Reaktor

A 2013-ban Hszi Csin-ping által meghirdetett Belt and Road Initiative (BRI) egy átfogó gazdaság- és geopolitikai, infrastrukturális és kulturális program, melynek célja, hogy a világgazdaság struktúraváltásával helyezze Kínát a formálódó új világrend középpontjába. A Kínai Kommunista Párt szerint természetesen a több, mint 60 országot érintő program a közjóért való aktív munkára szólít, de tagadhatatlan, hogy a kezdeményezés megvalósításával Kína számos előnyben részesülhet.

A „régi Selyemút”

Számos történelmi korszakban volt intenzív a kereskedelem a Távol-Kelet és Európa között a közel-keleti térségek érintésével. Ez a kereskedelem jellemzően szárazföldi útvonalakra korlátozódott, de tengeri folyosókkal is rendelkezett és résztvevői közvetítői tevékenységet is folytattak. A középkor folyamán is intenzív kereskedelem zajlott a keleti civilizációk és Európa államai között. Ekkor a legjelentősebb útvonal a Selyemút volt, melyen keletről luxuscikkeket szállítottak Európába közvetítők, akik szolgáltatásaikért nagy összegeket kértek. A magas szállítási költségek miatt csak olyan termékek exportja érte meg, melyek értéke igen nagy volt. Az európai vevők az importcikkekért jellemzően nemesfémekkel fizettek, így a kereskedelem ezen formája csak az európai nemesfémkészletek kimerüléséig – a 15.század végéig maradhatott fenn.

A „régi Selyemút” Sárga-tengertől Közép-Ázsiáig tartó szakasza

Forrás: Smarthistory

Az európai államok vezetői – többek között - ezen probléma orvoslására szorgalmazták olyan expedíciók szervezését, melyek a közvetítőket megkerülve, vámmenteses kereskedelmi útvonalak felkutatását célozták, pl.: Indiába (ld.: Kolumbusz expedíciói). A nagy földrajzi felfedezések és a azokat követő korai gyarmatosítás hosszú időre az európai hatalmak kezébe adta a történelem alakítását és mérhetetlen erőforrásokhoz juttatta a gyarmatosításban résztvevő államokat. A kelet és nyugat közötti kereskedelem addig létező formája megszűnt és a Spanyolország, majd később Hollandia által létrehozott új világrendben a keleti civilizációk nem játszottak fontos szerepet.

Kína visszatérése és az „Új Selyemút”

A „Megaláztatás Évszázada” Kína számára 1949-ben a polgárháború lezárásával véget ért. Mao Ce-tung konszolidálta az országot, utódja Teng Hsziao-ping és utódai pedig gazdasági reformok sorával állították fejlődő pályára a kínai gazdaságot. A politikai berendezkedés ellenére Kínában piacgazdaság kialakítására is sor került, eleinte „Különleges Gazdasági Zónák” beveztésével, majd átfogó gazdaságfejlesztési intézkedésekkel. Mindezen reformok hatására a kínai gazdaság az 1980-as évektől kezdve látványos, időnként évi 10%-os GDP növekedést meghaladó ütemben növekedett. A népességszabályozás és a gazdasági termelés hozzáadott értékének növelése pedig a 2000-es évekre Kínát egy stabil politikai és gazdasági rendszerrel rendelkező középhatalommá tette. Az életszínvonal növekedése, infrastrukturális beruházások és komoly haderőfejlesztési program is jelezte, hogy az Egyesült Államok népességét négyszeresen meghaladó Kína a 21. század rivális hatalma lesz.

A gazdasági teljesítőképességével párhuzamosan megindult Kína nemzetközi befolyásának növekedése, először lokálisan, Kína érdekszférájában (Közép-Ázsiában, a Dél-Kínai-tengeren), majd távolabb eső térségekben (Afrika, Dél-Amerika, Dél-Kelet-Ázsia) is. A gazdasági kapcsolatok erősödésével az USA befolyása az említett térségekben fokozatosan gyengülni kezdett. A kínai gazdasági, politikai és kulturális érdekek hatékonyabb érvényesítése érdekében, valamint az amerikaiak által ellenőrzött nemzetközi kereskedelmi folyosók kikerülése végett a Kínai Népköztársaság elnöke bejelentette az Új Selyemút/BRI koncepcióját.

Mit tartalmaz a program?

A BRI különböző oldalakról közelítve igyekszik szorosabbra fűzni Kína és a partnerországok viszonyát. Tartalmazza a politikai irányelvek összehangolását, infrastrukturális fejlesztéseket, pénzügyi reformokat (a jüan szélesebb körű használatát), kulturális kapcsolatok létesítését (a kínai kultúra hirdetésével), és vámmentes, szabad kereskedelmet. Ezen öt terület együttesen testesíteni meg a kínai soft power-t, ami sok esetben Kína riválisainak ellenérzését is kiváltják. A politikai iránymutatást a kritikusok szerint Kína saját érdekeinek érvényesítésére, az adott ország belpolitikai erőviszonyaiba való beavatkozásra használja, de a hivatalos kínai álláspont a politikai integrációt a program többi elemének támogatásaként kezeli. Az infrastrukturális beruházásokat is gyakran éri támadás, hiszen a jellemzően kínai hitelekből megvalósuló fejlesztések komoly eladósodáshoz és gazdasági nehézségekhez vezethetnek. Az eladósodott országok fizetésképtelenségük ellensúlyozására pedig valamilyen juttatásban kell, hogy részesítsék a hitelezőt (ld.: Srí Lanka, Montenegró), így Kína kulcsfontosságú ágazatok, infrastrukturális erőforrások birtokába kerülhet.

A BRI kezdeményezés említett szegmenseinek földrajzi irányai is vannak. A program kezdete óta hat olyan jól elkülöníthető gazdasági folyosó alakult ki, melyek a kínai figyelem és pénzügyi források középpontjában állnak. Észak felé: Kína-Mongólia-Oroszország, nyugat felé: Eurázsia-híd, Közép-Ázsia folyosó, dél-nyugat felé: Kína-Pakisztán, Kína-Indokína, dél felé: Kína-Bangladesh-India. A BRI fejlesztéseinek jelentős mérföldkövei napjainkig: Gwadar kikötője, Kína-EU vasúti összeköttetés (ennek egyik szakasza a Budapest-Belgrád vasútvonal), kínai katonai bázis Djibouti-ban.

Energetikai és útfejlesztési beruházások Pakisztánban a BRI keretében

Forrás: Standard Chartered

A program jövőképe

Az „Egy Út Egy Övezet” beruházásainak eddigi értékbeli csúcsa 2015. volt, amikor 120 milliárd dollárt meghaladó értékű fejlesztésekben vált érdekeltté Kína. Az utóbbi években, különösen a koronavírus járvány kirobbanását követően a kínai FDI mértéke lecsökkent, hiszen a hazai gazdaság megerősítése és a járványkezelés komoly anyagi terheket jelentett Kínának is. A gazdasági fejlődés dinamikájának csökkenése is hozzájárulhat ahhoz, hogy a BRI keretében folyósított kínai hitelek és elindított beruházások mértéke visszaesett, azonban az még nem egyértelmű, hogy a 2020. óta tapasztalt lassulás hosszú vagy inkább csak rövid távon nehezíti a BRI program további megvalósítását.