Reaktor

Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani hasonló gondolatokat mint: „kapitalizmus évtizedek óta csupán adósságból képes működni és fennmaradni” vagy éppen „ez a gazdasági rendszer már összeomlott volna, ha nem tartaná életben az adósság”. A globális eladósodás kérdése egyre inkább a középpontba kerül, legyen szó fiskális konzervatív hírportálokról vagy éppen a rendszerkritikus baloldali közgazdász körökről. Magát a jelenséget sokan a kapitalizmus válságtüneteként értelmezik. De mi is az a globális adósság? Hogyan lehet globálisan eladósodni, és vajon valóban ad-e okot aggodalomra, ahogyan azt bizonyos körök sugallják?

A globális adósság kérdése a 2020-ban bekövetkezett Covid-válság és az ehhez kapcsolódó állami gazdaságösztönző intézkedések hatására került előtérbe. Az államok által végrehajtott kiemelkedően nagy mértékű fiskális mind monetáris expanzió következtében az államadósság rekordszintre emelkedett. Az International Monetary Fund (IMF) jelentése szerint a globális adósság 2020-ban elérte a 235 ezer milliárd dollárt, ami a világ össztermékének (GDP) 257 százalékát teszi ki.

Mi az a globális adósság?

Mielőtt azonban a jelenség mélyére ásnánk érdemes tisztázni, hogy vajon mit értünk globális adósság alatt. Emberek el tudnak adósodni egymás közt, el tudnak országok adósodni egymás felé, valamint el tudnak kormányok és cégek adósodni a lakosság vagy akár az állam felé. A globális adósság nagysága ezeknek a szereplőknek az egymás közti tartozásaiknak az összegét jelenti. A kérdés már csak az, hogy a kapitalizmus csak adósságból tudja fenntartani magát az nem egy természetes jelenség-e, hiszen amióta világ a világ az emberek a fennmaradó megtakarításaikat némi járadékért (pénz időértékét) cserébe átallokálták olyanoknak, akiknek éppenséggel nagyobb szükségük volt rá. Vagy ahogy az idézet maga is sejteti, hogy egy olyan helyzettel állunk szemben, amelyben egy fenntarthatatlan adósságspirál alakult ki, ahol a cégek, illetve az országok azért, hogy pillanatnyilag versenyben maradhassanak - hiszen az utolsó visz mindent - egyfolytában el kell adósodjanak. A rendszer buktatója, hogy amennyiben elfogy a maximálisan felhasználható tőkemennyiség akkor az egész rendszer finanszírozhatatlanná válik és összeomlik.

Azonban valóban ez a helyzet? Tekintettel az előzményekre, 2007-ben a globális adósság még a világ gazdasági kibocsátásának (GDP) 195 százalékát tette ki, majd a 2008-as válság csúcspontján, 2009-ben, ez a szám már 215 százalékra emelkedett. Azonban az idő múlásával és a globális események hatására a globális adósság mértéke tovább nőtt. A 2019-ben a globális adósság a GDP 227%-an állt míg a 2020-as évben már említett rekordmértékű 235 ezer milliárd dollárt. Természetesen azóta mind a kormányok mind pedig a privát adósságok csökkentek 2021-ben az adósság mértéke már csak 247% volt az előző évi 257%-al szemben.

Jól látható, hogy mind a 2008-as válság mind pedig az 2020-as Covid válság számottevően fokozta az adósságállomány növekedését, ennek ellenére jól kivehető, hogy itt inkább egy trendszerű növekedésről van szó. De mégis minek köszönhető az adósság folyamatosan növekvő szintje? Alapvetően két tényező állhat a jelenség háttérben. Egyrészt a különféle technológiai újítások vagy a tőke egyre nagyobb mobilitása következtében emelkednek a hozamok, aminek hála egyre több ember hajlandó a pénzét befektetni. Én ezt kevésbé tartom helyénvaló válasznak, mivel az emberek megtakarítási határhajlandósága nem túl rugalmas és statisztikák szerint nem lesznek hajlandóak azért kevesebbet fogyasztani mivel mostmár kedvezőbb befektetési lehetőségek elérhetőek a piacon. A másik az általam reálisabban tartott eshetőség, hogy a gazdasági növekedés miatt az emberek gazdagabbak lesznek és emiatt növekszik a megtakarítási hajlandóságuk, aminek következtében az állam és a vállalatok vagy éppen a lakosság kedvezőbb kamattal tud felvenni hiteleket. Ezt az elképzelést alátámasztja, hogy az adósság nagy része továbbra is a fejlett országokhoz kapcsolódik, ahol a lakosok viszonylag kisebb hányadát fordítják jövedelmükből fogyasztásra. Az IFF adatai szerint a fejlett országok birtokolják az adósság 67%-át, ezzel szemben a fejlődő országok csupán a teljes adósság 33%-áért felelnek.

Ugyanakkor, hogy konzisztens legyen az elmélet érdemes ellenőrizni, hogy a fejlett országokban, ahol növekmény nagyobb része válik befektetéssé, majd pedig adóssággá, történt-e olyan mértékű gazdasági növekedés, amely olyan mértékben feltornázta volna az emberek megtakarítandó pénzét, hogy a 2007-es 195%-os adósságállományt feltornázhatta volna 2020-as 257%-ra. A válasz ránézésre egyszerű igennek tűnik. 2007 és 2022 között a világ össz GDP-je 72%-al növekedett. Az USA gazdasága eközben 60%-al növekedett, az Unióé pedig 50%-al tehát jól láthatóan a fejlett országok is kivették a részüket a növekedésből. Szintén igazolja a gondolatmenetet az a tény, hogy a fejlett gazdaságokban az államadósság a 2007 es 2020 között a GDP körülbelül 70 százalékáról annak 124 százalékára emelkedett míg a magánszektor adóssága ennél mérsékeltebb ütemben, 164 százalékról 178 százalékra emelkedett. Ugyan nyilvánvaló, hogy van egy nagyságrendi eltérés, amelyet a 2 válság következtében fellépő kontraciklikus gazdaságpolitikai intézkedésekkel (mint például az adócsökkentés vagy éppen az állami beruházások növekedése) lehet magyarázni, de ettől független a növekedés mindkét szektorban kézzel tapintható.

Hogy kell-e globálisan félnünk a globális adósság emelkedésétől? Szerencsére nem annyira, hiszen pont azokban a fejlett országokban emelkedett a legjobban az állam eladósodottsága (2007-ben az államadósság a GDP 70%-a 2020-ban a GDP 124%-a) ahol az államoknak a legnagyobb mozgásterük van, hogy ezt orvosolják adóemeléssel vagy éppen a mostanság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő pénznyomtatással (már amennyiben természetesen a saját valutájukban adósodtak el.)