Az egyik legnagyobb magyar nacionalista, Kossuth Lajos, ősmagyar eredetűnek tartotta magát – ugyanakkor anyai ágon főként szepességi szász ősökkel bírt, bár magyar nemesi címet bírtak. Apja ága nehezebben meghatározható, ugyanis a turóci származású Kossuth László felmenői közt olyan, evangélikus vallású köznemesi családokat találunk, mint a Raksányiak, a Beniczkyek vagy a Prónayak. Nehezen választható el az, hogy melyik család ősei voltak magyarok, melyeké szlovákok – kik magyarosodtak vagy szlovákosodtak el. Ugyanakkor ez kevésbé számított, mint az önmeghatározás – a nagybácsi, György kicsit másképpen gondolkozott…
A turóci rokonság
Kossuth Lajos apja, László még Turócban született, mégpedig Kossuton, amely ma Turócszentmárton része.
Családjának ez az ága valószínűleg inkább szlovákul, semmint magyarul beszélt, ugyanakkor László bár szülőhazájában kezdte karrierjét, mégis a zempléni Monokon lett belőle gazdatiszt az Andrássyaknál – illetve előbb itt is megyei pályán mozgott, ugyanis nem a semmibe vágott, hanem apai rokonaihoz, mégpedig a sátoraljaújhelyi szolgabíróhoz, Kossuth Lászlóhoz ment, minden bizonnyal ő egyengette útját. Éppen emiatt Kossuth Lajos ritkán látta turóci rokonait, és teljesen magyar környezetben nőtt fel Monokon, majd Olaszliszkán, végül pedig Sátoraljaújhelyen. Tanulmányait is főként magyar környezetben végezte (kivételt talán Eperjes jelent, de ott is a német nyelvet tanulta, nem pedig a szlovák nemzeti mozgalom alapjait): a sátoraljaújhelyi piaristák után Eperjes, majd a sárospataki református kollégium következett. Ügyvéd lett belőle, és karrierjét Zemplénben, a magyar lakosságú Sátoraljaújhelyben kezdte meg. Vagyis a turóci szlovák (vagy részben szlovák) rokonság számára már nem volt meghatározó, ugyanakkor a magyar nemesség nemzeti tudata, majd a jobbágyfelszabadításért küzdő, érdekegyesítő, polgári-politikai nemzetben gondolkozó reformkori gondolkodásmód sokkal inkább.
Sátoraljaújhely, a mai Városháza (forrás: Wikipedia)
Kossuth György és a szlovák nemzeti mozgalom
Kossuth Lajos apai nagybátyja, György nem költözött a Hegyaljára.
Ő Turócban maradt, és örökölte a családi birtokot. Egyébként e téren modern szemléletű volt, hiszen igyekezett korszerűsíteni, újabb módszereket meghonosítani. Mindemellett kulturális-politikai téren is új felfogás jellemezte, de nem éppen úgy, ahogy unokaöccsét, a jobbágyok felszabadításáért küzdő Lajost.
Kossuth György ugyanis azon a téren volt újszerű, hogy a nemzeti ébredés gondolatát képviselte – csakhogy nem a magyar, hanem a szlovák nemzeti ébredés világában élt.
Főként a sajtóban való tevékenysége és a szlovák kulturális élet pártfogása révén nyilvánult meg szlovák tudata, illetve olyan, a szlovák kultúráért tevékenykedő személyiségekkel tartott kapcsolatot, mint Ján Kollár evangélikus lelkész, költő.
Turócszentmárton látképe - a városhoz tartozik Kossuth(falva) település, a család fészke (forrás: Wikipedia)
Nagyon fontos tevékenysége volt, hogy anyagilag támogatta a szlovák sajtót és a szlovák nyelvű kiadványokat – valamint magát a Ludovít Stúr-vezette nemzeti mozgalmat, amely 1848-ban a magyarok ellen fogott fegyvert (igaz, nem volt túl sikeres). Támogatta emellett azokat a szlovák érzelmű diákokat is, akik Stúr pozsonyi leváltása miatt – szlovák agitációja következtében ugyanis eltávolították tanári állásából – Lőcsére távoztak. Aláírást gyűjtött továbbá egy szlovák nemzeti újság kiadásáért. Egyik szlovák cikkének megjelenésekor egyébként éppen amiatt örvendezett, hogy ezzel Kossuth Lajost tudja idegesíteni. Kossuth Györgyről olyan szlovák költők is írtak verseket, mint a szlovák himnusz szövegének szerzője, Janko Matuska, vagy az amúgy szlovák érzelmű, de a magyar forradalommal rokonszenvező (ugyanakkor mégis a kevés számú magyarság ellen küzdő szlovákok közé beálló) Janko Král.
Haladó, reformer – vagy mégsem?
Mindezek alapján azt mondhatnánk, hogy Kossuth György is haladó szemléletű volt, csak nem magyar, hanem szlovák oldalon. Ugyanakkor tudni kell, hogy
egy anekdota szerint – vagy igaz, vagy nem – látva unokaöccse politikai pályáját sajnálkozott, hogy miért nem fulladt a kerti tóba akkor, amikor gyerekként náluk tartózkodott.
A magyar köztudat ezt nemzetiségi ellentétekre vezeti vissza, és való igaz, hogy a szlovák emlékezet, különösen is a 19. századi szlovák irodalom saját nemzetének elárulójaként tekintett Kossuth Lajosra, de ezt a nagybácsi nem nemzetiségi okok miatt gondolta így. Kossuth György ugyanis minden modernizációs és nemzeti tevékenysége ellenére konzervatív volt, és a nemesi kiváltságok büszke védelmezője. Unokaöccse pedig a jogegyenlőségért küzdött.
Turóc vármegye nemességére, annak földrajzi elhelyezkedése – hegyekkel elzárt fennsík, dombvidék – és társadalmi helyzete – szegény, kevés birtokkal rendelkező, de nagyon nagy létszámú, kiterjedt családok – igen erősen konzervatív volt. Mivel környezete szlovák volt, így függetlenül a családok eredeti származásától a turóci nemesség többnyire szlovákul beszélt. Szlovákul hallgatta az evangélikus istentiszteletet, szlovákul tanult írni, olvasni – és ennek következtében igen sokan szlovák érzelműek lettek. Mások kompenzáltak: tudatosan olyan iskolákba küldték gyerekeiket, ahol biztosan megtanulnak magyarul.
Amikor Kossuth Lajos emberei elfogták – Kossuth Lajost
Igen, ez is megtörtént. Itt már egy távolabbi rokonról van szó. 1849 elején ugyanis
a szlovák nemzeti mozgalom fegyveresei számára újoncokat toborzott egy turóci szolgabíró, mégpedig egy Kossuth Lajos nevű.
A "mi" Kossuth Lajosunk (forrás: Wikipedia)
A magyar hatóságok természetesen elfogták ezt a Lajost – az Országos Honvédelmi Bizottmány élén pedig éppen a „mi” Lajosunk állt, aki a fegyveres ellenállást szervezte a császáriakkal szemben (akik egyébként a nem túl sikeres szlovák mozgalom szövetségesei lehettek volna, ha az megvalósul).
Milyen származású volt a Kossuth család?
Röviden: nem tudjuk.
A család címerében ugyanis egy bak szerepel, és a család neve szlovákul éppen bakot jelent.
A Kossuth család címere (forrás: Wikibooks)
Csakhogy a család Árpád-kori eredetű, a névadó ős, Gath fia Kossuth 1263 körül élt. A magyar nemesség valójában ebben a században alakult ki, és a Felvidéken, különösen Turócban nagyon sok szláv várjobbágy lett nemes, viszont nagyon sok magyar család vett fel szláv nevet – gyakran birtokaik nevét vagy annak szlávos alakját (Jeszenszky, Beniczky stb.). Azt ma már nem látjuk, hogy valójában milyen nemzetiségű lehetett Gath fia Kossuth, lehetett szláv is, de ugyanilyen valószínűséggel lehetett magyar is; ugyanakkor az igen valószínű, hogy a 18. században már szlovákul beszéltek a család, így a turóci nemesség tagjai (a nagyobb birtokosok pedig valószínűleg inkább magyarul, de minden bizonnyal közülük is nagyon sokan jól tudtak szlovákul). De ekkor még a magyar nemesség Werbőczy-féle nemzeti tudata volt a jellemző, amelybe nagyon is belefért az, hogy magyarul egy szót sem tudott valaki, de magát annak tartotta. A 19. században pedig, mint látható az a Kossuth család példáján is, részben egyéni választás volt a nemzetiség azon nemesi családok számára, akik vegyes etnikai háttérrel rendelkeztek, vagy maguk sem tudták pontosan származásukat, mert az határeset volt. A szlovákok nagy nemzeti költője, Hviezdoslav például apai és anyai részről is magyar nemesi címmel rendelkező családból származott – 1849-ben született Országh Pál vagy Pavel Országh néven – apja részéről valószínűleg magyar eredetű családból. De anyja családja, az Árpád-kori eredetű Medzihradszky család valószínűleg szlovák eredetű (vagy pedig egy liptói német családból váltak ki).
Felhasznált irodalom:
Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Bp. 2002. 23–29.
Borítókép: Kossuth Lajos szülőháza Monokon (forrás: Wikipedia)
