Az afrikai Nagy Tavak régió hat állama sok mindenben hasonlít egymáshoz. Ruanda, Burundi, Uganda, Tanzánia, Kenya és a Kongói Demokratikus Köztársaság ugyanabban a pár évben vívta ki függetlenségét korábbi gyarmattartóitól. Ugyanezek az országok 1960 és 1963 között sorra csatlakoztak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez (ENSZ), azonban csatlakozásuk nem jelentette, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintsék azt, amit az ENSZ Alapokmány bevezetőjének értelmében vállaltak. Egyrészt erősen összefüggő tények engednek következtetni arra, hogy egyes népírtások a régió országaiban összefüggnek más országokban fellépő válságokkal, népírtásokkal, másrészt a menekültek kérdése (mely szinte állandó konfliktusforrás és jelenség az országokban) és az általuk generált regionális konfliktusok még szorosabbra fűzik az államok közti szálakat.
A történelem eseményeinek vizsgálata rámutat arra, hogy a térségben vannak és voltak olyan népcsoportok, melyek folyamatos mozgásban vannak, és az azonos nyelvet beszélő csoportok sorra megjelentek a szomszédos országokban (jellemzően a perifériás vidékeken). Az 1972-es burundi népírtás volt a melegágya azon indulatoknak, amelyek közel két évtizeddel később a ruandai népírtás kirobbanásához vezettek. A ruandai népírtás pedig egy olyan menekülthullámot indított el a szomszédos országok felé, amelynek köszönhetően a mai napig jelentős a menekültek száma szinte mindegyik fentebb említett országban. Ráadásul ezek az államok közel sem voltak politikailag stabilnak tekinthetők; sokuk a mai napig sem az.
Utóbbi kategóriába sorolható a korábban Zaire néven ismert Kongói Demokratikus Köztársaság is, ahol a létesített menekülttáborok ellen Ruanda 1996-ban támadást intézett, ugyanis az országba érkező menekültek között a népírtást elkövető vagy felelős személyek is voltak. Mindezek az események pedig egy régiós háborúhoz vezettek (amit több szakértő „Afrika világháborújának” is nevezett), amely tovább gyengítette a politikai stabilitást, erősítette a katonai diktatúrákat és diktátorokat, valamint növelte a társadalmi és gazdasági bizonytalanságot. Mindezen eseményekből látható, hogy a régió fejleményei és válságai szoros összefüggésben vannak egymással és hatnak a környező államokra is.
Az afrikai Nagy Tavak régió országai
Forrás: depositphotos.com, 2023
Az instabil régiós helyzetnek köszönhetően a civilek helyzete rendkívül kiszámíthatatlanná vált. Azok, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonukat, általában számos területen sokkal kiszolgáltatottabbak, például jelentősen magasabb a halálozási arány köztük. Mivel többségük nő, gyerek vagy idősebb személy, ezért fokozottan kitettek a fizikai és szexuális erőszaknak, valamint az emberrablásnak. Sokszor fennáll a veszélye annak, hogy a menekültek konfliktusövezetek közelében maradnak, ezáltal pedig kereszttűzbe kerülhetnek, valamint a harcoló felek célpontként, bábuként, élő pajzsként vagy éppen zsarolás céljából használhatják őket. Gyakran nem elérhető számukra a megfelelő szállás, élelem, higiéniai- és egészségügyi szolgáltatás, még a létesített menekülttáborokban sem.
Az ENSZ szerint „belső menekültnek számítanak azok az országon belüli lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, akik menekülni vagy arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, különösen fegyveres konfliktusok, általános erőszakos helyzetek, az emberi jogok megsértése vagy természeti vagy ember okozta katasztrófák következtében vagy azok hatásainak elkerülése érdekében, és akik nem léptek át nemzetközileg elismert határt”. Az ENSZ menekültüggyel foglalkozó ügynöksége, az UNHCR (United Nations High Commissioner for Refugees – ENSZ Menekültügyi Főbiztosa) számos országban igyekszik segíteni a menekültek helyzetét élelmiszer- és egészségügyi ellátmányokkal, táborok felállításával ahol valamennyire normális életkörülményeket próbálnak biztosítani az érkezőknek. Számos ilyen tábor található a régió országaiban, főleg Ruandában és Kongóban, ahol több tízezer ember él jelenleg.
A Kongói Demokratikus Köztársaság (korábbi nevén Zaire) függetlenedésétől kezdve egészen napjainkig komoly politikai, gazdasági és társadalmi problémákkal néz szembe. Ezeknek a gondoknak a gyökerét a gyarmatosítás időszakában kell keresni, amit láthatóan a mai napig nem hevert ki a társadalom. A közép-afrikai ország területét a belgák gyarmatosították és a kezdetektől rabszolga kereskedelmet folytattak, ami hatalmas emberveszteségekkel járt. Az ország területén már a függetlenedés előtti évtizedekben is rendszeressé vált az erőszak, mivel a Kongói Szabadállam néven ismert területet brutális elnyomás alatt tartotta a belga királyság, főleg a 19. század végén, mikor II. Lipót uralkodott. A király saját magángyarmataként tekintett a Kongó medencére, ahol több millió rabszolga segítségével gumiültetvényeket létesített és zsoldosokkal tartatta fent a rendet, akik sokszor népírtásnak megfelelő módszereket vetettek be a védtelen rabszolgák ellen. A nyílt terror évei alatt 15 millióval csökkent Kongó népessége. II. Lipót halála után felszámolták a zsoldosseregeket és Belga Kongó néven elkezdődött a terület ásványkincseinek kiaknázása és további ültetvények létesítése.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban a világon a legnagyobb a belső menekültek száma, közel 6,5 millió ember az UNHCR adatai szerint, ez azonban csak egy megközelítő szám, mivel az ország keleti felén kialakult harcok következtében nehéz pontos adatokat szolgáltatni. A belső menekültek száma az országban 2022-ben ugrott meg jelentősen, amikor több keleti tartományban is erőszakos fellépések történtek, amiket helyi csoportok váltottak ki.
Az infografika mutatja a belső menekültek számának alakulását 2023. júliusig, továbbá nemi megoszlását, illetve hogy az ország keleti részében találhatóak a legnagyobb csoportok; az emberek menekülttáborokba menekültek otthonaikból.
Forrás: UN Office for the Coordination of Humanitarian Affairs, 2023
A régiós menekülthelyzetre újabb negatív hatást gyakoroltak a nemrégiben, 2023. októberében kibontakozó erőszakos cselekmények a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében. Az ország egyik keleti tartományától, Gomától északra fekvő területeken gerillaszervezetek, helyi csapatok, a hadsereg és a magukat hazafinak valló helyi alakulatok okoznak hatalmas problémát. Az egyik ilyen szervezet az M23 (Március 23. Mozalom), ami kapcsolatban állhat a szomszédos Ruandával és fellépéseiknek köszönhetően már több százezer ember kényszerült lakóhelye elhagyására. A milícia 2021 óta hatalmas területeket foglalt el keleten, és egyikre azon szervezeteknek, amelyek viszonylag tartós hatalmat tudtak kiépíteni a folyamatos nemzetközi békefenntartók jelenlétének ellenére.
Az elmúlt hónapokban több híroldal is eltérő számokat közölt azzal kapcsolatban, hogy mennyien kényszerültek otthonuk elhagyására a kiújuló harcokban. A France 24 egyik cikke 6,9 millió emberre hivatkozik ENSZ források alapján, az euronews viszont már 7 millióra becsülte a belső menekültek számát. Az UNHCR számos esetben felhívta már a figyelmet arra korábban, hogy sokkal több pénzt és ellátmányt kell küldeni Kongóba, hiszen az országban zajlik az egyik legösszetettebb és legrégebb ideje tartó humanitárius válság egész Afrikában, ami egyben a világ egyik legnagyobb menekültválsága is. A harcok egészen az 1960-as függetlenedés óta tartanak kisebb-nagyobb megszakításokkal, ennek következtében pedig az ország jelenleg nagyjából fél millió menekültnek és 6,5 millió belső menekültnek ad otthont.
Pillanatképek az egyik menekülttáborból, Kongóból
Forrás: UNICEF, 2021 és UNHCR, 2023
Az ENSZ egyik szervének jelentésében felhívja a figyelmet arra, hogy az ország keleti részében zajló nagyszabású humanitárius válság mellett más régiókban is zajlanak konfliktusok, valamint katasztrófák, például árvizek és földcsuszamlások. A civil lakosság helyzete rendkívül bizonytalan és az állami hadsereg sem képes megvédeni őket a helyi gerillaszervezetek csapásaitól. Az elmúlt években több ENSZ békefenntartó vesztette életét Kongóban, a Szervezet pedig egyértelműen több segélyt és pénzforrást kér, mivel növelni lehetne a menekülttáborokban élő emberek életszínvonalát és több embernek segítséget nyújtani.
Borítókép forrása: Mission Network News, 2018
