Az esővízgyűjtő jéghártyás tetejét ropogtatja az ébredő dunántúli napsütés ezen a hétfői reggelen, amikor a tavaszi levegő tisztasága okoskodásra sarkallja az arra hajlamos embert. Meglepődni nem szégyen, 135 mandátumot senki sem várt; az előrejelzési versenyt mindenki elbukta, a magyarázási most indul, és utólag ugyan jóval könnyebb okosnak lenni, de nem szükségszerű. 10 ciklusindító gondolat, többé-kevésbé egymásra épülési sorrendben.
2021. október 8. még csak most kezdődik
Amikor Karácsony Gergely visszalépett Márki-Zay Péter javára, eldőlt a 2022-es választás. Történt azóta ez-az, például a háború, de a trendek már október végén elkezdtek kirajzolódni. Ahogy távolodunk április 3-tól, és az aktuális témáktól, úgy fog október 8. egyre prominensebb lenni.
Most már nincs akadálya annak, hogy nyilvánosságot kapjon, mi is zajlott a háttérben azon az őszi héten.
Az ellenzéki médián kívül is lehet politikát csinálni
10 év kitartó építkezésének gyümölcse ért be Gyurcsány Ferencnek, amit a meglévő, összellenzéki (beleértve a budapesti baloldalt) infrastruktúrára támaszkodás nélkül csinált végig.
2012. október 23-án az Egyetem téren (egy kiszélesedő sikátor a Kiskörúton belül) tartotta a DK az első nemzeti ünnepi demoját, egy általános iskolás ballagásnyi embernek, míg az - akkor Jobbik nélküli - összellenzék az Erzsébet hídtól a Ferenciek teréig terjedő tömeget tudott összehozni Bajnai Gordonnak, az ellenzéki média teljes támogatásának köszönhetően a semmiből. Innen indultak az erőviszonyok.
A DK akkor sem volt és azóta se lett az üdvöskéje a mainstream ellenzéki médiának. Ez egy nehezebb, hosszabb utat jelentett, de innen visszatekintve kifizetődő volt. A DK elől nem veheti el a levegőt senki, nincs az a médium, aminek meg kellene felelnie.
A külföldi média értéktelen
A választások előtt egy évvel hazánkba terjeszkedő Deutsche Welle, a feléledő Szabad Európa, a Figaro, az akármilyen Zeitung, a "konzervativ izlandi lap", Twitter lájkok, s a többi: szigorú ideológiai követelményt állítanak azoknak, akik pozitív sajtót akarnak tőlük, cserébe nem hoznak itthoni szavazókat.
A magyar politikus mozgásterét ez a zubbony a semmiért szűkíti.
Es ha már zubbony
Az SZDSZ-es Minimum országosan mérgező
Az MSZP-SZDSZ kormányzás egyik legnagyobb vesztese a 2002-2010-es korszakban a vidéki MSZP jelenlét volt: az SZDSZ húzta meg azt a kék vonalat, ameddig az MSZP a rendpártiságot képviselheti, amit nem léphet át. Így, lakattal a száján, tehetlenül nézte végig a szocialista párt, ahogy a Jobbik az anarcho-zsarnokság káoszában elszívja a szavazóit.
A - hagyományosan - SZDSZ-es témára kihegyezett, 2022-es népszavazás is egy ilyen csapda volt az összefogásnak, ahol a 200.000+1 belvárosi Demokratát érdeklő gumicsont miatt kellett tojáshéjakon lépkednie az országos értelmezési tartományú miniszterelnök-jelöltnek.
Mivel ezek a hobbiproblémák az ellenzéki sajtót csinálók köreiben fősodratúnak számítanak, a sajtó nélkül érvényesülni képtelen politikusok kénytelenek magukhoz ölelni minden olyan gránátot, amit a Fidesz a progresszív bunker felé dob, különben hidegben találják magukat.
Egy olyan országban, ahol a soft power nem kényszeríti ki a többségi társadalom beletörődését az amúgy Nyugaton is népszerűtlen, permanens forradalmi termékek térnyerésébe, egy országos politikai erő számára ebben a harcban kispárti álláspontot védelmezni károsan polarizáló. Olyan vehemenciával védelmezni, ami még a nyugati sajtó elismerését is kiváltja pedig instant öntökönlövés.
Visszakanyarodva október 8-ra: mi értelme volt Karácsony helyett Márki-Zay Péternek, ha az utóbbi összes, országosan emészthetőbbnek vélt attribútumát az SZDSZ-es minimumnak való megfeleltetés közben addig nyesegették vissza, mire úgy tudott a Kisüzemben asztalhoz ülni, hogy senki ne erezze kínosan magát? Ennyi erővel lehetett volna a főpolgármester is a jelölt.
A Facebookon kívül is lehet politikát csinálni, sőt
Hiába minden tiltás a közösségi médián, mellőzés a mainstream médiában, megugorható a parlamenti küszöb! A Mi Hazánk mutatja, hogy a ground game 2022-ben sem halott.
Nincs kifogás!
A Facebookon jelen lenni legitimál
A ground game sem minden: "nem ismerek senkit, aki Nixonra szavazott", tartja az amerikai anekdota, vagy valami hasonló.
2018-ban a közösségi médián szinte kizárólag ellenzéki hang volt hallható. Milliónyi Fideszes szavazó lapított, mert hiányoztak az erős, hangadó lovak. Az akkori választási eredmények utáni döbbenet ennek is volt köszönhető, Budapesten nagyobb mozgósító erővel bírt az eredmények legitimitását megkérdőjelező Mi Vagyunk a Többség, mint a választást megelőző kampány.
A kormány ezt a deficitet 2022-re ledolgozta.
Szegényvidékizés: örökzöld cope
"A 20 legszegényebb település közül 18-ban 80 százalék fölött végzett a Fidesz" - HVG
Szegények mindig voltak es lesznek, csak az nem mindegy, hogy mennyien es mennyire. Az elmúlt 12 év a legszegényebbeken nagyobbat emelt, mint az irodistákon. Aki nem hiszi, merjen utána járni egy segédmunkás napi bérének, vagy keresgéljen Aldi-pénztárosok indokolatlanul magas keresetén mérgelődő diplomásokat, tele van velük az internet.
A Jobbik néppártosodásba menekülésének az egyik oka az, hogy a szociálisan kiszolgáltatott milliók többsége kikerült abból az egzisztenciális csapdából, ami eredetileg radikalizálta őket.
Annak a doktriner elutasítása ellenzéki mediacsináló/fogyasztói részről, hogy a legszegényebbek az elmúlt 12 év legnagyobb nyertesei vezet oda, hogy a Fideszes polgármester alatt nyögő közmunkástól a 4 millio éhezőn át tartó, rabszolgatörvény alatt senyvedő gyári munkásokig terjedő, eltartott kisujjas, performatív empátiából egy - vereség utáni - lépésben eljutnak a krumpliért szavazó, analfabéta ösztönlényeken szörnyülködésig.
Ha mindenképp szélsőséget keresünk a magyar politikában, akkor a fővárosi/városi wannabe elit es az általuk kreált, virtuális Untermensch zavaros relációja, az explicit undor es a hamis mosollyal, öklendezve magához ölelés kicsapongásánál kevés szélsőségesebb pszichózis van.
A "szegényekkel" kapcsolatos, olykor kényelmet nyújtó valóságtagadás azt az élettapasztalatot is felülírja, amikor az irodista szembesül azzal, hogy a melós már nem hajlandó falat rakni egy rekesz Kőbányaiért, és nagyságos úrnak sem szólítja. A minimálbérért gályázók, napi párezer forintért kisbuszban zötykölődő fekete munkások milliói kiugrottak abból a csapdából, amiben a vergődésük az irodista relatív komfortját biztosította (minden szar, de nekem mégsem olyan szar). Hogy pontatlanul idézzek egy kommentelőt: aki a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben csak minimálbért visz haza, az valószínüleg kárt csinál.
Jobb behúzni a függönyt, leülni a tévé elé es "nevetni" a Mi kis falunkon, már ha tud az ember még nevetni bármin.
Az internet kinyomtatása
Ezt az anakronisztikus es leereszkedő baromságot körömszakadtáig védi az ellenzéki értelmiség.
Míg az utcámban már a 2000-es évek közepén háromféle szélessávú internetszolgáltató között lehetett válogatni, addig Budapesten a múlt évtized végén is megeshetett, ha valaki kerülethatáron lakott, vagy bárhol Zuglóban, hogy egyetlen szolgáltató kegyének volt kitéve. Ettől még hozzám is bedobtak a kinyomtatott internetet, kösz!
Hogy gondolhatja komolyan józan ember, hogy nem jut el az ellenzék üzenete arra a vidékre, ahol 1997 óta egy kihúzott csirkebéllel is be lehet fogni az RTL Klubot, mi több, sokan azóta el se kapcsoltak onnan?
A Nyomtass Te Is valami olyan belpesti terápiás foglalkozás, amit jobb lenne, ha a négy fal között csinálnának. Ez, így a vidékieknek sértő!
A COVID irreleváns
Hűledező hullaszámlálás, rekordozás, ingyenes tesztezés, oltás ilyen-olyanozás nem döntött végül semmiről. Ha kinyomtatnánk az internetet 2020 márciusa óta, a koronavírusos tartalomból szép nagy halmot lehetne rakni. Ennek a halomnak az impactje április 3-án nulla volt. Még a Mi Hazánk eredményeit sem lehet országosan oltástagadási hajlandósághoz rendelni, sokkal inkább szociális okai vannak (klasszikus Jobbik megcsappant, rendszerváltás vesztesei demoja).
Néhány colos valóság: okostelefon vakság
Képzeljük el a budapesti villamoson (az egy vonat, ami a városban megy) utazó, nyakában belépőkártyát viselő harmincas kisembert, aki ellenzéki médiából tájékozódik. Az ő valóságértelmezésük - már csak a budapesti, virtuális munkából élők koronavírusra adott, irracionális reakciójából ítélve is - téves. Budapest a Nemzeti Együttműködés Rendszerének akkora nyertese, mint Felcsút. A nyakbaakasztós irodista is valószínűleg az, ha vásárolt ingatlant 2017 előtt, akkor tagadhatatlanul.
A 2009-es Budapest se nem volt élhető, se nem volt világváros, mégis visszavágyik oda.
Okostelefon vidéken is van, ahogy 4G is. Nálam is, amikor metszem a szőlőt, mégsem vakítja el a valóságot. A nagyvárosi atomizáltság, a fővárosi gőg, alaptalan kevélység is kell ahhoz, hogy elég toxikus legyen
a pár colon láncfogyasztott agitáció, ami azt az embertípust eredményezi, ami 2019 őszén visszanéz Budapest legjobb évtizedére, es dühösen beikszeli, hogy ebből neki elég.
Budapestnek Netflix kell, nem Magyar Zene Háza. Megmondta már sokszor, április 3-án is. Jobb helyen van az a pénz vidéken! De sajnos
A Fidesz nem fogja elengedni Budapestet
A vidék részéről él a remény, leghamarabb a 2019-es önkormányzati választások óta, hogy a kormány végre abbahagyja a hálátlan főváros finanszírozását.
Sajnos a Fidesz nem kapott ki eléggé, sok körzetben olyan szoros lett az eredmény, hogy ezt nem engedhetik el.
Elég a gurulós bőrönddel hadonászásból!
12 évnyi Fidesz-hegemónia, a kezdeti, Görögország 2.0-tól a G-napon keresztül az utolsó békeévig, 2019-ig, majd az azt követő, két éve tartó vészkorszak bőségesen adott alkalmat arra, hogy akinek Nem Tetszik a Rendszer, az a lábával szavazzon. Bőven volt rá alkalom, mi több, 2010-ben nehéz volt egyetlen észérvet találni a maradás mellett.
A 444hsz.com okostelefonvak olvasóinál a kivándorlás a legmagasabbra szavazott opció, HVG kommentelőknél szintén. Ezek után, pont most? Akinek 12 évig elég jó volt, hogy ne üljön fel a WizzAir gépre szerencsét próbálni, az nem most fog seggest ugrani a Nyugatba. Nem 2010 van. Aki nem hiszi, próbáljon brigádot találni három havi irodista keretből fürdőszobát felújítani: akkor még lehetett, hiszen az ország, azon belül is a legkiszolgáltatottabb rétegei, akik ilyen melót elvégeznek, rottyon volt. Ma a szellemi foglalkozású inkább a Youtuberól tanulja, hogy kell önteni a padlopont, miután szembesül a négyzetméterenkénti árajánlattal.
Nyugati fizetéssel se leszel már akkora király hazalátogatva, mint 10 éve. Ezen a ponton egy fagyit nem kapó 5 éves világgá menése is hitelesebb fenyegetés.
De persze a panasz nem gazdasági, hanem politikai eredetű. Legyen!
Mind a mindenkori kormány, mind az ellenzék szereti az inaktív szavazókat magához számolni, ahhoz viszont 12 évnyi Fidesz-hegemónia után nem fér kétség, hogy aki ezt itthon élte végig, holott versenyképesnek hiszi magát a nemzetközi piacon is, annak valahol ez megfelelt annyira, hogy nem menjen végül sehová. Akinek lehetősége volt menni, de maradt, az a lábával, implicit a Fideszre szavazott. Ha 12 év megfelelt, a következő 4 év is elég jó lesz, még ha gyakran is zárja magát majd - önszántából - a pár colos dühöngőbe.
