextusban. Az első király – Ibn Szaúd – amellett, hogy nevét viseli az ország, amivel olyan díszes társaság tagja, mint Kolumbusz, Simón Bolívar vagy félig-meddig Amerigo Vespucci – ügyes taktikát választott...
Az 1932-es függetlenséget követően a harmincas évek második felében fedezték fel az első kőolaj-készleteket, majd miután az amerikai cég (SOLAC – Standard Oil Company of California) leányvállalataiban a világháború utáni években okosan koncessziót szereztek, megkezdődhetett az ipari mennyiségű kitermelés és a kitermelésből történő részesedés, ami azóta sem veszítette el központi szerepét az ország életében.
Szaúd-Arábia abszolút monarchia, élén a névadó Szaúd-dinasztia aktuális királya, jelenleg éppen a 2015 óta trónon ülő Szalman bin Abdul-Aziz, aki hetedik a sorban és nagyjából 33-34 millió lakos (100 éve – 2 millió fő!), valamint két millió km2 felett uralkodik, ámde a valós hatalom birtokosa a koronaherceg.
Másik fontos szereplőnk a 73-as olajválság előtti években alapított PIF (Public Investment Fund), amit a BBC-n angolosan csak „big pot of money-ként” definiáltak és nem, ezzel kicsit sem lőttek mellé. A konglomerátum tulajdonképpen az állam malacperselye, mely lehetővé teszi a komoly kiadásokat megannyi sportágban, akár e-sportban vagy golfban is, kihagyva – Európával ellentétben – a térségben nem létező Pénzügyi Fair Play rendszerét, magyarul bármennyit költhet az Al-Hilal vagy az Al-Nassr felülvizsgálat nélkül, ezért kereshet annyi pénzt CR7-től Firminon át Benzemáig minden leigazolt labdarúgó.
A grafikon remekül megmutatja, hogy a liga szinte csak költ – az augusztus 7-e utáni leigazolt játékosokért kiadott összegek (ld. Neymar) nincsenek bekalkulálva – bevételi oldalról csekély eredményt felmutatva.
Szeptemberre elmondhatjuk, hogy a pénzcsapok valahol 900 és 1000 millió euró környékén apadnak el az átigazolási piac szeptemberi 7-i bezárulásának köszönhetően.
A könnyed antrét követően jöjjön a vallás és politika szegmense.
Szaúd-Arábia a korábban említett monarchikus rendszer lakossága 4/5 részben szunnita, a maradék síita, hindu, illetve akad némi keresztény is főleg az olykor sanyarú sorsú vendégmunkásoknak köszönhetően és talán, ami a leglényegesebb: – ez úgyszintén visszaköszön a sportpolitikában – a világ legteokratikusabb állama. A vallás kötelező, számtalan nekünk alapvetőnek tűnő elem, ekképpen a blaszfémia, a pártalapítás, a nyugati filozófia vagy a (nyugati) zene tiltott, ellenőrzött. A kontrollt az ún. „vallási rendőrség” köznapi nevén a Mutavviún végzi, mely bár a szűk ötven éve alakult, igazán aktívnak 2016-ig tekinthető ilyen és efféle cselekedetekkel. Számos más javarészt arab országban bevett szokás.
Olyan sztárok, mint Benzema, Mahrez, vagy Mané megszerzése, akik nyíltan muszlimok, erősítik a rigorózus állam pozícióit.
A modell lehet bármennyire kompakt, a legitimációját indokolnia szükségeltetik, olykor egyaránt kifelé és befelé erőt, eredményeket felmutatva. Az egyik legerősebb, legősibb közösségeket összehozó – jelen esetben egy egész nemzetet – tevékenység (a vallás mellett) a sport. A törekvés nem egyedi: példának okáért Magyarországon az Országos Testnevelési és Sportbizottságot 1951 januárjában azon szándékkal hozták létre, hogy szovjet mintára szakszervezeti (és fegyveres testületi) alapon szervezzenek csapatokat. A belügyé lett megannyi Dózsa nevű csapat, a Honvéd a Honvédelmi Minisztérium és a Néphadsereg csapatává vált, a Bástya elnevezésű csapatok pedig az ÁVH-hoz tartoztak. Eme „szervezetek” számtalanszor erőszakkal soroztak be játékosokat magukhoz - nem csak labdarúgásban.
Kiemelkedő az ígérgetésben és fenyegetésben élen járó Honvéd esete. A kegyvesztett Fradiból, ahol „nagy számban bukkantak fel reakciós elemek” és még fasisztának is lett titulálva, a legjobbakat – így Kocsist és Budai II-t – pont ide vezényelték át. Czibor eleinte ellenállt, végül Farkas Mihály (!) személyesen kezeskedett a szélső zökkenőmentes átigazolásáról. Nem véletlenül lett ily erős a Honvéd a focipályán. A sporteredmények, az 52-es Helsinki Olimpia óriási siker, szilárd bizonyíték. Egy szó, mint száz: a legtöbb rutinos rendszer kijátssza eme kártyát, feledtetve jó néhány problémát.
Visszakanyarodva az Arab-félsziget felé elmondhatjuk, hogy a szaúdi elgondolás hasonló, a módszerek kifinomultabbak lettek, a cél kísértetiesen ugyanaz.
2023 júniusában a Saudi Vision 2030 keretein belül a PIF 75%-os részesedést szerzett négy csapatban. A Vízió abból indul ki, hogy a világ változik: 2014 és 2020 között felére csökkent az olaj ára, a külföldi tartalékok 737-ről 475 milliárd dollárra zsugorodtak, a túlságosan bőkezű jóléti rendszer fenntarthatatlan, ezért esedékes diverzifikáció a gazdaságban, nagy hangsúlyt fektetve a technológiára és a szolgáltatásokra, ennek része a sport, mint kulturális szolgáltatás.
Négy, azóta az átigazolási piacon vadul költekező együttes észlelhető, zárójelben a Top3 igazolás:
- Al-Hilal – (Neymar, Rubén Neves, Kalidou Koulibaly)
- Al-Ahli – (Riyad Mahrez, Édouard Mendy, Roberto Firmino)
- Al-Nassr – (Cristiano Ronaldo, Sadio Mané, Marcelo Brozovic)
- Al-Ittihad – (Karim Benzema, N'Golo Kanté, Fabinho)
(Kép forrása: Khaleej Times)
A krém. Aranylabdás, Vb győztes, Eb aranyérmes, BL címmel rendelkező, Afrika-Kupán diadalmaskodó, Premier League/La Liga/Seria A első, gólkirály, válogatottsági rekorder.
A cél egyértelmű: országimázs, reputáció fel. Minden, ami kétséget szül, arra boruljon rá Ronaldo neve és cselei, Firmino mesterhármasa a nyitófordulón vagy a regnáló aranylabdás Benzema jelenléte. Egyes lapok említik, hogy eme lépések a 2030-as világbajnokság megszervezésére irányulhatnak az egyiptomiakkal és a görögökkel karöltve, ám a katari vb fényében fogadjuk kétkedve a spekulációt.
(Kép forrása: Saudi Gazette)
A PIF tulajdonosa egyébként a koronaherceg és 2022-től miniszterelnök Muhammad bin Szalman. Az ország de-facto uralkodójára számos esetben terelődött a nemzetközi reflektorfény. Tipikus eset a Ritz-Carlton luxusszállodában (királyi lakosztály: potom 8000£/éjszaka) történt affér, ahol a szaúdi viszonylatban reformernek tekinthető bin Szalman 11 herceget plusz a politikaitól az üzletin át a katonai elitig több tucat befolyásos embert tartóztatott le, akikre a korrupció gyanújának árnyéka vetült. Hasonlóképpen Dzsamál Hasogdzsi emigráns újságíró meggyilkolása 2018-ban az isztambuli konzulátuson, ahová egy októberi napon belépett, viszont sohasem jött ki.
Ez az, ami kérdéseket vet fel. Mit tesz a világ, mit tehet a FIFA egy olyan ország sportbéli térnyerése ellen, amely mereven hierarchikus, valamint finoman fogalmazva másképp értelmezi a szólás- és vallásszabadságot, a nők társadalmi szerepvállalását (habár van némi javulás)?
Pénzből a bevezetőben említett okokból nincs, egyelőre nem is lesz hiány, másból annál inkább. Nehéz dilemma. A burjánzó kérdésekre kielégítő, reális választ bizonytalan, hogy lehet adni. A sportban a vb rendezés gátlása, mint szankció működhet, ahogy a fokozatosan felhízlalt csapatok Európán kívül tartása, Bajnokok Ligájában való indulási kísérletük csírájában való elfojtása. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nyáron egy halom nemzetközi és európai sportcsatorna – hazánkban a Spíler – szerezte meg a szaúdi liga közvetítési jogait, nem feledtetve, hogy az elérhetőségen és nézettségen alapuló piaci logika felülír bizonyos témákat.
A rijádi Ritz-Carlton „hallja” (Kép forrása: Remote Lands)
Megemlítendő, hogy az idei átigazolási szezonban kristálytisztán látszódik a tendencia, hogy a Rijádot választó nagy nevek túlnyomó többségben 30 fölötti, pályájuk második felében/végén járó játékosok. És vajon mit hoz a jövő? Hasonló folyamatokra lehet számítani a nemzeti bajnokságok korosodó (top)játékosainak szaúdi szivárgását illetően. Ami elbillenhet az a kevésbé kiemelkedő, átlagos minőséget képviselő, de a magas fizetést előnyben részesítő profik megjelenése valamely csapatban, kérdés beengednek-e akárkit.
Ahogy a PIF-fel kapcsolatosan megfogalmazott „big pot of money” egy találó kifejezés, úgy válhat a szintén angol „time will tell” szójárás is lényegre törően pontossá.
Annyi bizonyos, hogy a szaúdi politika hirtelenjében nem fog gyökerestül megváltozni, marad a kihirdetett út, az ismert keretek. Amíg ezt a kedves olvasó olvassa, újabb üzletek végére kerül pont, újabb tervek véglegesülnek: a vb-n Marokkóval a 4. helyet bravúrosan megszerző kapus, Yassine Bono, a cikk írásának kezdeti fázisaiban még a jelenlegi EL-győztes Sevillában védett, azóta az Al-Hilal újdonsült szerzeménye. Lépni kell, a labda már nem Rijád térfelén pattog.
Kapcsolódó cikkünk: Mi állhat a szaúd-arábiai rekordigazolások mögött?
