Március közepén tüntetések törtek ki a karibi szigetországban az alapvető élelmiszercikkek hiánya és a folyamatos áramszünetek miatt, ami a koronavírus-járvány kitörése óta egyre gyakoribb jelenség Kuba nagyvárosaiban. Közösségi médiában terjedő videókon kubaiak ezrei skandálják, hogy ,,áramot és élelmet". Beszámolók érkeztek arról, hogy egyes tüntetők rendőrőrsöket rohamoztak meg a letartóztatott tiltakozók szabadon engedését követelve.
Kubában, amely mind a mai napig kommunista berendezkedésű ország,
egy efféle tiltakozási hullám példa nélküli.
Eddig bármilyen demonstrációval szemben a tüntetőknek a kubai kommunista kormány kemény elnyomásával kellett szembenézniük. Az országot jelenleg Miguel Diaz-Canel elnök vezeti, aki 2021-ben követte Fidel Castro testvérét, Rault Castrot. A feszültség Kuba és USA között a hidegháború végét követően több mint 35 évvel is fennáll: a kubai kormányt a diktatorikus berendezkedése miatt az USA szankcionálja, Kuba szerint az Egyesült Államok meg akarja buktatni a kormányt az egyre bővülő, immár 62 éve fennálló amerikai kereskedelmi embargójával.
 |
| Kép forrása: Foreign Policy |
Kuba gazdasági válsága
Kuba szigetország révén és politikai rendszeréből kifolyólag a világ egyik elzártabb országának számít. A helyzet csak romlott a 2020-as világjárvány kitörésével, mert aggasztó folyamatok indultak el a kubai gazdaságban és társadalomban. Óriási problémát jelent, hogy Kuba egy importfüggő állam: élelmiszerszükségleteinek mintegy 70%-át, üzemanyagának és gyógyszereinek 50%-át importálja. A kubai valutának, a pesónak vásárlóereje meggyengült a nemzetközi piacon, ezért Kuba az importárukat külföldi valutával próbálja megvásárolni.
A járvány kimerítette az ország devizatartalékait, mivel az olyan importtermékek, mint az élelmiszerek és az üzemanyag drágultak, másrészt, mert a turizmus visszaesése és a gyenge termés miatt kevesebb deviza áramlott be.
A devizabeáramlás hiánya egyébként is kevesebb importot jelent, ami élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiányt okoz. Februárban pedig a kubai kormánynak az ENSZ-től Élelmezésügyi Szervezetéhez kellett segítségért fordulnia az élelmiszerhiány enyhítése miatt, mert a hét év alatti gyermekek tejporral való ellátása már az országban nem megoldható.
A hiánygazdaság destabilizálta a kubai politikát is, és ez a közvetlen kiváltó oka az elmúlt napokban tapasztalt tüntetéseknek.
A kubai gazdasági válság elképesztően súlyos állapotban van, az ország az államcsőd szélén táncol.
Összeomlottak az olyan alapvető közszolgáltatások, mint az egészségügy és az oktatás, a beruházások leálltak, nincs gazdasági növekedés. A folyamatos megszorítások csökkentik az adóbevételeket és ezáltal a közszolgáltatások további romlása következik be.
A COVID és a politikai instabilitás óriásit ártott a turizmusnak, ami a járvány előtt Kuba GDP-ének 11%-át tette ki. A gazdasági lehetőségek hiánya a fiatal, képzett kubaiak elvándorlását is elősegítette: csak az elmúlt két évben több mint 400 000 ember - a sziget lakosságának mintegy 4%-a - vándorolt ki az Egyesült Államokba. Ráadásul Kuba egyre mélyebb demográfiai válsággal küzd, a kivándorlás már a mostani hullám előtt is akut probléma volt. A COVID miatt több mint 70 000 többlethalálozás történt, a születések száma az elmúlt tíz évben mintegy 30%-kal csökkent. Az ország lakossága 2016-ban tetőzött 11 342 000 fővel, 2024-ben pedig már csak 11 174 000 lakosa volt. Az ENSZ becslései szerint a népességszám 10 millióra csökkenhet.
 |
| Kép forrása: WOLA |
A kivándorlási hullámot kihasználva a Biden-kormányzat az amerikai munkaerőhiányt enyhítve 2023-ban lazította a Kubára vonatkozó bevándorlási szabályokat, ami lehetővé teszi a kubaiak számára, hogy ideiglenesen munkát vállaljanak az Egyesült Államokban. A programra már 50 ezren jelentkeztek.
Mindenesetre a közelmúltbeli tüntetések növelik a feszültséget a Kuba és az USA között. A Fehér Ház a kubai kormányt hibáztatja a kialakult helyzetért, mert Kuba nem vezette be a demokráciát és nem tartja tiszteletben a kubai polgárok alapjogait. Kuba gyorsan visszavágott, behívta az USA kubai nagykövetét, és a tüntetésekért az amerikai kormányt tette felelőssé.
Amerikai embargó
A szigetet jelenleg is blokád alatt tartja az Egyesült Államok. Kuba az 1960-as évek eleje óta - a modern történelem leghosszabb blokádja - amerikai kereskedelmi embargó alatt áll, miután Fidel Castro a kubai forradalom idején átvette a hatalmat.
Eredetileg ez csak azt jelentette, hogy az amerikai vállalatok és magánszemélyek nem kereskedhettek Kubával. 1996-ban a Helms-Burton-törvény elfogadásával kiterjesztették a külföldi vállalatokra is a szankciókat. A törvény kimondta, hogy minden olyan külföldi vállalat, amely Kubával kereskedik, nem folytathat üzleti tevékenységet az Egyesült Államokban (a törvénnyel az USA egyébként sérti a nemzetközi jogot, amit többek között az EU-val szemben is alkalmaz). Az embargót Obama alatt némileg enyhítették, aki megpróbálta normalizálni a kapcsolatokat Fidel Castroval, ami sikeres volt, 2016-ban a két ország újból felvette a diplomáciai kapcsolatokat, amely 1961-ben szűnt meg. Azonban Donald Trump minden előrelépést visszafordított, kiterjesztette a szankciókat.
 |
|
Raul Castro volt kubai elnök Barack Obamával Kép forrása: The New York Times |
Trump egyik utolsó hivatali intézkedésével felvette Kubát a terrorizmust támogató államok amerikai listájára. Kuba nemzetközi kereskedelme ezzel jelentősen megnehezült. Ez nyilvánvalóan különösen rossz hír egy importfüggő ország számára, és a világjárvány hatásával együtt bénító hatással volt Kuba gazdaságára és társadalmára.
Elnökválasztási kampánya során Biden támadta Trump "kudarcos Kuba-politikáját", és megfogadta, hogy Barack Obama örökségét folytatva megpróbálja fejleszteni a két ország kapcsolatát.
Azonban erre nem került sor. A blokád a nemzetközi jog szerint egyértelműen jogellenes, az ENSZ Közgyűlése 1992 óta minden évben határozatot fogad el arról, amelyben az embargó megszüntetését követeli. Az Egyesült Államokat ez viszont nem igazán érdekli.
A kubai kormány politikája
Fontos viszont a kubai kormány felelősségét is megemlíteni. Míg a kormány a világjárvány első hullámát figyelemre méltóan jól kezelte, a későbbi COVID hullámok hatásaival szemben már nem tudta megvédeni a lakosságot.
Az elmúlt néhány évben a kormány megpróbált elmozdulni a központilag tervezett gazdaságtól a piacorientáltabb gazdaság felé, azonban a legutóbbi erőfeszítések nem sikerültek fényesen. Egy elszúrt kísérlet Kuba bonyolult valutarendszerének egységesítésére 2021-ben hozzájárult ahhoz, hogy a peso piaci árfolyama a 2021-es körülbelül 50-ről a dollárhoz képest ma 300 fölé emelkedett. A támogatások csökkentése gyors inflációt gerjesztett, a benzin ára több mint 400%-kal emelkedett. Kuba azonban 2024-ben még mindig hatalmas és fenntarthatatlan deficittel számol, amely a GDP több mint 18%-át teszi ki.
Mindent egybevetve, bár az amerikai embargó lehet Kuba bajainak elsődleges oka, a kormánynak a reformokra irányuló, bénakezű próbálkozásai nyilvánvalóan nem segítettek.
A közelmúltbeli tüntetések, valamint az USA-ba kivándorló kubaiak példátlanul magas száma pedig arra utal, hogy a jelenlegi kormány veszélyesen népszerűtlen. A kormány válasza sokatmondó ebből a szempontból.
A Santiago-i Kommunista Párt első titkára egy háztetőről a tüntetők tömegéhez szólva azt mondta, hogy a kormány megérti a tüntetők követeléseit, és ígéretet tett arra, hogy az elkövetkező napokban több élelmiszert biztosít.
Ez szöges ellentétben áll azzal, ahogy a kormány a legutóbbi, 2021-es komolyabb tüntetésekre reagált, amikor lecsaptak a tüntetőkre. és több mint 1000 tüntetőt tartóztattak le.
 |
|
Kuba elnöke: Miguel Diaz-Canelű Kép forrása: France 24 |
Mi lesz tehát a következő lépés?
Annak az esélye, hogy a kormány ténylegesen összeomlik, jelenleg alacsony, nem utolsósorban azért, mert nincs nyilvánvaló alternatíva. De ez nem jelenti azt, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Drasztikus változások nélkül nehéz elképzelni, hogy Kuba egyhamar kikerüljön a gazdasági válságból, és ezért nehéz elképzelni, hogy a kormány hogyan állíthatja helyre legitimitását, mivel a gazdasági jólét az egyetlen módja annak, hogy a kubai nem demokratikus rezsim megnyugtassa a kubai közvéleményt.
AZ EURÓPAI UNIÓ FINANSZÍROZÁSÁVAL. AZ ITT SZEREPLŐ VÉLEMÉNYEK ÉS ÁLLÍTÁSOK A SZERZŐ(K) ÁLLÁSPONTJÁT TÜKRÖZIK, ÉS NEM FELTÉTLENÜL EGYEZNEK MEG AZ EURÓPAI UNIÓ VAGY AZ EURÓPAI OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS VÉGREHAJTÓ ÜGYNÖKSÉG (EACEA) HIVATALOS ÁLLÁSPONTJÁVAL. SEM AZ EURÓPAI UNIÓ, SEM AZ EACEA NEM VONHATÓ FELELŐSSÉGRE MIATTUK.
Projekt azonosító száma:
2022-3-HU01-KA210-YOU-000099246
