Jonas Gahr Støre norvég baloldali, munkáspárti miniszterelnök a 2021-es választásokat követően került egy koalíciós kormány élére a Norvég Királyságban, a világ egyik legfejlettebb országában, amelyről sokaknak először az északi fény, a hatalmas fjordok és a gyönyörű tájak jutnak eszébe.
Az északi ország azonban sok más dologban is kiemelkedő: gazdag történelemmel és kultúrával rendelkezik, amelynek középpontjában a vikingek és a skandináv mitológia áll. A gazdaság erősen támaszkodik a tengeri olaj- és gázmezőkre, ami Norvégiát a bolygó egyik leggazdagabb országává tette. Emellett Norvégia híres békés és demokratikus társadalmáról, valamint magas életszínvonaláról is. Az ország a téli olimpiák éremtáblázatán az első helyet foglalja el, továbbá a Nobel-békedíjakat is Osloban, Norvégia fővárosában osztják ki.
 |
|
Jonas Gahr Støre, norvég miniszterelnök beszédet mond a Stortingban Kép forrása: Flickr |
Støre kormánya a beiktatása óta folyamatosan válságban van. Mindössze két és fél év alatt Norvégiában annyi miniszter mondott le valamilyen botrányból kifolyólag, mint az azt megelőző tizenhat év alatt összesen. Legutóbb április 19-én Ingvild Kjerkol egészségügyi miniszter, veterán pártpolitikus.A norvég kényszerült plágiumvádak miatt lemondani, kevesebb, mint 3 hónappal azután, hogy a felsőoktatási miniszter is ugyanezen okból távozott. Ha ez mind nem elég, akkor a 2021-es választások óta kétszer is lecserélték a munkaügyi minisztert, a kutatásért és felsőoktatásért felelős minisztert, a halászati minisztert. De le kellett mondania az elmúlt két és fél évben külügyminiszternek, a védelmi miniszternek, a környezetvédelmi miniszternek, az önkormányzati miniszternek, az energiaügyi miniszternek, a kulturális miniszternek, a kereskedelmi és iparminiszternek, az oktatási miniszternek és a mezőgazdasági miniszternek is.
Nem meglepő tehát, hogy Støre miniszterelnök kormánya a közvélemény-kutatásokban jelentősen visszaesett, a balközép Munkáspárt történelmi mélyponton van (17-20% közé mérik), a jobbközép Konzervatív Párt pedig már közel 10%-kal vezet, és a jobboldali Haladás Párt is zárkózik, már egyértelműen a harmadik legerősebb párt az országban a maga 15% körüli támogatottságával. Ebben a cikkben a norvég politika közelmúltbeli eseményeit vesszük majd szemügyre. Miért népszerűtlen a jelenlegi kormány? Miért fordulnak a jobboldali pártok felé a választók?
 |
|
Közvélemény-kutatások Norvégiában. Jól látszik a piros vonalon a Munkáspárt csökkenése. Kép forrása: Response Analyse |
A norvég belpolitika megértéséhez két alapvető dolgot érdemes tudni. Először is, a norvég választásokon egy tisztán arányos választási rendszert alkalmaznak az ország régiókra való felosztásával és alacsony, 4%-os (2025-től 3%-os) parlamenti küszöböt állapítottak meg, ami azt jelenti, hogy általában rengeteg kis párt jut be a norvég a parlamentbe, a Stortingba (legutóbb 9 párt jutott be) és semelyik, a választáson győztes párt nem tud önállóan kormányt alakítani. Utoljára 1957-ben tudott a Munkáspárt akkorát nyerni, hogy a 48%-os szavazatarányával többségi kormányt alakítson. A szavazatok több mint 50%-át utoljára egy párt 1900-ban (124 éve!) tudta megszerezni.
 |
|
A Storting összetétele a 2021-es választást követően. Kép forrása: Groupe d'études géopolitiques |
Másodszor, a norvég belpolitikát hagyományosan a Munkáspárt (Arbeiderpartiet) dominálja, amely a világ egyik legsikeresebb baloldali pártja. A Munkáspárt 1887-ben jött létre, először 1894-ben (a választójog kiterjesztésével) jutott be a parlamentbe. Több mint 97 éve, 1927 óta folyamatosan az első helyen végeztek az összes választáson, tehát a legnagyobb párt a Stortingban. 16 éven keresztül, 1945 és 1961 között abszolút többségben egyedül irányították az országot, létrehozva a skandináv jóléti állam modelljét.
Ezt követően Norvégiát a 20. század hátralévő részében munkáspárti koalíciós kisebbségi kormányok és konzervatív jobbközép koalíciók irányították. Összesen 19-szer vett részt a Munkáspárt a kormányalakításokban és 11 miniszterelnököt adtak az országnak. Nemzetközi szinten is rengeteg ismert és befolyásos politikus kezdte karrierjét a pártban, mint Trygve Lie norvég igazságügyi és külügyminiszter, később az ENSZ első főtitkára, Gro Harlem Brundtland miniszterelnök, később a WHO főigazgatója, Thorbjørn Jagland miniszterelnök, aki 10 éven át az Európa Tanács elnöke volt és Jens Stoltenberg is miniszterelnök volt, mielőtt a NATO jelenlegi főtitkárává választották volna.
 |
|
Jens Stoltenberg korábbi norvég miniszterelnök, jelenlegi NATO főtitkár a Fehér Házban, 2023 Kép forrása: Mirage News |
A Munkáspárt 2001-ben a második világháború utáni legrosszabb választási eredményét érte el, ami a jobboldali Haladás Párt által támogatott koalíció létrehozásához vezetett. Ezt követően 2005 és 2013 visszatért a Munkáspárt a hatalomba, amikor a Konzervatív Párt meggyengülésével a jobboldalon a Haladás Párt vált a legerősebb politikai formációvá. A Progresszív Párt ezután 2013-ban koalícióra lépett a konzervatívokkal, és a konzervatív Erna Solberg lett két ciklusra a miniszterelnök mielőtt a jelenlegi miniszterelnök, Støre 2021-ben kisebbségi munkáspárti kormányt alakított a választás után.
Két és fél éves kormányzását követően azonban Støre kormányának nevéhez egy sor botrány, gazdasági nehézségek kötődnek. A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint ha ma tartanának választásokat, akkor a jobboldal a szavazatok többségére számíthat, míg a jelenlegi baloldali koalíció a szélsőbaloldali pártokkal kiegészülve sem menne 35% fölé.
Tavaly szeptemberben a Munkáspárt 99 év után elvesztette a helyhatósági választásokat, köztük a főváros, a hagyományosan baloldali fellegvár Oslo irányítását is. Több munkáspárti politikus katasztrofálisnak nevezte a párt eredményeit, és elismerték, hogy a párt hatalmas válságban van.
Miért tolódik jobbra a norvég politika?
A miniszterelnök gyenge vezetési stílusa, a zöld átmenet, az olajkitermelés kérdése, valamint a bevándorlás témája áll a jobboldal megerősödésének hátterében. A kormány miniszterei botrányok és összeférhetetlenségek egész sorába keveredtek az elmúlt időkben plágiumtól kezdve a korrupcióig. A kormány folyamatosan kapkod és kiszámíthatatlan intézkedéseket hoz, ami a közbizalom csökkenéséhez vezetett. Októberben Støre hét minisztert váltott le a kabinetből, köztük a külügyminisztert, és úgy döntött, hogy az olaj- és energiaügyi minisztériumot átnevezi energiaügyi minisztériumra a Norvégia hatalmas olajtartalékaival kapcsolatos viták elkerülése érdekében. Ezek az intézkedések azért érintik értzékenyen a norvég választókat, mert felmérések szerint Norvégiában a legmagasabb a közbizalom az állam felé a világon, ezért nagyon magas mércét állítanak norvégok a saját politikusaik felé. Egészen más tehát az északi országban a politikai kultúra, mint például Kelet-Európában.
Støre-t a norvégok egy intelligens politikusnak tartják, azonban látszólag a vezetési készségekben és a kommunikációs képességekben hiányt szenved. Ő az a fajta politikus, aki külügyminiszterként remekelt, azonban idegen tőle a miniszterelnöki pozíció. Støre kiszámíthatatlansága aláásta a Munkáspárt legfontosabb értékét, ami miatt az elmúlt 100 évben minden választást megnyert: „Trygg Styring” vagyis biztonságos kormányzás.
 |
|
A norvég kormány 2021-ben. Kép forrása: Wikipedia |
A norvég üzleti élet is ezt az irracionális politikát okolja a norvég valuta, a korona értékvesztéséért. Noha a közvélemény a jobboldal irányába tolódik el a Munkáspárttól, a Konzervatív Párt sem mentes a botrányoktól. Tavaly év végén Erna Solberg konzervatív vezető és volt miniszterelnök részvénykereskedelmi botrányba keveredett, bár ellene egyelőre még nem emelt vádat az ügyészség.
A politikai átrendeződés másik oka az energiapolitika. Az 5 milliós Norvégia a világ nyolcadik legnagyobb kőolaj- és földgázexportőre, ami közel 170 000 embernek biztosít megélhetést az országban. Ráadásul Norvégia óriási hasznot húzott abból, hogy Európa megpróbál leválni az orosz kőolaj és földgázról. 2022-ben megelőzték Oroszországot és Norvégia lett Európa legnagyobb földgázszállítója. Becslések szerint 170 milliárd dollárral többet keres az ország évente az olaj- és gázbevételekből, mint a háború előtt. Erre jön csak az rá, hogy az orosz-ukrán háború miatt elszálltak az energiaárak, ami Európa egyetlen energetikailag teljesen független országa és legnagyobb energiaexportőrének óriási többletbevételeket juttatott. A jobboldali Haladás Párt ebből politikailag hasznot is húzott, mivel nagyon erősen támogatják Norvégia olajiparát. Érveik szerint a több olajkitermelés jót tesz az ország gazdaságának, garantálja Norvégia energiabiztonságát, és segít abban, hogy Európa teljesen függetlenedjen az orosz földgázszállítástól.
 |
|
Olajfúrótornyok Norvégiában Kép forrása: Life in Norway |
Ugyanakkor a váratlanul jött norvég extra olajprofit konfliktusokat okozott a baloldali koalícióban: a Munkáspárt és koalíciós partnere, az agrárképviseletet ellátó Centrumpárt általában olajpártibb, míg a Zöld Párt és a progresszív Szocialista Baloldali Párt minden új olaj- és gázkitermelés leállítása mellett kampányolt a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozva. A Munkáspártot azzal vádolják, hogy noha választási programjában a zöld átállás ígéretével lépett fel, valójában olyan zöldnek tűnő, de valójában hatástalan intézkedéseket hajtott végre, mint például az olajfúrótornyok villamosítása.
Støre továbbá konfliktusba került Észak-Norvégia őshonos, autonómiát élvező Számi kisebbséggel is. A számik hónapok óta tiltakoznak egy hatalmas szélerőműpark megépítése ellen, melyet a kormány az őshonos területükre, az Oslo-tól mintegy 450 km-re északra fekvő Fosen körzetben kíván megépíteni. A legfelsőbb bíróság döntése szerint ez sérti az őslakosok autonómiáját. A kormányt továbbá az ellenzék bírálja az emelkedő villamosenergia-árak miatt is, hiszen az országban előállított olcsó energia nagy részét más európai országoknak adják el, így még Norvégiát sem kerülte el az energiainfláció.
Végül, a norvég jobboldal erősödése egy szélesebb körű skandináv trendbe is beleilleszkedik, ugyanis a szomszédos Finnországban és Svédországban is jobboldali kormányok kerültek hatalomra az elmúlt két évben, a Finnek Pártja és a Svéd Demokraták vezetésével. Mindkét párt különösen népszerű a fiatal szavazók körében. Hasonló folyamatok zajlanak Norvégiában is, ahol a Haladás Párt rengeteg fiatal szavazót csábított át a baloldali, liberális pártoktól. A tavalyi helyhatósági választásokon a fiatal, 18-30 év közötti szavazók jobboldali pártok felé történő elmozdulása volt a döntő tényező a Munkáspárt vereségében. Az is világosan látszik, hogy a Munkáspárt a fiatal szavazók körében a radikálisabb baloldali pártok kárára is háttérbe szorult.
Közeledik a 2025-ös választás
Støre megerősítette, hogy a 2025-ös választáson is vezetni kívánja a Munkáspártot. Mindazonáltal, a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint Støre előtt hosszú és kanyargós út áll, mivel egy újabb munkáspárti vezetésű kormány jelenleg elég valószínűtlennek tűnik.
AZ EURÓPAI UNIÓ FINANSZÍROZÁSÁVAL. AZ ITT SZEREPLŐ VÉLEMÉNYEK ÉS ÁLLÍTÁSOK A SZERZŐ(K) ÁLLÁSPONTJÁT TÜKRÖZIK, ÉS NEM FELTÉTLENÜL EGYEZNEK MEG AZ EURÓPAI UNIÓ VAGY AZ EURÓPAI OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS VÉGREHAJTÓ ÜGYNÖKSÉG (EACEA) HIVATALOS ÁLLÁSPONTJÁVAL. SEM AZ EURÓPAI UNIÓ, SEM AZ EACEA NEM VONHATÓ FELELŐSSÉGRE MIATTUK.
Projekt azonosító száma:
2022-3-HU01-KA210-YOU-000099246
