Reaktor

Cikkünk első részében világossá vált, hogy milyen stratégia mentén próbálja az Egyesült Államok Kínát elrettenteni egy Tajvannal szembeni agressziótól. A stratégia azonban a Tajvan körüli Japán szigeteknél nem áll meg, az amerikai védvonal délen folytatódik.

Fülöp-szigetek

A szigetlánc stratégia a Fülöp-szigeteken folytatódik, közel Tajvanhoz és a Dél-kínai-tengerhez. Az USA tudja, hogy meg kell erősítenie jelenlétét itt is, de ez nem lesz olyan egyszerű, mint Japánban. A Fülöp-szigetek évtizedekig az Egyesült Államok gyarmata volt. Az Egyesült Államok még a Fülöp-szigeteki függetlenség után is fenntartotta katonai jelenlétét a Fülöp-szigeteken az 1990-es évekig. A filippínó kormány megállapodott az Egyesült Államokkal a kivonulásról, hiszen sokan csak az Egyesült Államok gyarmatosításának maradandó örökségét látták az amerikai katonai jelenlétben.

Kína egzisztenciális veszélyt jelent a Fülöp-szigetekre, mivel a Dél-kínai-tengeren rengeteg -egyébként a nemzetközi jog szerint fülöp-szigeteki szigetet- tekint sajátjának. A tengeri határok tekintetében sem tartják be a nemzetközi jogot. Szó szerint egy kilenc vonalból álló területet követelnek magukénak, amelyet néhány kínai tisztviselő 1948-ban kézzel rajzolt a térképre. Ez a vonal áthalad a határokon, amelyeket a világ többi része filippínó felségvizeknek ismer el.

2022-ben Kína ideiglenesen leállított minden halászatot a Dél-kínai-tengeren, megtagadva a Fülöp-szigetek azon képességét, hogy a Nyugat-Fülöp-tengeren halászhassanak, amely jogosan az övék lenne. Szeretnek a kínai hadihajók lézerekkel megjelenni, hogy zaklassák és elvakítsák a filippínó hajókat. A Fülöp-szigetek sokkal kisebb nemzet, mint Kína, és valójában nincs haditengerészete. Ezért választaniuk kellett: feladják szuverenitásukat és halászati jogaikat agresszív szomszédjuknak, Kínának adják át, vagy társulnak egykori gyarmatosítójukkal, aki szintén el akarja taszítani Kínát. És az utóbbit választották.

A Fülöp-szigetek megkezdte katonai jelenlétének fokozását a Dél-kínai-tengeren. 2014-ben 22 év után először visszaengedték az Egyesült Államokat a területükre. Az Egyesült Államok jelenléte technikailag a Fülöp-szigetek tulajdonában lévő bázisokon történik majd, de az Egyesült Államoknak csapatokat telepít az országba, barakkokat hoz létre és egyéb katonai létesítményeket épít.

És úgy döntöttek, hogy az ország északi részébe helyezik őket, stratégiailag közel Tajvanhoz, és segítik betölteni a szigetláncukban fennálló hézagot.

Ez most lehetővé teszi délről is a katonai jelenlétet Tajvan közelében. Az Egyesült Államok a Fülöp-szigetekkel közös hadgyakorlatokat tart, így készen állnak arra, hogy nagyon gyorsan reagálhassanak egy tajvani invázióra. Természetesen az elsődleges feladat jelenleg visszaverni a filippínó halászati tevékenységgel szembeni kínai zaklatásokat. Így aztán feltöltötték szigetláncukat, amivel az Egyesült Államok és regionális partnerei szilárd blokádot hoztak létre a Csendes-óceánon. A vonal egészen a Dél-kínai-tenger körül folytatódik az Egyesült Államok szingapúri jelenléte miatt. Ez egy nagyon egységes front, de nem áll meg itt.

Ausztrália és Nagy-Britannia

A stratégia utolsó része potenciálisan a legjelentősebb.

Ez Ausztráliához kapcsolódik, amely országot szintén aggasztja Kína térnyerése a térségben.

Ez azt jelenti, hogy ez a három ország együtt fog működni egy egységes tengeralattjáró haderő létrehozásán, amely a Csendes-óceánon fog járőrözni.

Először is, az USA szabadon átadja az Ausztráliának a nukleáris tengeralattjáró technológiáját, a legerősebb és legfejlettebb fegyverrendszert, amelyet jelenleg a világon alkalmaznak.

Aztán az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság tengeralattjáró támaszközpontot épít az ausztráliai Perth kikötőjében. A tengeralattjárók bevetése során az ausztrál tengerészek az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság tengerészei mellett fognak szolgálatot teljesíteni. Együtt fognak tanulni. Együtt fognak dolgozni. Titkosított hírszerzési információkat fognak ezek az országok egymással megosztani.

Ez azt jelenti, hogy lényegesen nagyobb számú tengeralattjáró járőrözik majd ezeken a vizeken. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek atommeghajtású tengeralattjárók. Ezek a dolgok hónapokig a víz alatt tudnak maradni. Hosszú őrjáratokat tehetnek Tajvanon és a Dél-kínai-tengeren. Lezárhatják ezeket a kulcsfontosságú fojtópontokat, betömve a lyukakat a Kínával szembeni növekvő vonalukban.

És ha ez nem lenne elég, Ausztrália is állandó hangárt épít az amerikai B-52-es bombázók számára az észak-ausztráliai Tindal légibázison. Ezek az amerikai bombázók hagyományos fegyvereket, de atomfegyverek szállítására is alkalmasak. Így mostantól az atomfegyvereket hordozó amerikai bombázóknak lesz állandó otthonuk Ausztráliában. Emiatt sokkal több katonai fegyver lesz a Csendes-óceánon, amelyek a legerősebb és legveszélyesebb fegyvereket hordozzák majd, amelyeket az emberiség be tud vetni.

Összegzés, vélemény

Összegzés, vélemény

Az Egyesült Államok ennek a stratégiának az alkalmazásával nagyon agresszív jelzést küld Kínának, hogy a Nyugat készen áll. Ha megnézzük az egész láncot, láthatjuk, hogy milyen robusztus a nyugati katonai erők jelenléte Kína közvetlen közelében. Könnyen belátható, hogy ez a szigetlánc, miközben sok különböző ország érdekeit védi, valójában leginkább Tajvanra összpontosít. És még a dél-koreai amerikai fegyverekről és katonai bázisokról, illetve az Indiával és Vietnámmal történő egyre szorosabb amerikai együttműködésről nem is esett szó.

És itt jutunk el az elrettentés paradoxonához.

Felkészülsz a harcra, hogy ne kelljen harcolnod. Lehetséges, hogy éppen ez az egész előkészület szükséges ahhoz, hogy Kína úgy döntsön, túl nagy veszteségekkel járna számára Tajvan megszállása. De ennek a paradoxonnak a másik oldala az, hogy az egész strarégia pont úgy néz ki, mint egy világháborús konfliktus nyílt eszkalációja.

Ha Ön egy pekingi politikus lenne, ezt a szigetláncot egyértelműen az országa ellenségének tekintené, amely megpróbálja Kínát beskatulyázni, figyelemmel kísérni minden lépését. Egy szuperhatalom a világ másik feléről, amely katonai fegyverekkel árasztja el az Ön régióját, hogy megállítsa befolyásának növekedését.

Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok egy lehetséges konfliktusra készül Kínával. A két cikk elolvasását követően nem nehéz belátni, hogy

Hszi Csin-ping kínai elnök az amerikaiak stratégiáját nemrégiben a bekerítés és elnyomás politikájának nevezte, amely ellen Kína válaszlépéseket fog tenni. És legyünk őszinték, igaza van. Akár tetszik, akár nem, ez egy old-school, hidegháborús stílusú elszigetelés, amelyet az Egyesült Államok már rengetegszer alkalmazott. Nehéz nem látni, ha ránézünk a térképre.

A kínai külügyminiszter szerint elképzelhetetlen, hogy Kína ne reagáljon a közelében lévő növekvő fegyverarzenálra megtorlóan. Ez azt jelenti, hogy ha az Egyesült Államok és szövetségesei nem vigyáznak, az egy jelzést küldhet Kínának: itt az ideje azonnal megtámadni Tajvant, mielőtt az amerikaiak a tervüket maradéktalanul végrehajtanák, és a teljes védvonal kiépül. Ebben az értelemben ez a stratégia éppen azt a konfliktust válthatja ki, amelyet megpróbál elkerülni.