A nyár óta szinte folyamatosan téma a médiában Tajvan, azon belül is az a Tajvani-szoros felett átrepülő több tucat kínai vadászgép, amely rendszeresen megközelítette Tajvan szigetét. Az akció sokak szerint csak erőfitogtatás és a januárban esedékes tajvani választások befolyásolásának kísérlete, de egyre több szakértő tekinti komoly katonai provokációnak a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megnövekedett jelenlétét a Dél-kínai-tenger térségében.
Miért van két kínai állam?
Kína a ’Megaláztatás Évszázada’ során területi, politikai és gazdasági szuverenitását is elveszítette, melynek következtében nemzetközi viszonylatban instabil, elszegényedő és az európai hatalmaknak, valamint a Japán Birodalomnak kiszolgáltatott ősi civilizációként élt az emberek fejében. A 19. század közepétől egészen 1950-ig kellett várni a belpolitikai konszolidációra, mely a Mao Ce-tung vezette Kínai Kommunista Párt nevéhez köthető. A kommunisták és a Kuomintang (Kínai Nacionalista Párt) 1927-től háborúztak a hatalomért változó intenzitással, Mao erőinek fokozatos térnyerésével.
A polgárháború a nacionalisták Tajvanra menekülésével végződött, akik a szárazföldet uraló Mao-ékhoz hasonlóan az egész kínai állam legitim irányítóinak titulálták magukat.
A polgárháború természetesen nem izolált konfliktusként zajlott le, a második világháború után rövidesen kibontakozó hidegháborús, kétpólusú világrend két szuperhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió is aktívan követte az eseményeket.
Az USA a Kuomintang által vezetett államszervezetet, a Szovjetunió pedig a Mao által létrehozott, kontinentális Kínát tekintette a ’valódi Kínának’, mely azonban később Mao és a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov romló kapcsolata miatt megváltozott. A Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió szakítása nyomán diplomáciai kapcsolatfelvétel kezdődött az Egyesült Államokkal (Ping-pong diplomácia) és folyamat tetőpontjaként 1971-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Kínai Köztársaság (Tajvan) állandó tagságát felfüggesztették, valamint a Kínai Népköztársaság felvételére is sor került.
A Kínai Köztársaság (Tajvan) és a Kína Népköztársaság
Forrás: BBC
Tajvan az elmúlt fél évszázadban a kínai-amerikai államközi kapcsolatok folyton visszatérő konfliktusforrása volt, hiszen az Egyesült Államok a Kínai Köztársaság szövetségeseként Tajvan területi szuverenitását akár katonai úton is hajlandó lenne szavatolni, viszont ez komoly ellentéteket szül a két ország között a kontinentális Kína ’Egy Kína’ alapelve miatt. Az amerikai álláspontra reflektálva 2004-ben a kontinentális Kína kommunista pártja elfogadta az „Elszakadás Elleni Törvényt”, melynek értelmében Kína területi integritásának megőrzése érdekében (Tajvan Kínához csatolása) megengedett katonai eszközök bevetése is. A kínai szándékot egyértelműen megfogalmazó törvényjavaslat elfogadása óta számtalan hadgyakorlat és szóbeli fenyegetés történt kínai részről, melyre válaszul megfordultak amerikai repülőgéphordozók és haditengeralattjárók is a tajvani-szorosban.
A változó világrend megatrendjei
A történelem alakulása a kezdetektől fogva az emberi civilizáció előrehaladását szolgálta ciklikus fejlődési és visszaesési fázisokkal. A fejlődést az innováció, gazdasági fellendülés, az emberi életminőség javulása és gondolkodásmódbeli forradalom, a visszaesést pedig háborúk és pusztulás jelzi. Ray Dalio amerikai üzletember és befektető szerint a ciklusokat a világbirodalmak nagy emelkedési majd hanyatlási időszakai, vagyis a birodalmi ciklusok határozzák meg. Az Egyesült Államok nagy ciklusának vége felé közeledve sok jel utal az amerikai világrend hanyatlására és a következő, emelkedő hatalom, Kína előretörésére. Az 1945-ben lefektetett új világrend számos nehézséget és válságot vészelt át, de az amerikai dominanciát megkérdőjelező új nagyhatalom, Kína felemelkedése minden eddiginél nagyobb kihívásokat jelenthet az Egyesült Államoknak gazdasági és katonai téren is. Míg az amerikai befolyás a világ számos térségében (Közel-Kelet, Dél-Amerika, Dél-Kelet-Ázsia) csökken, addig a kínai gazdasági érdekeltség és a Peking által hosszú ideje fejlesztett soft power eszközök évről évre növelik a Kína érdekérvényesítő erejét az említett térségekben.
Kína az USA népességének négyszeresével rendelkezik, ebből következően az amerikai gazdasági előnyt csak a produktivitás növelésével lehet megtartani, ami az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nem egyszerű feladat. A nemzeti össztermék egy főre jutó értéke (GDP per capita) az amerikai állampolgárok esetében ugyan jóval magasabb, de a különbség gyorsan csökkenő tendenciát mutat, ami pedig a két ország GDP-je közti különbséget is szűkíti. Kína a 2030-as években nagy valószínűséggel megelőzi az USA-t, vagyis gazdasági előnybe kerül, ami pedig a fegyverkezési versenyben is komoly változásokat hozhat.
Az Egyesült Államok és Kína GDP-jének összehasonlítása és várható alakulása (Economist)
Egy hatékonyabb termeléssel, versenyképesebb és nagyobb gazdasággal rendelkező ország nagyobb összegeket képes katonai célokra fordítani, így a következő években számíthatunk Kína haderejének dinamikus fejlődésére és a kínai geopolitikai irányelvek következetesebb betartására. Tajvan esetében ez akár egy amerikai-kínai fegyveres összetűzésbe is torkollhat.
Lesz-e forró háború a Dél-kínai tengeren?
Tajvan a kínai polgárháború óta egy potenciális katonai konfliktus helyszíne, de az elmúlt bő hét évtized alatt mégsem történt számottevő fegyveres összecsapás a térségben. Ennek fő oka az Egyesült Államok, hiszen az amerikaiak névleges védelme alatt álló tajvani kínai állam birtoklásáért eddig egy kommunista vezető sem volt hajlandó nyílt összecsapást kockáztatni a világ első számú nagyhatalmával. Az utóbbi években azonban az USA geopolitikai törekvései számos esetben futottak zátonyra, mivel az érintett területeken nem sikerült az amerikai értékrendnek megfelelő belpolitikai viszonyok kialakítása és a projektek finanszírozásának lakossági támogatása is lecsökkent. Az amerikai katonai jelenlét mérséklődött a Közel-Keleten, Afrikában és a 2001-es terrortámadások nyomán indított afganisztáni misszió is ellentmondásos véget ért 2021-ben, a Biden adminisztráció idején.
Az USA haderejének ütőképessége még mindig a legnagyobb a világon, de lokálisan ez nem minden esetben igaz. A Dél-kínai tenger térségében például katonai szakértők szerint sem egyértelmű az amerikai dominancia, amit jól mutat a kínai hadgyakorlatok megnövekedett gyakorisága és az amerikai hadsereg fókuszának Csendes-óceánra való áthelyeződése is.
A Tajvan partjai közelében 2022-ben végrehajtott kínai hadgyakorlatok elhelyezkedése
A 2012-ben Barack Obama által meghirdetett „Pivot to Asia”- Ázsia felé fordulás program is Kína felemelkedésének ellensúlyozását és az amerikai érdekek érvényesítését célozza a csendes-óceáni régióban, így a Dél-kínai-tengeren is. Hogy lesz-e forró háború Tajvan birtoklásáért lehetetlen előre megmondani, de az biztos, hogy az idő előrehaladtával a kínai haderő fejlődésének köszönhetően az Egyesült Államok méltó riválissal áll majd szemben a Tajvani-szoros másik oldalán.
