Afrikáról nagy részünknek az éhezés, a nyomorúság, a nevető fekete kisgyermekek, a humanitárius segélyszolgálatok juthat eszébe. A folyamatos európai és amerikai ráhatás miatt kicsit azt érezhetjük, ha valami kultúrmorzsa el is szóródik a térségben, az inkább a mi hagyományainkra hajaz majd, semmint a "bennszülötti" formavilágra. Azonban korán sem ez a helyzet: az afrikai kultúra ugyanolyan természetes evolúción megy keresztül, és ha figyelmesen szemléljük, olyan megdöbbentő hasonlóságot vehetünk észre a saját világunkkal, hogy el is felejtjük pár pillanatra az éhezést, és a nyomort.
Prince Gyasi - színterápia, ahogy Ghánában szokás
A ghánai művész úgy tartja - színekből soha nem elég. A klasszikus európai festészetben részben az alapanyagok miatt, részben az arany szín kiemelése végett, mind a freskókban, mind a többi festményen a pasztell árnyalatok, a szürkébb, lágyabb tónusú színek dominálnak, így a mi szemünk is ezt szokta meg. Az afrikai kontinensen viszont senki nem hígította, kevergette lággyá a színeket. Ahogy a természetben az élénk és illatos természet adta őket, úgy kenték mindenhová: arcra, ruhára, sátorra, házfalra. Gyasi az utómunkálatokban a színekre még kontrasztot is ad, és élénkebbé varázsolja őket, hogy a szemünk ne tudjon mellette pislogás nélkül elmenni. A Gyasi-féle művészetterápiának a lényege is a színekben rejlik: a szinesztézia, az érzékszervek közötti szokatlan átfedés nem csak a versekben létezik: kiben erősebben, kiben gyengébben van jelen. Gyasi például a reményt rózsaszínnek látja, valakinek a sárga jóllakottságot és elégedettséget sugall. Megint másoknak ugyanezek a színek a szerelmet és a nyarat jelentik, egyeseknek pedig a nyugalom és az öregség kombinációja. Azért lát mindenki mást a képeken, mert saját maga is társít külön érzékelhető momentumokat egyben, így mindenki megszólítva érzi magát.
Forrás: anothermag.com
Yinka Illori - az afrikai utcák terméktervezője
"Kinek lenne kedve játszani egy olyan országban, ahol ekkora probléma kigazdálkodni a napi betevőt?" - kérdené egy laikus, ha egy mosolygós brit-nigériai srác egy színpompás afrikai játszótér terveit tenné elénk. Pedig kevesebb lenne a világ a nevetés nélkül, ami a vibráló színű, fémből és műanyagból alkotott körhinták tájáról érkezik. Illori emellett bútordesignnal és legális graffitivel is foglalkozik. A pandémia alatt ikonikussá vált londoni felirata: "Better days are coming, I promise". Terek, színek, üzenetek - így gyógyítja egy kicsit mindennap, a szerinte alapjaiban boldognak teremtett világot, a nigériai művész.
Forrás: https://yinkailori.com
Forrás: https://yinkailori.com
Forrás: https://yinkailori.com
Imane Ayissi, a hordahtó haute couture divattervezője
Hordható haute couture ruhát tervezni nem egyszerű. Itthon a szó hallatán extravagáns anyagtömegekre asszociálunk, vagy olyan unalmasabb alapdarabokra, amik sem szabásukban, sem textúrájukban nem követik az irányzatot - csupán könnyebb őket ezzel a címkével eladni. A haute couture szerelmesei viszont keresik a középutat, Ayissi munkáiban pedig nem csalódtunk. Egy-két extra darabtól eltekintve - amik inkább Milánónak készültek - a kameruni tervező modellként pontosan tudja, hogy az igazi divat nem ott kezdődik, ahol a modellek képtelenek megmozdulni a fura kombinációkban, hanem a feleségeknél, az anyáknál, a diáklányok bulizós szettjeinél. Ide pedig hordható haute couture ruhát tervezni nem lehetett egyszerű. Mégis sikerült.
Forrás: notjustalabel.com/imane-ayissi
