A gyönyörű partszakaszokról, pálmafás, türkiz vizekről híres Dominikai Köztársasággal egy szigeten fekszik Haiti országa, mely ugyanazokkal a földrajzi adottságokkal rendelkezik, mint szomszédja, mégis anarchiával, bűnbandákkal és humanitárius katasztrófával kell megküzdenie a lakosoknak. A cikkben megpróbáljuk bemutatni a jelenlegi állapotot és hogy minek köszönhető a trópusi sziget katasztrofális helyzete.
Haiti történelméről érdemes tudni, hogy a sziget 19. században elsőként szabadult fel a gyarmati uralom alól a Karib-térségben, és ez volt az első ország, melyet teljes egészében afrikai származású rabszolgák vezettek. Az elmúlt évtizedekben azonban véreskezű diktatúrák és a politikai instabilitás jellemezte.
Úgy tűnt, az 1986-os Duvalier-dinasztia diktátori uralma alóli szabadulás után demokratikus fejlődés következik, ez csak kis mértékben valósult meg. 2004-ben történt az első államcsíny, az első demokratikusan megválasztott elnök ellen, mely az ENSZ beavatkozását igényelte. Az ENSZ megindította a MINSUTAH misszióját, mely 2017-ig volt jelen az országban, és például a 2010-es, óriási veszteségekkel járó, 7,1-es erősségű földrengést követő helyreállításban is segédkezett.
A 2020-as évek dönötték teljes katasztrófába Haitit, miután a 2017 óta hatalmon lévő elnök, Jovenel Moïse ellen merényletet hajtottak végre az elnöki rezidenciájában 2021-ben. Később a nyomozások kiderítették, hogy az elnököt kolumbiai zsoldosok ölhették meg, akiknek a felbérlőit még homály fedi.
Moïse halála előtt két nappal megbeszélés alapján Ariel Henry-t nevezte meg miniszterelnökének. Azonban a merényletet követően Ariel Henry azonnal hatalomra emelkedett a merényletet követően, mint elnök a miniszterelnöki székből, csupán két nappal a kinevezése után. Mindezt a nép ratifikációja nélkül, tehát jogtalanul és támogatottság nélkül.
Már Moïse regnálása idején is óriási tüntetések voltak Haiti fővárosában Port-au-Prince-ben, többek között választási csalással, a demokrácia figyelembe nem vételével és persze korrupcióval vádolták. Ezt az ellenérzést tovább táplálta egyébként Ariel Henry miniszterelnökké nevezése is, hiszen a nemzetgyűlést megkerülve, önhatalomból nevezte ki, mindenféle szabályozástól eltekintve.
Ariel Henry elődjéhez hasonlóan népszerűtlen volt, azonban ehhez hozzájárult még illegitim hatalma is, tehát képtelen volt a cselekvésre, minden próbálkozása a hatalma legitimálására kudarcba fulladt. 2023-ra a helyzet odáig fajult, hogy az ország szenátorainak mandátumai lejártak, Henry nem akarja a hatalmat kiadni a kezéből, de képtelen a cselekvésre, a nemzetgyűlés kiürült, nincsenek választások, tehát a kormány és a döntéshozatal is cselekvésképtelen hisz a 30 tagú szenátus és a 119 tagú alsóház képviselőinek mandátuma mind lejárt, ami anarchiához és a bűnbandák uralmához vezetett. Mint láthatjuk tehát az ország válságának egyik összetevője a politikai instabilitás volt.
Sajnos egy újabb földrengés is hozzájárult az ország katasztrófájához, augusztus 21-én egy 7.2-es erősségű földrengés rázta meg az ország déli félszigetét. Az áldozatok száma 2200 főre emelkedett és több, mint 600.000 fő szorult humanitárius segítségnyújtásra. Az elnök Moïse halálát követően 1 hónappal történő földrengés becsúsztatta egy spirálba az országot. A támogatás nélküli illegitim kormány, a merényletet követő tüntetés hullám, a hatalmi űr keletkezése miatt a földrengés utáni logisztikát, mentést, és újjáépítést nem tudta megoldani Haiti. Megközelítőleg 5 millió fő éhezik az országban.
Haiti déli félszigetén történő 7,2-es földrengés epicentruma. Kép forrása: disasterphilanthropy.org
A politikai instabilitást és a földrengést követő válságot kihasználva a bandák beékelték magukat a fővárosba és eltulajdonították a Port-au-Prince-i gazdasági infrastruktúra (pl. benzin, gázolaj) nagy részét. A legnagyobb probléma a kormány tehetetlensége mellett, ezeknek a bandáknak a versengése a hatalomért. Haiti területén kb. 200 bűnbanda tevékenykedik, a fővárosban két fő rivális a G9 és a GPèp verseng egymással. Főként politikai célokért küzdenek a bandák, köthetőek akár pártokhoz is, és olyan műveleteket hajtanak végre a célok eléréséért, ami sokszor megbénítja az országot. Például a déli félszigetet és Port-au-Prince-t összekötő útszakaszt állandó zár alatt tartják.
Az országban a politikai döntéseknek köszönhetően a benzin és gázolaj árak megduplázódtak 2022 szeptemberében, ennek tiltakozásképpen a G9 eltulajdonított több, mint 10 millió gallon gázolajat Haiti elsődleges gázolaj raktárából és elzárta azokat. Helyi beszámolók szerint gyakran lakóházakban, bent a városban tárolták azokat, ami óriási veszélyt jelentett a lakosságra nézve. A benzin eltulajdonítások miatt sokáig nagyon korlátozottan lehetett üzemanyaghoz jutni a fővárosban, ami óriási túlterheltséghez vezetett, ha 1-1 benzinkút kinyitott, kilométeres dugókat okozva a városban.
A bandák esetében a civilek elleni erőszak a legriasztóbb, gyakran középosztálybeli lakosokat rabolnak el, és a családtagoktól váltságdíjat követelnek. 2022-ben 1300 fő körül járt az emberrablások száma, csak egy év alatt. A bandák a nyílt utcán, főként Cité Soleil tartanak lefejezéseket, szexuális erőszakkal próbálják megfenyegetni a lakosságot, hogy ne támogassák a rivális bandát.
A bűnbandák megállításának a legnagyobb akadálya az összefonódás a politikával és haiti erőszakszervezeteivel. A G9 vezetője az a Chérizier, aki 2019-ben még a rendőrségi speciális erőkben szolgált, és később a G9 vezetőjeként szoros kapcsolatok fűzték Moïse elnökhöz. Haiti bűnszervezeteinek a legnagyobb táptalaja, hogy a politika eszközként használta őket, például a politikai ellenzék elnyomására, a választási csalásokban való segédkezésre és gazdasági monopóliumokkal való befolyásolásra használják fel őket. Cserébe a bandák kapcsolatok révén előnyökhöz jutnak (fegyverek, hatóság eltekintése a bűncselekményekről, korrupció, illegális kereskedelem stb.)
Jimmy ‘Barbecue’ Chérizier a G9 vezetője. Kép forrása: pbs.org
Ez ahogy a cikkben már említve volt háttérbe szorult a kormány ellehetetlenedésével, maguk a bűnbandák vezetői törnek politikai ambíciókra kihasználva a keletkezett hatalmi űrt. A terjedő erőszaknak és a kilátástalanságnak köszönhetően, egyre több ember keresi a kiutat Haitiből, ami menekült áradatot hozhat magával. Erre a problémára már a nemzetközi közösség is felfigyelt.
2024-re Henry elnök végre beleegyezett abba, hogy választásokat tartsanak az országban, azonban ez nem garantált, hiszen ilyen ígéretek már 2021-ben is voltak. AS nemzetközi beavatkozás legnagyobb korlátja az illegitim kormány. Ariel már 2022 óta kéri az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát is a beavatkozásra, azonban azok elutasítják azt, köszönhetően annak, hogy egy misszió legitimálná a jelenlegi haiti vezetést.
Az ENSZ 2022-ben próbált meg reagálni, csupán szankciókkal a romló állapotokra, ami sajnos nem okozott javulást, hiszen az illegális fegyverkereskedelem mértéke továbbra sem csökkent. 2023 októberében az ENSZ végül kenyai indítványra elrendelte haiti rendőri támogató misszióját. A missziót Kenya vezetése alatt fogják megindítani (hivatalosan nem ENSZ felügyelet), melyhez legnagyobb részt kenyai, és Haiti Karibi-térségbeli szomszédjai járultak hozzá. Az ENSZ missziója talán javíthat a fennálló helyzeten, de a legnagyobb szükség elsődlegesen a kormányzás helyreállítása lenne, hiszen így a misszió sem tud együttműködni a kormánnyal, függetlenítenie kell magát a politikától.
AZ EURÓPAI UNIÓ FINANSZÍROZÁSÁVAL. AZ ITT SZEREPLŐ VÉLEMÉNYEK ÉS ÁLLÍTÁSOK A SZERZŐ(K) ÁLLÁSPONTJÁT TÜKRÖZIK, ÉS NEM FELTÉTLENÜL EGYEZNEK MEG AZ EURÓPAI UNIÓ VAGY AZ EURÓPAI OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS VÉGREHAJTÓ ÜGYNÖKSÉG (EACEA) HIVATALOS ÁLLÁSPONTJÁVAL. SEM AZ EURÓPAI UNIÓ, SEM AZ EACEA NEM VONHATÓ FELELŐSSÉGRE MIATTUK.
Projekt azonosító száma:
2022-3-HU01-KA210-YOU-000099246
