A közbeszéd gyakori tárgya a számos kisebbség, amely Magyarországon él. Érdekes, hogy mennyire nem része a beszélgetésnek a külhoni magyarság, akik határainkon kívül -akár a világ túlsó felén - vannak otthon.
A múlt század következménye, hogy a becsülten 14,5 millió lelket számláló magyarság nem ugyanazon állam határain belül élnek. Mindegyik környező országban vannak honfitársaink, de messzi-messzi kontinenseken is megtalálhatóak földijeink és családjaik és ez a cikk ezeket a jelentős „magyar szigeteket” veszi áttekintésbe és egy kis betekintést nyújt a helyiek életében.
Amerikai Egyesült Államok (1,4 millió fő)
Az első magyar 1583-ban tette lábát az Új Világ talajára, Budai Parmeniusz István személyében. A magyar kivándorlás az ígéretes fiatal államba 1830-as évek táján indult és több hullámban valósult meg, az első jelentős kivándorlási hullám az 1848-as forradalmat követő években történt. A „Kossuth-bevándorlók” migrációját lehetővé tette a vasút, a gőzhajók, a transzatlanti utazás elterjedése, elérhetővé válása és nem utolsó sorban a Staatsgrundgesetz általi migráció legalizálása a kiegyezés következtében.
A legnagyobb hullám a két világháború közötti időszakra tehető, később az ’56-os forradalom leverése következtében is rengeteg magyar vándorolt ki az USA-ba.
Több, mint ezer magyar él ma is minden egyes államban, a legtöbben Ohio (203,417 fő), New York (157,863 fő) és Kalifornia (133,988 fő) államokban. Az amerikai magyarság dobogó szíve Cleveland, Ohio.
1920 körül 300 magyar tulajdonban lévő vállalkozás működött Clevelandben és 81 magyar szervezet működött.
Említésre érdemes Haraszty Ágoston története, aki Futakon (mai Szerbiában) született és az amerikai borkultúrát honosította meg először Wisconsinban, majd Kaliforniában, Napa Valleyben.
Becslések szerint ma 4 millió magyar származású ember él az Egyesült Államokban.
(Fotó forrása: pexels.com)
Németország (210.000 fő)
Németországba a második világháború után történt jelentős kivándorlás. Ez mintegy 180.000 személyt jelentett, főként sváb származásúakat. Ebben faktor volt a kitoloncolásuk is, azóta viszont Németország gazdasági ereje vonzza a magyar munkavállalókat. 2023. május 26-i adat szerint 26 ezerrel több férfi, mint nő él kint hazánkból. Jellemzően Bajorország területén telepedtek le, akik német területen kívántak maradni, de sokan csak átmenetileg tartózkodtak Németországban, hogy tovább utazzanak Angliába, Amerikába. Kifejezetten menekült magyarok találtak gyakran itt otthont, a Prágai Tavasz után Csehszlovákiából, és a Ceaușescu rezsim elől Erdélyből menekülők.
Az Uniós csatlakozásunk könnyítette a letelepedési feltételeinket, hiszen se külön munkavállalási engedélyt nem kell beszerezni, az adminisztrációs kötelezettségek is megszűntek.
Bajorország a Karpát-medencéhez való közelsége révén vonzó, míg kelet-Németországban az NDK-s munkaerő-csereprogram miatt telepedtek le sokan.
Sok magyart számláló nagyvárosok Stuttgart és Berlin.
(Fotó forrása: pexels.com)
Egyesült Királyság (172.000 fő)
Annak ellenére, hogy mennyire modern jelenség a magyarok Angliába való kitelepedése, vannak igazán korai feljegyzett angliai magyarok is. Az első magyar oxfordi diák történetesen éppen az első amerikai magyar, Parmeniusz István.
Persze az arisztokrácia köreiben hamarabb vált szokássá a brit szigetek látogatása, kapcsolatok építése és akár a kitelepedés is, így egy sor brit arisztokratát is fel lehet mutatni, ilyenek Lord Balogh Tamás államtitkár, Lord Bauer Péter egyetemi tanár vagy Baroness Emma Orczy írónő. A köznép számára igazán jelentős kivándorlást egy modernebb kor tartogatott, az Európai Unió tagállamai közül leghamarabb moratórium nélkül a britek engedték be az új tagországok polgárait munkát vállalni. A kilépést követően 154.100 magyar folyamodott tartós letelepedési engedélyért -írja az Index-, főként Londonban és dél-Angliában, valamint Walesben.
London az 5. ,,legnagyobb magyar város" volt 2015-ben, tehát akkori 350.000 angliai magyarból a fele az angol fővárosban élt.
(Fotó forrása: pexels.com)
Izrael (9500 fő)
Itt a lélekszám egy igen spekulatív módon megadott adat. Legutóbb Izraelben 2008-ban tartottak népszámlálást, és az alapján ekkor 12.030 fő volt magyar kötődésű (ennek többsége 70 év feletti). Idősödő társadalmi csoport lévén számuk azóta csak csökkent, bár Izraelben felmerül a kérdés, hogy „ki számít magyarnak?”. Aki beszéli a nyelvet? Esetleg a felmenők szülőföldje a mérvadó? Miben nyilvánul meg, hogy valaki magyar?
Izraelben a magyar származásúakat nem az aktív összetartás jellemzi.
Van egy bizonyos diszkrepancia az online és a valós aktivitás között. Az online csoportokból sok van és népesek, rengeteg különböző profilú programmal. A valóság, hogy ezek a csoportok egymásból kiválva aprózódnak konfliktusok során és a programok visszatérő gyengepontja a létező kulturális összeférhetetlenségek többek között a magyar és a kóser konyha között. A témában csak ajánlani lehet Surányi Ráchel kutatásait.
(Fotó forrása: pexels.com)
Brazília (80-100.000 fő)
A világ 5. legnagyobb országába is eljutott a magyar diaszpóra, a São Paolo-i magyar kolónia jelentős kultúréletet szervez és több száz fős táncházakra mozgatja meg a magyar származású közösség tagjait családjaikkal együtt. Rio de Janeiroban és Porto Alegreben is élnek magyar közösségek. Valószínű, hogy Colonia Santo Antonio lakosai aligha vannak tisztában a ténnyel, hogy az 5 székely által alapított Boldogasszonyfalván élnek, amelyből az etnikai magyarság és velük együtt a neve is kiveszett.
Pannonhalmi bencések monostort alapítottak São Paolo Morumbi negyedében, ahol egy Eszterházyról elnevezett zeneiskola is működik, valamit, ahol megtalálható Latin-Amerika legnagyobb magyar könyvtára.
Gimnáziumot is működtetnek a mai napig, a Colégio Santo Amérigo, tehát Szent Imre Kollégiumban mintegy 1000 diák tanul, elsőstől az érettségizőig. Ékköve a brazil magyarságnak a Casa Húngara de São Paolo, azaz a Magyar Ház. Az épület, amely valaha a banánszárítás mesterségének adott otthont a Vila Olimpia negyedben található, amely ma már egy frekventált üzleti negyed. Itt tartanak magyar nyelvkurzusokat, magyar vacsorákat, itt próbál a Pántlika Néptáncegyüttes és innen indultak a 17 alkalommal megrendezésre került Dél-Amerikai Néptánctalálkozóra és havonta egyszer magyar szentmisét is celebrálnak.
A kolónia jövőjéről úgy vélekedik a közösség, hogy a nyelvet aligha fogják tudni őrizni, de a kultúrát, a konyhát, a táncot és a zenét annál inkább.
(Fotó forrása: pexels.com)
Ausztrália (73.000 fő)
A világ másik végén található óriási ország, egy önálló kontinens, az ausztrálok igazán semmihez sem hasonlítható világa. Kevés lakos, még kevesebb őslakos alkotja ezt a nemzetet és lényegében mindenki bevándorló, a magyar bevándorló lakosság sem lóg ki igazán a sorból. Az ausztrálok híresen lazák, a kultúrák többé-kevésbé súrlódásmentesen keverednek és élnek egymás mellett. Kényelmes öltözködés, kényelmes életritmus – és kényelmes államigazgatás.
Letelepedni hosszas és drága vállalkozás a szigetországban. A hölgyeknek fontos információ lehet, hogy a fodrász, manikűr-pedikűr sem igazán része az átható lazaságnak, már csak azért is, mert könyörtelenül drága. Cserébe itt kapja az ember a legtöbb munkaszüneti napot.
(Fotó forrása: pexels.com)
Ez a jelen utazás vége a Föld minden sarkába, magyarok után kutatva. Sok kis szigeten élnek, különbözőbbek alig lehetnének, de őrzik a közös magyarságuk és ennek érdekében igazán említésre méltó erőfeszítéseket tesznek.
(Borítókép forrása: pexels.com)
