Hosszú forró nyáron hűvös vízpart – ez a Balaton. Mindannyiunk kedvence a Kárpát-medence nyugati területén található viszonylag nagy kiterjedésű vízfelület, amely a tavasztól őszig tartó időszakban kedvelt hely a pihenésre, fürdőzésre, kikapcsolódásra vágyóknak.
A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, az ország természeti kincseinek, kulturális örökségének része, amely viszonylag távol fekszik a legközelebbi nagyobb kiterjedésű vízfelületektől. Az ország nyugati részének vízgyűjtő területeit fogja össze, miközben önmagában is fontos víz-, élelem- és megélhetési forrást jelent. A tó átlagmélysége nagyon alacsony, csupán 3-4 méter, így egy viszonylag sekély tóról beszélünk, amely ez által rendkívül kitett mindenféle szennyeződésnek.
Az emberi tevékenységek már a XIX. század óta próbára teszik a balatoni élővilág tűrőképességét. A tó körüli változások hatással vannak a Balaton állapotára, a negatív folyamatok pedig már többször vezettek a víz minőségének romlásához. Bár a tó állapota az ezredfordulón kiváló volt, az azóta eltelt időben végbement változtatások és az egyre jobban berobbanó éghajlatváltozás miatt a szakértők szerint a helyzet ismét annyira kritikussá vált, hogy az már a tó fennmaradását is veszélyezteti. 150 évvel ezelőtt például sokkal több nádterület ölelte körbe a Balatont; akkoriban csak elszórtan lehetett találni part menti településeket. Majd egy huzamosabb aszályos időszak következtében a Balaton vízszintje apadni kezdett és ezzel megnyílt a lehetőség az iparosodásra. Ekkor kezdődött el az első vasútvonal kiépítése (a déli vasútvonalé), amely bekapcsolta a hazai vasúti forgalomba a tavat és ezzel elérhetővé tette a turisták számára. Azonban a Balaton szeszélyes időjárása nem mindig tette lehetővé a fennakadás nélküli közlekedést, ezért az emberek számára szükségszerűvé vált a Balaton szabályozása. 1983. október 25-én pedig át is adták a siófoki zsilipet, amely azóta működik és szabályozza a Balaton vízszintjét az időjárás függvényében. A természeti viszonyokat amennyire lehet, ezzel ki tudja zárni az ember.
A Sió-csatorna szabályozásának kezdete. Dolgozó kubikosok 1892-ben.
Kép forrása: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum. Levéltári jelzet: MMKM TEMGY 2019.1.1. 0724
Az 1900-as évek elején másféleképpen kezdtek el gondolkodni az emberek a Balatonról: előtérbe került a turizmus és a Balaton ekkor vált elsősorban üdülőtóvá. Az 1950-es évektől kezdett felborulni az az egyensúly, ami a Balaton természetessége és az emberi tevékenység között addig fennállt. Akkoriban egyre többen érkeztek a tóhoz üdülni és nyaralót építeni; szinte teljesen körbeépült a Balaton.
A fokozott emberi tevékenység hamar a vízminőség romlásához vezetett, ugyanis az első halpusztulás már a 60-as években bekövetkezett, 1965-ben, egy évvel korábban pedig algásodni kezdett a víz. A 80-as évek közepére már olyan rossz állapotban volt a Balaton vize, hogy minisztertanácsi nyilatkozatot adtak ki, amely elrendelte a tó vízminőségének javítását, ami egészen a 2000-es évekig meg is történt. Az addigra elért minőségi javulás után leálltak a folyamatok, azonban várható volt, hogy a fokozott emberi tevékenységnek köszönhetően hamar visszatér majd az algásodás és halpusztulás. Ez 2019-ben be is következett a tó nyugati medencéjében, amelyről senki sem tudja, hogy pontosan mi lehetett az oka, viszont nagy visszhangot keltett a médiában, újra figyelmet fordítva a tó rossz környezeti állapotára és a civil környezetvédő szervezetek munkájára. Számos indok felhozható az algásodásra, egyik például a horgászás, ugyanis ennek következtében nagy mennyiségben kerül foszfor a Balaton vizébe a csalikon keresztül.
A Balatont sújtó algainvázió 2019-ben
Kép forrása: 24.hu
Jelenleg a 240 km-es partszakasz csupán 1/3-a természetes és az is tele van privát stégekkel, amelyek az emberek saját nyaralójukból nyílnak a tóra. A nádasnak azonban nagyon fontos szerepe van a tó ökoszisztémájának szempontjából, ugyanis tisztítja a vizet az olyan élőlényeknek köszönhetően, amelyek ott élnek és le tudják bontani az olyan anyagokat is, amelyekre az ember csak nagyon nehezen lenne képes. A part menti területeken a faji sokszínűség 2-3 nagyságrenddel is nagyobb lehet, mint a nyílt vízen. Így amikor építkezéseknek, partfeltöltéseknek köszönhetően nádast vágnak ki, akkor akaratlanul is felgyorsítják az emberek a vízminőség romlását és a baktériumok szaporodását a vízben. Ha van egy pár méter széles nádas, akkor az már meg tudja védeni a partot a jegesedéstől is. A nád gazdaságilag fontos növénynek számított régebben, azonban csak a rendszerváltásig foglalkoztak nádaratással és betakarítással, amely természetes részét képezte a part menti növények életciklusának.
Az is káros hatást kelt, hogy a nádasok nem természetes, hanem az ember által épített környezettel érintkeznek, így egy esetleges vízszint emelkedés esetén nem tudnak elmozdulni egy számukra kedvezőbb, sekélyebb terület felé. A nád pusztulása visszafordíthatatlanul meg tudja változtatni annak a partszakasznak az ökoszisztéma folyamatait vagy például a vízáramlásokat. A Balaton környékén található nádasok összterülete 1200 hektár körül mozog általában, azonban az utóbbi években jelentősen lecsökkent azoknak a nádasoknak az összterülete, amelyeket a szakemberek a legjobb (1. osztályú) nádasok közé sorolnak.
Se stéget, se kikötőt, se bejárót nem lehetne építeni azokon a területeken, ahol rosszabb minőségű nádasok vannak a szakemberek szerint. A déli parton nem lehetne kikötőket létesíteni, mivel a part közelében egy 2-300 méteres sávban nagyon alacsony a vízszint és mindenképpen kotorni kell az építéshez. Azonban a kotrás és más hasonló jellegű munkálatok negatív hatással lehetnek az ottani élővilágra, partszakaszra, nádasra és vízminőségre. Mindez olyan bajokat generál, amelyekről tudjuk, hogy be fognak majd következni és sok pénzből lehet majd csak megint javulást elérni.
A partvonal beton elemekkel ellátott kiépítése már sok helyen megtörtént, leginkább az emberi igényekhez és kényelemhez alkalmazkodva, hiszen így meg lehet gátolni, hogy a hullámok kifussanak a partra. Azonban ez egy olyan természetes folyamat, amelyre szüksége van a tónak, ugyanis a szemetet így ki tudta magából dobni a Balaton. Most viszont csak a beton partvédő előtt tudja lerakni az iszapot, hordalékot és emberi szemetet, ami viszont nem teszi vonzóbbá a tavat az éppen ott fürdőzőknek.
Az Aliga Port felülnézeti képe
Kép forrása: magyarepitok.hu
Az utóbbi években olyan beruházások és építkezések zajlottak és zajlanak a Balatonnál, amelyeknek nem szabadna megtörténnie, mivel ártalmasak a partra, és ezáltal a tóra nézve. Több hevesebb vita övezte ezeket a beruházásokat és fejlesztéseket; számos part menti településen tiltakoztak civil szervezetek és önkormányzatok olyan fejlesztések ellen, amelyek rövidebb vagy hosszabb távon, de káros hatással lehetnek a Balatonra, annak ökoszisztémájára és a környező tájra.
Az emberi tevékenység nem biztos, hogy hagy munkát a klímaváltozásnak; sokkal inkább fennáll annak az esélye, hogy az emberi jelenlétnek következtében hamarabb elpusztítjuk azt az élővilágot és tájképet, ami a Balatont jellemzi. A negatív folyamatok egyre gyorsuló ütemben zajlanak le az emberi tevékenységnek köszönhetően. A problémákra nincsen univerzális megoldás, a szakértők szerint egyesével kéne felmérni és megvizsgálni a helyzetet és megoldást találni a problémákra. Fontos lenne, hogy a Balaton természetes partszakaszain ne történhessen mesterséges beavatkozás és ennek hangot is adjanak a helyi közösségek, hiszen csak így lehetséges, hogy a tó és környéke fennmaradjon az utókornak.
A témában ajánlom az olvasó figyelmébe a Partizán 3 részes videóinterjú sorozatát, amely a Balaton környezetének változásáról szól; az első rész elérhető itt.
Borítókép forrása: Építészfórum
