Az obstrukció azt jelenti, hogy egy szervezet döntési folyamatát jogszerű, de nagyon hosszú ideig tartó „áltevékenységgel” hátráltatják, vagyis egy parlament működése esetén például túl sokat beszélnek, hogy ne legyen idő az érdemi vitára és hátráltassák a döntéshozást, a szavazást.
Az obstrukciónak kevés haszna van, ha leszámítjuk a politikai ellenségeink idegesítéséből fakadó örömünket, ami megkérdőjelezhető örömforrás. Magyarországon is jócskán lehet precedenst találni az obstrukcióra, főleg a dualizmusban, hiszen eléggé kilátástalan helyzete volt az ellenzéknek, amelynek köszönhetően
sípokkal, dudákkal, hosszú szónoklatokkal és a parlament üléstermének szétverésével próbálták akadályozni a kormányzó pártot.
Az obstrukcióról 1895-ben Mikszáth – szabadelvű képviselőként – azt írta:
„Az obstrukció a parlamentarizmus legnagyobb nyavalyája. Ha ez sokszor ismétlődik, vagy ha felette keményen lép fel, megöli a parlamenteket egyenként s végül a parlamentarizmust egészen.”
De napjainkban is van példa az obstrukció alkalmazására, például 2022 októberében 22 órán át folytattak obstrukciót a szociális törvény ügyében az ellenzéki képviselők. Az ügyekben nem csak az volt a közös, hogy mind a kettő a magyar törvényhozáshoz kapcsolódik, hanem hogy egyik obstrukció sem ért el sikereket.
Ennek az angolszász megfelelője a filibuster, amely kifejezés végül a holland vrijbuiter ("freebooter", fosztogató és fosztogató kalandor) szóból ered, de a szó angol nyelvű kölcsönzésének pontos története homályos. Az Oxford English Dictionary egyetlen ismert felhasználása a kora újkori angolban található egy 1587-ben megjelent könyvben, amely leírja a „flibutorokat”, akik kirabolták az utánpótlás-konvojokat. A 18. század végén a kifejezést átkölcsönözték az angol nyelvre a francia flibustier formából, amelyet a 19. század közepéig használtak.
A 24 órás beszéd
Az USA eddigi leghosszabb filibusterét Strom Thurmond adta elő 1957 augusztus 28-án. A szenátus a Civil Rights Actről (polgárjogi törvény) szavazott volna, ami a kissebségi jogokat terjesztette volna ki. A legtöbb szenátor persze megígérte, hogy nem nehezíti majd meg a törvényhozás dolgát, de volt egy szenátor, aki máshogy gondolta, az ő neve Strom Thurmond volt, aki 1954-től 2003-ig volt Dél-Karolina szenátusi képviselője.
Aki a ”túlbeszélésére” úgy készült, hogy gőzfürdőt vett, hogy minél több felesleges folyadék hagyja el a testét, majd cukorkákkal a zsebében állt a pulpitusra, a segédjét beküldte a ruhatárba egy vödörrel, ha az obstruálás végén hirtelen segítségre lenne szüksége és néhány szendvicset is a segédjénél hagyott, hogy amikor megengedi a többi szenátornak, hogy röviden beszéljenek vagy kérdést tegyenek fel, betolhasson egy gyors szendvicset.
Majd szóról szóra felolvasta mind a 48 állam választási törvényét, felolvasta a büntető törvénykönyvet, egy legfelsőbb bírósági döntést, majd pár másik törvényt. Amely procedúra 24 órán és 18 percen át tartó beszédet eredményezett.
Majd hiába a sok beszéd, elfogadták a törvényt és senkit se befolyásolt a 24 órás beszéd.
A 43 órás beszéd
Azonban volt még egy ennél is hosszabb beszéd a filibuster történelmében, amely címet Bill Meier 1977-ben szerzett meg a filibusterje során. Az elfogadásra tárgyalt javaslat a munkavállalók jogáról szólt, amely új törvény Bill szerint sértette volna a munkások jogait, ezért a megelőző napokban keveset evett és felszerelkezett pelenkával, így anélkül könnyíthetett magán, hogy elhagyta volna a szenátus terét.
Ezután megkezdte szónoklatát és az időt arra használta, hogy felolvasott jogi könyvekből olyan jogi esetekről, amelyek a témához köthetőek. Meier felidézte, hogy amikor a pelenkája megtelt, Bill Hobby hadnagy segítségével rövid időre eltudta hagyni a porondot anélkül, hogy véget kellett volna vetnie felszólalásának. Meier arra használta az időt, hogy elrohanjon a női mosdóba, az íróasztalához legközelebb eső létesítménybe, és kiürítse a pelenkáját.
A filibustere 43 órára sikerült, majd hiába a 43 órás felszólalás, a szenátus 23-7 arányban elfogadta a törvényjavaslatot. majd Bill hazament, megfürdött, evett és több mint 20 órát aludt.
Összességében tehát azt láthatjuk, hogy nem véletlen nem szabályozzák a parlamentek az obstrukció intézményét, hiszen mindegy, hogy szétverik-e az üléstermet, vagy 40 órán át szólalnak fel az emberek, akkor is meg lesz szavazva a támadni kívánt javaslat, de cserébe pedig mind az ellenzők, mind a támogatóknak okoztunk egy rossz napot.
(Borítókép forrása: https://danubeinstitute.blog.hu/2019/02/28/biztosan_rossz_dolog_az_obstrukcio)
