November első harmadában még azért bőven az őszi „időszámítás” szerint halad az élet – vagyis kellene haladnia, de a boltok erre fittyet hányva már hetek óta apránként bővítik a karácsonyi szekciót az üzletekben. Sokakat ez annyira taszít, hogy az év végé fele már a plázák közelébe sem merészkednek, hiszen ott már novemberben is simán bele lehet szaladni egy random „All I Want For Christmas is You”-ba. Hogyan kezeljük ezt az időszakot, ha odáig vagyunk a karácsonyért, vagy akkor, ha ki nem állhatjuk a korai karácsonyi láz effektust? Valóban elveszi az ünnep varázsát a korai kezdés?
Ez a téma mindig is nagyon megosztó volt, hiszen a két pólus úgy taszítja egymást, mint a mágnes. Az első kategóriába a kórosan lelkes karácsonyozók tartoznak, akik akár július közepén is képesek ünnepi zenét hallgatni, vagy a karácsonyfát hónapokkal korábban feldíszíteni. A másik véglet az abszolút „Grincs”, aki se hallani, se látni nem akar semmi ünneppel kapcsolatos dolgot, teljes mértékben elítéli a karácsonnyal kapcsolatos tradíciókat, és sok esetben magát az ünnepet is.
Azért szerintem többségünk a kettő között elhelyezkedő skálán foglal helyet, ki-ki közelebb egyik véglethez, mint a másikhoz, de a lényeg, hogy mindannyiunkban él egy kép, és egy érzés ha a karácsonyra gondolunk.
Sokaknak nehéz időszak ez, hiszen a fehérkerítéses, boldog családi idill nem mindenkinek adatik meg: ha idén épp nincs invitálás szentestére, vagy egy rossz emlék kötődik az év végi időszakhoz, akkor a boltban kínált csokimikulások hada sem tudja meghozni a karácsonyi hangulatot.
Ennek ellenére minden attól függ hogyan szemléljük a dolgokat. Sok esetben nem a karácsonnyal, a dalokkal, a mikulás ruhás alakokkal, vagy a karácsonyfaárusokkal van problémánk, hanem azzal amire ez az ünnep emlékeztet minket. Lehet, hogy nem sikerült mindent elérnünk az idénre tervezett fogadalmaink közül, vagy nem váltunk azokká, akik szerettünk volna lenni, és ezeket a dolgokat nehéz beismerni. Nem kell azonban felemészteni magunkat a falevelek lehullásával, hiszen az egyik legnehezebb időszakból válhat ez a legszebbé – sokszor kis erőfeszítéssel ugyan, de válhat a legnagyobb anti-karácsony aktivistából egy izgatott ünneplő.
Pont a fent említett negatívumok – és még megannyi melyről itt nem esett most szó – miatt ez az időszak egy igazán inspiráló szakasza is lehet az évnek. Nem véletlenül hívják ezt az adakozás időszakának (Season of Giving), hiszen ilyenkor sokkal több figyelem hárul a rászorulók megsegítésére.
A karácsony egy ok lehet a családok újraegyesítésére, a külföldi rokonok látogatására, baráti összejövetelekre, céges koccintásokra, és olyan pozitív dolgokra, melyekre talán ritkábban kerül sor.
Ha szeretünk otthon lenni akkor itt a lehetőség a bekuckózásra egy jó filmmel, ha pedig inkább kimerészkednénk, akkor megannyi karácsonyi tematikájú rendezvény veszi ilyenkor kezdetét – igen már novemberben is.
Mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebb dolgot az ünnepi időszakban, és ha egy kicsit átformáljuk a hozzáállásunkat, akkor nem csak a karácsony lesz sokkal izgalmasabb, de a felvezető hosszú karácsonyi láz is, ami mindenhonnan árad felénk. Ha nem a negatívumok kerülnek előtérbe – amiből tudom, van mostanság bőséggel – akkor ezek akár még egy kis örömöt is csempészhetnek a mindennapokba.
Egy random utazás a Mikulástrolin, vagy egy jó meleg forró csoki az utcai árustól, amikor aznap épp otthon felejtettük a kesztyűt. Forralt bor illat a munkából hazafelé, vagy karácsonyi fények a busz ablakból. Ha engedjük, hogy ezek az apróságok örömmel töltsenek el minket, akkor az ünnep varázsából sem fognak elvenni, a korai kezdés ellenére sem. Annyi negatívum vagy kétség ér minket a mindennapokban, hogy sokszor aktívan figyelni kell, hogy sikerüljön így szemlélni a környezetünket, de ha apránként kezdjük akkor rövidesen már észrevétlenül leszünk hálásak a kis dolgokért is.
A karácsony szeretőknek ez az időszak egy igazi mesevilág, amikor minden arra emlékezteti az embert, hogy az ünnep már közeleg. A karácsonyi dekorálás, vagy a mézeskalács sütés sokak számára az év egyik legjobban várt eseménye, ezért sosem értettem miért kell bosszankodni ha valaki már novemberben elkezdi az ünnepi készületet. Legyünk bárhol is a fent említett skálán, ha valakit ez örömmel tölt el, akkor miért vennénk el tőle ezeket az örömteli pillanatokat? Hasonlóképp, ha tudjuk, hogy valakinek nehéz ez az időszak, akkor nem a ráerőltetés fogja meghozni a kedvet hozzá.
Amire ilyenkor érdemes odafigyelni, - főleg a mostani rezsiárak, infláció és egyéb anyagilag megterhelő faktorok tekintetében – hogy ne essünk túlzásba az ünnepi bevásárlással. A novemberi karácsonyi láz izgalmában már jóval karácsony előtt elkezdődik a bolt látogatás és a (sokszor haszontalan) termékek beszerzése. Nyilván ez is a célja ezeknek a cégeknek, hiszen minél korábban kezdődik a szezon, annál nagyobb profittal zárhatnak. Sokszor nem egyszerű nemet mondani a túlvásárlásra, főleg ha minél szebb karácsonyt szeretnénk varázsolni a családnak.
Ettől eltekintve én összességében vallom, hogy a karácsonyi készület – legyen az korai, vagy utolsó pillanatos – mindenki számára különleges lehet, más és más módon. Mindenki maga döntheti el, miként éli meg ezt az időszakot, de fontos, hogy figyeljünk oda magunkra, és másokra is közben, hiszen felelősséggel tartozunk egymás iránt. Egy csoki a kollégáknak, egy csoki magunknak!
