Hiába esik valakinek nehezére a születésnapok, névnapok és évfordulók időpontjának észben tartása, február 14-ét mindenképp megéri felvésni a „mumus dátumok” listájára. A szerelmesek ünnepeként is ismert Valentin-napot megelőzően már több, mint egy hónnappal megfigyelhető, hogy a legkülönbözőbb üzletek a megszokottnál lényegesen több vörös rózsát, szívecskés plüssmacit és egyéb, kreatívabbnál kreatívabb, a szerelmet jelképezni próbáló terméket tartanak. Bár mind hallottunk már a Valentin-napról, azonban annak eredetéről és valódi jelentéséről lényegesen kevesebbet tudunk. És talán jogosan merül fel a kérdés is, miszerint a Valentin-nap valójában nem más, mint egy profin megtervezett marketingfogás?
A Valentin-nap eredete sok évszázados múltra vezet vissza. Az ókori Rómában február 15-én tartották a Luperkália nevű termékenységi ünnepet. Egy kiválasztott fiatal lány és fiú Lupercus, a farkas alakjában megjelenő istenség kiengesztelésének érdekében több pogány rituálén túlesve szinte teljesen meztelenül szaladt végig a város utcáin, miközben kecskebőrből készült rituális korbáccsal ostorozták az útjukba kerülő járókelőket. A legenda szerint voltak olyan fiatal nők, akik szándékosan keresték a velük való találkozást, ugyanis hittek benne, hogy a korbácsolás megtisztulást, termékenységet és gyermekáldást hozhat számukra. Ugyanezen eseményhez kötődtek azonban kellemesebb hagyományok is, hiszen a lányok a házasság istennőjének, Júnónak a templomában szerelmi jóslatokat kaptak, mely akár meg is határozhatta a párválasztásukat. A férjek ezen a napon virágokkal lepték meg a feleségüket, a még meg nem házasodott fiúk között pedig kisorsolásra kerültek a még hajadon lányok, egyfajta tombola formájában. Az így létrejött párok egy darabig ismerkedtek egymással, és előfordult az is, hogy hosszú távon is együtt maradtak.
Luperkália ünnepe (Forrás: https://nocnitsa.tumblr.com/post/676282297891405824/february-15-the-roman-festival-of-lupercalia)
A katolikus egyház három Bálint (latinul Valentin, Valentinus) nevű szent vértanút tart számon. A Valentin-nap azon Bálinthoz vezethető vissza, aki az ókori Rómában II. Claudius császár uralkodása alatt végezett papi foglalkozást. Az uralkodó megtiltotta a házasságkötést a fiatal férfiak számára abból a megfontolásból, hogy egyedülállóként jobb katonák lesznek. A legenda egyik változata szerint Bálint nem értett egyet a császár döntésével, így megtagadta az utasítás teljesítését, és titokban továbbra is esketett fiatal párokat. A papot börtönbe vetették, ahol megismerte a börtönőr vak lányát. A legenda csodával határos eleme itt következik, ugyanis a történet szerint visszaadta a lány látását, kivégzésének napján pedig egy levelet küldött a fiatal hölgynek, melyet úgy írt alá, hogy „A te Valentinod”. A romantikus gesztussal ötvözött, de Bálint szörnyű halálával végződő nap pedig a mára már világszerte ismert dátumra, február 14-re esett. Bálintot szentté a 490-es évek környéként avatták, melytől fogva a pogány Luperka ünnep helyett a mártírhalált halt papra emlékeztek.
A Valentin nap mai formájának kialakulása az angolokhoz vezethető vissza. Geoffrey Chaucer: Madárparlament című, 1382-ben megjelent alkotásában kapcsolata össze a szerelmet Szent Valentin napjával. 1421-ben a források szerint pedig V. Henrik angol király már költőt fogadott fel azért, hogy feleségének szerelmes verssel kedveskedjen Bálint napján. Magabiztosan jelenthetjük ki, hogy elnyerte a Valentin nap gondolata a társadalom tetszését, hiszen a 15. századtól egyre szélesebb körben „ünnepelték”. A fiúk szív alakú papírokon húzták ki egy edényből a leendő kedvesük nevét, ezeket a szíveket pedig büszkén viselték kabátjukra tűzve. A Valentin napi szerelmes versek és üzenetek írása egyre elterjedtebbé vált, 1840-ben pedig a piaci rést felismerve az amerikai Esther Holland alkotta meg a sablon szerint, ipari mértékben gyártott Valentin-napi üdvözlőkártyák. Az ötletével hatalmas sikert ért el a világ minden táján, és a Valentin-nap, mint a szerelmesek ünnepe egyre elterjedtebb lett.
A 21. században minden február a szerelmet jelképezni próbáló, gyakran már az elcsépeltség érzését keltő, ugyanakkor mindenki számára sokat jelentő rózsákról, plüssökről és csokoládékról szól. Egyes becslések szerint az USA-ban Valentin-napon egymilliárd képeslap kerül feladásra minden évben. A világ különböző országaiban eltérő hagyományok kötődnek február 14-hez: Japánban például csak a férfiak kapnak ilyenkor ajándékot, amit csak március 14-én a „Fehér nap” alkalmával viszonoznak a hölgyeknek, Peruban pedig munkaszüneti napnak számít Bálint ünnepe. Hazánkban is számos babona kapcsolódik a Valentin-naphoz: egyes hiedelmek szerint Bálint nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz, az ekkor félbevágott alma magjait megszámolva megtudhatja a nő, hogy hány gyermeke lesz, illetve egy hajadon lány attól függően, hogy verebet vagy tengelicét lát, megtudhatja, hogy szegény vagy gazdag ember lesz-e a férje.
Bár ezen hiedelmeket egyre kevesebben ismerik és gyakorolják, de azt tökéletesen szemléltetik, hogy a Valentin-nap több, mint egy elcsépelt nyugati trend. Bár a virágüzletek és az ajándékboltok kétség kívül jól járnak a szerelmesek ünnepével, de ugyanakkor a felgyorsult világunkban senki számára nem árt megállni egy pillanatra és kifejezni a háláját és a megbecsülését azon személyek számára, akiket szeret. De azt ne felejtsük el, hogy ezt nem csak február 14-én tehetjük meg.
AZ EURÓPAI UNIÓ FINANSZÍROZÁSÁVAL. AZ ITT SZEREPLŐ VÉLEMÉNYEK ÉS ÁLLÍTÁSOK A SZERZŐ(K) ÁLLÁSPONTJÁT TÜKRÖZIK, ÉS NEM FELTÉTLENÜL EGYEZNEK MEG AZ EURÓPAI UNIÓ VAGY AZ EURÓPAI OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS VÉGREHAJTÓ ÜGYNÖKSÉG (EACEA) HIVATALOS ÁLLÁSPONTJÁVAL. SEM AZ EURÓPAI UNIÓ, SEM AZ EACEA NEM VONHATÓ FELELŐSSÉGRE MIATTUK.
Projekt azonosító száma:
2022-3-HU01-KA210-YOU-000099246
