Az ember megnyit egy hírportált – Azahriah. Nyelvkönyvek visszatérő terminusával élve „szörfözik az interneten”: YouTube felkapott – Azahriah.
Eme cikknek nem célja a sokadik „szemtelenül fiatal” és ”az ország zenei bálványa” jelzőket használva, a mindennapos, szokványos írások sorába beállni és felfedezni, hogy Azahriah éppen egy Balenciaga Speed Knit Trainert vett fel aznap. Ehelyett a folyamatokat szeretném megérteni, megértetni másokkal és válaszokat keresni arra, hogy mi zajlik ma a magyar zeneiparban, mi a siker titka vagy miért fújnak rá egyes körök.
A nyelv börtönében élve visszatérő dilemma zenészkörökben, hogy a belföldi lét mellett mit kezdjünk a nagyvilággal. Ignorálni, kompromisszumot kötni, esetleg nekivágni érdemes-e inkább? 15 millió magyar zenésze akarok lenni vagy nem elégszem meg ennyivel? Angolul vagy magyarul énekeljek?
Magyar zenészeket, zenekarokat eddig elkerülte a világhírnév, habár akadnak epizódok a történelemben, amikor egy-egy dal magasba röpítette alkotóit Seress Rezsőtől az Omegáig, ám az olyan példák, mint a Szomorú Vasárnap és a Gyöngyhajú lány kivételek, időszakosak voltak (sajnos). Ha korukban igazán híres magyar művészt keresünk, akkor a klasszikus vonalon is érdemes lehet elindulni, eljutva ezáltal Liszt Ferenchez vagy Bartók Bélához.
Azahriah-t is elérte a nagy kérdés, annyi biztos, hogy kisebb-nagyobb klubokban idén novemberben európai körutazást tett, mely remek kiindulási pont tekintve, hogy minden adott, hogy ő legyen az első, aki révbe ér külföldön, a belföldi helyszínek, lehetőségek „kimaxolása” után.
Mi minden adott?
- Adott egy megkérdőjelezhetetlen zenei érzék, ami már youtuber korában benne lakozott főszereplőnkben és sok gyakorlással, valamint egy tudatos stábbal és egy Desh nevű jóbaráttal ötvözve tarol a piacon.
- Adott egy különleges hangszín, ami párját ritkítja. Meglehetősen komoly énektechnikai fejlettség szükséges ahhoz, hogy valaki ne rekedjen be, illetve ne menjen el a hangja a koncert közben/után a színpadon ilyen intenzitású és magasságú éneklés mellett.
- Adott egy olyan személyiség, aki az „egy közülünk” karaktert idézi fel a hallgatókban, hibákkal (palacsintafesztivál) és sikerekkel, egy szóval emberien, esendően, akivel lehet azonosulni.
- És végül adott a 21. század légköre, ami lehetővé teszi a gyors és óriási méreteket öltő menetelést, ami korábban példa nélkülinek és elképzelhetetlennek. „Rohanó világunkban…” – ebben az esetben valóban rohanó, sőt, ellenben nem kapkodva rohanó!
(Forrás: Facebook – azahriah.official)
Modernizálódó zeneipar
Különleges folyamatok zajlanak le a magyar zeneiparban az elmúlt években. A generációváltás kezd a végéhez érni, a fiatalabb korosztály átvette a stafétát. Az életkorokat elnézve könnyen állhatunk be az említett „szemtelenül fiatal” sorba, miközben nem ez az, ami szokatlan, hiszen a Kádár-rendszer zenei életének megkerülhetetlen alakjai, így Presser Gábor, Demjén Ferenc, Kóbor János, Szörényi Levente vagy Bródy János is a 20-as éveik legelején már aktívan zenéltek. Eltérő viszont az időtartam, ők még egyesével lépcsőztek. Míg Presseréknek, de még az utánuk következő generációknak is teljesen más terepen kellett helytállniuk, addig a Z-generációnak úgyszólván minden azonnal jön, hihetetlen ütemben, az említett lépcsőkön olykor hármat-négyet kihagyva.
Azahriah néhány év alatt eljut a Puskás Arénába, ráadásul egymás után háromszor.
A hazai zenei szcénában meghatározó helyszínt, a Budapest Parkot annyiszor tölti meg, amiről komplett zenekarok, akár évtizedes múlttal csak álmodnának. Egybevág ezzel a Carson Coma esete, akik az MVM Dome-ban adnak szülinapi koncertet 5 éves megalakulásuk apropóján. Ilyen ez a 21. századi légkör, nemcsak a TikTok videók, hanem az élet is gyorsabb. Axiómának számított a jelenlegi hullámot megelőzően, hogy egy bárminemű zenekarnak legalább 8-10 évet kellett koncertező zenekarként tevékenykednie mielőtt bevehette volna a Budapest Parkot. Olyan előadóknak, mint Majka – saját beszámolója szerint is – valósággal vadásznia kellett közönséget egy-egy Parkos koncertjére dacára annak, hogy már akkor olyan slágerek birtokában volt, mint az azóta is a legtöbb megtekintéssel rendelkező Belehalok című klasszikus. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál... nem ám a mostani generációnál.
Baukó Attila másik nagy előnye az alulról történő építkezés. Valamely tehetségkutatóból frissen a szakmába érkező személyiségekből akadt bőven az elmúlt években, ám közülük kevesen futottak be, Manuelen és talán a pörgőnyelvű Alee-n kívül szinte senki. A tehetségkutatók érdekes jelenségek az elmúlt években. Egyrészt megfelelnek a korszellemnek abban a tekintetben, hogy a műsor rövid ideje alatt ontják magukból a feltörekvő tehetségeket, akiknek pénzt, paripát, fegyvert nyújtva rúgják be karrierjüket, gyors csúcsra érést biztosítva. Másrészt a korábbi évekkel ellentétben szemmel láthatóan kiszorulnak azon személyek, akik a régi korok előadóit megidézve „csak” énekelnek. Az X-Faktor/Megasztár/Sztárban sztár leszek/Voice előadók rákfenéje, hogy a műsor után elfogy a lendület, nem jönnek az önálló ötletek, a felgyülemlő közönség átlagos alkotások vagy éppen produktum híjján elfordul tőlük, pláne, ha az adott előadó képtelen mit kezdeni a más és más producertől, szövegírótól kapott „készétellel”.
A kiemelkedően sikeres előadók a „bemeneti követelmény”, az éneklés mellett konyítanak a szövegíráshoz, játszanak legalább egy hangszeren és a rögzítési folyamatokban alapvető ismeretekkel rendelkeznek.
Ha a fociban létezik a gólérzékenység, mint fogalom, akkor a zenében sem kizárt hasonló. Slágerérzékenység?
(Forrás: Hajógyár)
Az Egyesült Államokban Azahriah és sorstársai beleesnének a klasszikus „self-made man” kategóriába éppen az említett sokoldalúságuknak, alulról építkezésüknek és tehetségüknek köszönhetően. Gyakorlás, gyakorlás és tehetség, na meg a piaci rés felfedezése és ösztönös betöltése, hiszen eme ágazat sem épül másra, mint keresletre és kínálatra, ami egyfelől kitörési lehetőség, másfelől könnyen válhat pályafutások temetőjévé, ha valaki kevésbé éber. A mai a zeneipar ennek ellenére jóval demokratikusabb. Senkit sem emel fel vagy taszít a mélybe a kor Erdős Péterre, senki nem kerül padlóra, amennyiben nincs lemezszerződése, mint a letűnt korban, a lemez egyébként is minimum másodhegedűs a streaming mögött.
(Erdős Péter a kádári zeneiparban élet és halál ura volt, becenevén „Popcézár”, Csepregi Éva élettársa.)
Bővebben a Csepregi 70 - A Neoton-sztori másképp c. írásban.
Az ő felkészülése már a korai Youtube videók publikálásánál és az első "easy guitar chords"-os Google keresésnél elindult. Hozzá kell tenni azonban, hogy a százezres nagyságrendben mérhető YouTube közönség a nullához képest egy stabil alapzatként szolgált, jól mutatja ezt első koncertje, ahol rögtön 1500 ember hallgatta élőben az akkor még friss, ropogós srácot.
Kritikák kereszttüzében
Fontos leszögezni, hogy a kritikának mindig lesz helye, az emberi lét velejárója, hasonlóan az irigységhez, ami gyakorta ott rejtőzik a lesajnáló megnyilvánulások hátterében. Jelzők szintjén: ötlettelen, proli és társai. Megállapítható, hogy főbb kritikusai marginális zenészek, az általa képviselt műfajt nem kedvelők, valamint az újításokra – több nyelven éneklés, stílusváltások egy zenén belül, adott mondatok extrém gyors pörgetése dallamos rap formájában, egyedi hangzásvilág és lüktetés generálása és társai – kevésbé agilisan reagáló egyének.
Ezt banálisan a „mé’ nem énekel érthetően”, "olyan, mint a lakodalmas rock", illetve a „mi ez a sok effekt” mondatokkal írhatjuk körül.
Mindezek mellett tagadhatatlanul jelen van a Szolnoki Palacsintafesztivál berkein belül lezajlott eset, mely a két főszereplőnek ártva, a fesztiválnak ezzel párhuzamosan országos ismertséget hozva árasztotta el egykoron a portálok kattintásvadászatra éhes asszisztálásával az internetet. A felé irányuló kritika tárgyának egyik szárnya mindenképpen ez, aminek bőven van alapja, az emberekben kérdéseket vet fel. Mindenkire rábízom az eset értékelését, erkölcsi bizonyítványt itt nem állítunk ki. A zenéje iránti visszajelzések annyiban tekinthetőek kevésbé helytálló érveknek, hogy a zene egy erősen szubjektív műfaj, eleve kevés az olyan ember, aki Puccinitől a K-Pop műfaján át 2Pac-ig mindent hallgat és szeret.
A jövő
Fölösleges jóslatokba bocsátkozni. Röviden összefoglalva: drukkolni kell neki. Országhatáron belül nem állhat meg, túl kiemelkedő. Visszatérő mondás egyes előadók esetében, hogy "ha nem ide születik világsztár", ám a sors keze, hogy mégis itt teszi mindazt, amit látunk. Aki kedveli kedvelje, aki vonakodva figyeli tevékenységét, annak elérhető kismillió másik előadó. Ez már nem az Önök kérték vagy a Három kívánság Dévényi Tibi bácsival világa, bátran tovább pörgethet az ember.
De bármi jöjjön, én állok elébe
Bátran húzom a nótát
És dúdolom, hogy lalalalalaj mer’
Valami vár
(Borítókép forrása: Facebook – azahriah.official)
