Szeptember 8. – 1967 óta ekkor tartjuk az írni-olvasni tudás nemzetközi napját. Nem kevesebb, mint 55 éve ezzel a nappal próbáljuk felhívni arra a figyelmet, hogy milyen fontossággal bírnak ezek a készségek a mindennapokban (a tudás gyarapításától kezdve a hivatalos ügyek intézéséig).
Azt gondolhatnánk, hogy a mai világban az írni-olvasni tudás magától értetődő, ugyanakkor ijesztőek az erre vonatkozó becslések: 2021-ben még legalább 773 millió embernek voltak hiányosságai ezen a téren.
Vajon a gyermekek egy év alatt hogyan tudnak eljutni odáig, hogy olvasni és írni tudókká váljanak? Jelen cikkben ezt a témát járjuk körül.
Természetesen a folyamatban hatalmas a tanítók szerepe, hisz ők tanítják meg a gyermekeket írni és olvasni. Azonban a kisgyerekeknek kialakulnak bizonyos képességeik is, hogy a betűkre és szavakra vonatkozó tananyagot képesek legyenek befogadni (ezek kifejlesztésében tanáraik is segítenek). Az első lépés az, hogy megértik: a beszélt nyelv és a leírt jelek megfeleltethetők egymásnak. Vagyis rájönnek arra, hogy minden kimondott szónak megvan a maga papírra vetett változata. Ezután még észre kell venniük, hogy mindennek, amit leírunk, van jelentése. Korábban még azt hiszik, hogy minden szónak megvan a maga képe, de ekkor már elkezdenek gondolkodni a részleteken is: szóelemeken, betűkön. Ekkor ébrednek rá, hogy a leírt betűk ugyanazt ábrázolják, mint a kimondott hangok. Ezek pedig több szóban is szerepelhetnek, mert ezek különböző változataiból jönnek létre a szavak, mondatok. Ha ez megtörténik, mondhatjuk, hogy kialakult a gyermekben a fonológiai tudatosság – ez azt jelenti, hogy a gyermek már képes „hallani” a fonémákat.
Ha eljut a füléig egy szó, meg tudja mondani, hogy milyen hangok vannak benne. Például kitűnően válaszol arra a kérdésre, hogy a gombóc szó milyen hanggal, illetve betűvel kezdődik.
Ha ezek az alapok mind megvannak, akkor jön a kérdés: „Hogyan tovább”?. A válasz egyszerűnek tűnik: a tanítók megmutatják, hogy kell írni és olvasni a betűket, és a gyermek tudni fogja. Azonban ez a valóságban ennél bonyolultabb. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy többféle módszer is van az olvasástanításra.
Kép forrása: mozaik.info.hu
Az egyik alulról felfelé folyamaton keresztül tanít. Akik erre esküdnek, abban hisznek, hogy a legkisebb részletekből kell kiindulni, innen pedig az egyre bonyolultabbak felé fordulhatunk. Vagyis először a betűket kell megtanítani, aztán a rövidebb, majd hosszabb szavak felé fordulhatunk, és így tovább. A minden betűt tartalmazó szöveg olvasása pedig az olvasástanulás legvégén következik. A módszer nagyon aprólékos, azonban van egy hátránya: a gyermekek elveszthetik motivációjukat. Annyira elvesznek a betűk tömkelegében, hogy szem elől tévesztik a célt: azt, hogy ők szöveget olvasni tanulnak. A betűk önmagukban pedig nem annyira érdekesek, mint a szöveg.
A másik módszer a felülről lefelé folyamat: ez az olvasás megértési céllal történő tanítását jelenti. Először a nagyobb egységekből indulnak ki, és úgy szűkítik egyre a kört. Akik ebben hisznek, nem tartják problémának azt, ha még a gyermek nem tudja a fonémákat betűkhöz kapcsolni. Ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy megpróbálják megérteni a szöveg átfogó jelentését anélkül, hogy minden apró részletét tudnák. Például, ha a gyermekek még nem ismerik az ö, ő betűt, adnak egy olyan mondatot, amiben valamelyik szerepel. Ilyen lehet ez: „Esik az eső”. Ha a többi betűt már ismeri, ki tudja bogozni azt is, hogy az az ő betű milyen hangot jelöl. Ennek nagy előnye az alulról felfelé folyamattal szemben, hogy a gyermekek állandóan szöveget olvasnak, szórakozásként tekintenek rá.
Az a legmegfelelőbb, ha mindkét módszert bevonják a gyermekek tanításába, hisz az apró részletek és az egész is ugyanúgy fontos.
Kép forrása: megoldaskozpont.com
A fő hangsúly azon van, hogy ne hagyjuk, hogy a gyermekek megunják a készségek elsajátítását. Az a legfontosabb, hogy élvezetté váljon az írás és az olvasás. Csak, hogy pár előnyét kiemeljük: az olvasás növeli a képzelőerőt, a szókincset, a tudást, az írás segít abban, hogy bármit fel tudjunk jegyezni, ne felejtsük el, hatékony eszköz a tanulásban.
„A könyvnek az a jó, ha olvassák. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma.”
(Umberto Eco)
