Idén szeptember 22-től november 5-ig lehetett megtekinteni a World Press Photo 2023-as évének díjasait a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kiállítás Magyarországon és a világban is az egyik leghíresebb és a legnagyobb fotókiállítás.
Az évente megrendezett World Press Photo pályázat az elmúlt év legjobb fotóriporteri és dokumentarista fotóit ismeri el és díjazza. A kiállítás alapján pedig a zsűri két dolgot vesz figyelembe a díjazásnál. Az egyik szempont, hogy fontos társadalmi változásra, problémára, kérdésre hívja fel a figyelmet. A másik szempont a kompozíció és fényképezés egyéb jegyeinek minősége.
Emiatt azok a képek kerültek be, amelyekben egyszerre lehetett mind a két komponenst fel lehet fedezni és értelemszerűen azok nyertek előkelőbb helyet, amelyek mind a kettőben kitűntek.
Mivel világversenyről beszélünk, ezért főleg csak nagyon megrázó képek tudtak bekerülni, amelyek a nyomorral, a háborúval, a természeti katasztrófákkal, a társadalmi elnyomással, a vallási kirekesztéssel, áldozatokkal foglalkoztak.
Egészen megdöbbentő képek vannak és olyan szívszorító történetek, amelyek pár mondattal könnyeket tudnak facsarni az ember szeméből. Ilyen kép lett az év fotója is, amely a ,,Légitámadás a mariupoli kórház szülészete ellen” címet viseli. Amelynek a leírása:
,,Iryna Kalinina (32 éves) sebesült kismamát kiviszik az orosz légicsapás során megsérült kórházból az ukrajnai Mariupolban 2022. március 9-én. Miron (jelentése: ,,béke") nevű gyermeke halva született, és fél órával később Iryna is meghalt. Az EBESZ jelentése megállapította, hogy a kórházat Oroszország szándékosan vette célba, a támadásban három ember meghalt, és körülbelül 17-en megsérültek."
Azonban nem csak a világ tragédiáit ábrázoló képek kerültek be, hanem például az Argentinok öröme, ahogy egy buszon ünneplik a világbajnokság győzelmét vagy olyan képek, ahol egy LMBTQ idősek otthona lakóit örökítik meg, amelynek köszönhetően Dúró Dóra egy LMBTQ propagandának nevezte a kiállítást.
A World Press Photo, tehát komplex élményt ad, megmutatja a világ sokszínűségét, annak minden árnyalatában, amely árnyalatok segíthetnek minket vizuálisan, hogy közelebb kerüljünk a világ megértéséhez. Egy nagyon hasznos kiállítás, amit csak ajánlani lehet, annak főleg, akit elijesztenek a progresszívebb képek, mert a kiállítás saját maga bizonyítja be, hogy mennyire elenyésző ezeknek a jelentősége az a rengeteg tragédia mellett, ami nap mint nap történik a világ egyes pontjain.
A World Press Photo egy 1955-ben Amszterdamban alapított, független nonprofit szervezet, amely azóta is világszerte elismert platformja az újságírásnak, csaknem hét évtizede.
Eleinte fekete-fehér képekkel, majd színesekkel és végül már olyan kép is nyerte tavaly elsőként az év képe díjat, amely nem ábrázolt embert. A kiállítás nem csak tartalmában de intézményesült formájában is sok kérdést felvetett, amelyet jól megfogalmazott Mike Wells tett 1981-ben, amikor tudta nélkül nevezik a képét a pályázaton. Wells ezt mondta:
" Elég kínos helyzetbe kerültem. Soha nem neveztem a versenyre, és ha neveztem volna, nem tudom, hogy ezt a képet választottam-e volna. Értelmetlennek tartom, hogy díjat nyerjek éhen haló emberek ábrázolásával.”
Valóban érdekes gondolatok fogalmaz Wells, hiszen a kiállítás a verseny tulajdonsága miatt tragédia és tragédia között tesz rangsorolással különbséget, hiszen a verseny elbírálása során kifejezetten a társadalmi üzenetet is nézik, nem lehet csupán az esztétikára hivatkozni. A pályázat versenyszerű természete is elég érdekes, mert megkérdőjelezhető az a társadalmi problémákat bemutató művészeti alkotás, amely nem buzdít cselekvésre, csupán azt eredményezi, hogy a középosztály a sok elborzadás után hazamenjen és hálás legyen, hogy ő nincs olyan rossz helyzetben mint az egyes képeken szereplő emberek.
A kiállításnak otthont adó Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén pedig ennek a magyar változatát tekinthetjük meg, ahol a 24.hu hasonló tematikájú, de speciálisan magyar kiállítása volt megtekinthető, amely a Szemtanúk nevet viseli, amely a tragikus képek helyett inkább egy görbetükröt mutat számunkra Magyarországról, képeket, hogy mégis milyen kultúrában éljük a minden napjainkat, egészen a disznóvágástól kezdve, az autós versenyeken keresztül a természeti katasztrófáinkig.
