Hős forradalmár vagy a régi rendszer átmentője? Kommunista politikus vagy egy új lehetőség? Nagy Imre megítélése mindmáig nem egységes – egyesek kommunista múltját és a svábok kitelepítését róják fel neki, mások 1956-os szerepe alapján ítélik meg, de itt sem egyértelműen. Valaki a hőst, valaki a beépített embert látta Nagy Imrében. Mit gondol róla a magyar jobboldal?
Nagy Imre kommunista múltja
Nagy Imre (1896) szegényparaszti származású volt, akit anyja hivatalnoknak szánt, míg ő maga esztergályos és géplakatos akart lenni. Szülei unszolására felső kereskedelmi iskolába járt, ugyanakkor ezt az első világháború megszakította. 1916-ban orosz hadifogságba került, ahol oroszul kezdett tanulni és kapcsolatba került a kommunista eszmékkel,
1920-ban az Oroszországi Kommunista Pártba is belépett.
Mindmáig vádolják azzal, hogy részt vett a cári család kivégzésében, ez azonban nem bizonyítható.
1921-ben hazatért Magyarországra, ahol előbb a szociáldemokraták, majd az illegálisan működő kommunisták embere lett, főként mezőgazdasági ügyekkel foglalkozott. 1928-ban Bécsbe, majd rá két évre
a Szovjetunióba emigrált, ahol bár többször is konfliktusba került a párttal, sőt egy időben ki is zárták,
de egészen 1944-ig kitartott és szerepet vállalt. Ekkori éveivel kapcsolatban rendszeresen vádolják azzal, hogy Vologya fedőnéven együttműködött olyan szovjet hatóságokkal, mint a Gulágot fenntartó és tömeggyilkosságokat végrehajtó NKVD.
Hazatértét követően a kiépülő kommunista hatalom alapembere lett. Földművelésügyi miniszterként
ő hajtotta végre a rég várt földosztást – nyilvánvalóan azért kapta meg a tárcát, hogy ez a folyamat a kommunisták nevéhez kötődjön;
ugyanakkor az is ő volt, aki benyújtotta a németek kitelepítésének tervezetét a Minisztertanácsnak. Begyűjtési miniszterként aláírta a padlássöprés rendeletét, ezáltal kiemelt szerepe volt a parasztság terrorban tartásában is, de rendszeresen fogalmazott meg ellenvéleményt az agrárpolitikával, az erőszakos kolhozosítással kapcsolatban is – nyilván eredménytelenül. 1953 után – a kezdeti sztálinista szólamok hangoztatását követően – pedig az új irányvonal megtestesítője, bár hol volt hatalom a kezében, hol nem. Népszerű intézkedései – a kuláklista, a deportálások megszüntetése, az iparosítás enyhítése stb. – megadták az alapot, amely miatt 1956-ban a kormányba követelte a tömeg. Kezdeti népszerűsége eleinte csökkent, mert fékezni próbálta a megvalósíthatatlannak vélt követeléseket, majd október 28-án tűzszünetet hirdetett a kormányzat részéről, kihirdette a többpártrendszert, a szovjetek kivonulását követelte.
November 1-jén a Varsói Szerződésből való kilépést és a semlegességet hirdette ki.
Kulákper (forrás: ujkor.hu)
November 4. után a jugoszláv nagykövetségen lelt menedékre, ugyanakkor Kádárék ígéreteinek hatására november 22-én kijött onnan, mire letartóztatták. Pere 1958-ban zajlott, a vádakat mindvégig tagadta, a bíróság illetékességét sem ismerte el.
Halálra ítélték, amelyet június 16-án hajtottak végre. Mindmáig felmerül korábbi cselekedeteinek felmentése mellett érvként az, hogy nem kért kegyelmet.
Bár pere során ellenforradalomnak nevezte 1956-ot, sőt fasiszta elemeket is emlegetett (nem tudni, milyen megfontolásból).
Hogyan ítéli meg a magyar jobboldal Nagy Imrét?
Ma Magyarországon az az általános vélekedés, hogy a magyar jobboldal hozzáállása Nagy Imréhez megváltozott, ez azonban így nem igaz.
Nagy Imre újratemetése 1989-ben valóban a rendszerváltás egyik szimbolikus eseménye, ott az akkor még kezdő politikus Orbán Viktor mondott beszédet, de Nagy Imre felemás értékelése már a kezdetek kezdetén jelen volt, és nemcsak a jobboldal részéről. A baloldal Nagy Imrét felemlegeti ugyan, de kezdetben a forradalmat kevésbé helyezte előtérbe. A jobboldalnál ez fordítva volt mindig is. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyes politikai szereplők ne fogalmazzanak meg harsány gondolatokat – ez lehet az egyik oka annak, hogy nagyon különbözőnek tűnik a jobboldal hozzáállása Nagy Imréhez, hiszen egy-egy elítélő nyilatkozat olykor sokaknak feltűnik, ráadásul ezek igen sokszor méltatlan stílusban íródnak. Fontos pont emellett az 1989-es újratemetés szimbolikus tartalma: valaki, akit ilyen körülmények közt, ilyen emelkedett hangulatban temettek újra, az átlagember szemében érinthetetlen.
A jobboldal nem felejti el a svábok kitelepítését és a padlássöprést, ugyanakkor nem felejti el a földreformot és az 1956-os tevékenységet sem – csak utóbbiról beszélünk, míg előbbiekről nem.
Házkutatás az 1950-es években (forrás: ujkor.hu)
Nagy Imre a rendszerváltáskor
Amikor 1990-ben a forradalom emlékét törvénybe iktatták, Nagy Imre neve nem került végül a javaslatba, hiába akarta így például az SZDSZ – hiszen az MDF-vezette jobboldal számára Nagy Imre személye már akkor is kettős volt, bár az MDF Csurka István által fémjelzett jobbszárnyának hatását láthatjuk itt.
Nagy Imre személyét a magyar jobboldal már a rendszerváltáskor „kettéosztotta”, Antall József például tudatosan választotta el és értékelte más szemszögből a mártírhalált és a kormányfői tevékenységet. Valójában
a magyar jobboldal nem utasítja el Nagy Imre személyét, de nem is azonosul vele teljesen,
ugyanakkor érinthetetlensége miatt inkább nem akarja árnyalni a képet, hanem vagy nem beszél róla vagy nem helyezi előtérbe.
Megosztó pontok
De mik azok a megosztó pontok, amelyek miatt már a kezdetek kezdetén ellentmondásos volt Nagy Imre szerepe?
A svábok kitelepítése egyértelműen az ő felelőssége is,
de ezen kívül egy kevésbé tehetséges és gyakorlatilag nulla lehetőségekkel bíró ember képét láthatjuk. A további kérdések sokszor a propaganda és gyakran a baloldali propaganda termékei: utóbbinak példája az 1930-as évekbeli ügynöki tevékenysége, de hasonlóan bizonyíthatatlan a cári család kivégzésében játszott szerepe (ez ma már inkább egyenesen cáfolhatónak tűnik). Két olyan pont van, amely viták alapját adja.
Az egyik ilyen – ráadásul igen fontos pont – az agrárpolitika, hiszen
a padlássöprés minisztere egy időben éppen Nagy Imre agrárpolitikus volt.
Itt valójában az a kérdés, hogy miért vállalta ezt, hiszen maga nagyon erős kritikusa volt a rákosista agrárpolitikának, aminek hangot is adott. Felelőssége egyértelműen van, hiszen parasztok százezrei, sőt milliói éltek félelemben a korszakban, amelyhez nevét adta. De ezek
a parasztok Sztálin 1953-as halálát követő tevékenységét egyértelműen felszabadulásként élték meg,
bár kezdetben Nagy Sztálint méltatta – egészen addig, amíg Moszkvába nem ment „eligazításért”. Valójában nem tudjuk, mit gondolt a korszakról; valószínűleg nem támogatta ezt a mértéktelen terrort, de nevét adta hozzá, ráadásul nem tudni, miért: félelemből vagy a karrierje miatt? 1953 után azonban egyértelműen könnyítés volt Nagy Imre személye, és ezt a padlássöprésben érintett parasztság élte meg a leginkább. Nagy Imrének saját személye is itt bontakozhatott ki először (a gyakorlatban), hiszen míg korábban nem tért el a központi irányvonaltól, 1953 után több konfliktusa is volt – igaz, nemcsak eszmei-ideológiai és politikai, hanem személyi is, hiszen Rákosi áskálódott ellene. De Rákosi, ellentétben Naggyal, kezdetben semmit sem engedett, még szovjet parancsra sem (igaz, részben ez az oka annak, hogy Nagy Imre miniszterelnök lehetett, szovjet parancsra).
1956-os tevékenysége talán kevésbé ellentmondásos, bár manapság inkább emiatt hallani vitákat. Valóban nem támogatta a harsányabb erőket, hiszen irreálisnak tartott rengeteg követelést. Nagy Imre valamilyen szinten ismerte a szovjet blokk Magyarországának lehetőségeit, emiatt igen sokáig inkább óvatos volt, amely érthető módon bizalmatlanságot teremtett vele szemben rengeteg forradalmárban.
Azt azonban látni kell, hogy mindenki egyetértett a változások szükségességében – így Nagy Imre is.
Ő részben félelem miatt vállalt konfliktust a magyar forradalmárokkal, és amint lehetett, itt is engedett. Persze mindeközben hithű kommunista is volt, vagyis nyilván nem értett egyet mindennel, de elvei kevésbé vannak középpontban a mai közbeszédben. Persze kérdéses, hogy valóban ennyire tudatos volt, vagy netán ő maga is habozott, sőt sodródott az árral - hiszen nem számított kiemelkedő politikusnak.
Nagy Imre tárgyalása (forrás: origo.hu)
Nagy Imre és a Fidesz
A Fidesz hozzáállása sem változott a kilencvenes évekhez képest, hiszen már a rendszerváltást követő évtizedben kevésbé volt a középpontban Nagy Imre. Ugyanakkor
a magyar jobboldal és így a Fidesz is kifejezetten összetett,
vagyis nincs igazán egységes álláspont. Vannak, akik azonosulnak Nagy Imrével akár 1953 utáni, akár konkrétan a forradalomban vállalt szerepe miatt – ugyanakkor vannak, akik teljes mértékben elutasítják.
Valójában ez jellemzi a Nagy Imrével való viszonyt: nincs egységes, központi álláspont,
emellett inkább kerülik a témát. Ennek oka a fent vázolt összetett életrajz, amely még nem teszi lehetővé az objektív értékelést (még annyira sem, amennyire ez egyáltalán lehetséges).
Október 23. alkalmából nem célunk megítélni Nagy Imre szerepét, most a forradalom miniszterelnökét látjuk benne – ez persze nem azt jelenti, hogy egyébként nem szabad árnyaltan látni személyét (mint bármely más politikai szereplőét). Az árnyaltságnak azonban az is része, hogy a magyar parasztság 1953 után inkább megmentőjét látta benne, semmint egykori elnyomóját.
(Borítókép: Nagy Imre az Országgyűlésben - forrás: origo.hu)
