Reaktor

2006 és a Z generáció

A társadalmat korosztályokra, generációkra lehet osztani. Ezen felosztás szerint én a Z generáció tagja vagyok. A modern internetes mémkultúra a Z generáció tagjatit hívja zoomernek, amely csoport tagjait így ábrázolja egy tipikus mém:

Valójában ez a rajz nem hasonlít rám, ráadásul még „Fortnite Dancelni” sem szoktam. Én még az előző évezredben születtem, gyermekkoromban nem hogy okostelefonom, telefonom se volt. Tíz évesen használtam először internetet, számomra sokáig a TV volt az egyetlen eszköz, amely segítségével információt szerezhettem a világ történéseiről. Emlékszem, láttam a 2006-os tüntetéseket a híradóban, és tudtam, hogy nem egy hamar elfelejthető, jelentéktelen eseményről van szó, az emberek nyomós okkal vonultak ki az utcákra. Manapság a gyerekek TikTokon tájékozódnak, legfeljebb a telefon által feldobott hírgyűjteménybe lapoznak bele. Részben ebből következik, hogy Gyurcsányt

elsősorban nem az őszödi beszéddel hozzák összefüggésbe, hanem Ferivel, egy karakterrel, aki főz, aki lazán viselkedik, vicces videókat gyárt és látszólag könnyen megtalálja a közös hangot a fiatalsággal.

Ennek a generációnak az őszödi beszéd pontosan olyan ismeretlen, mint a 2010 előtti Magyarország. A politikai életben való részvétel - akár az aktív, akár a passzív választójog gyakorlásáról, vagy csupán szubjektív véleménynyilvánításról legyen szó - úgy gondolom, komoly felelősség. Ezekben a helyzetekben a megfelelő tájékozottság elengedhetetlen. A tájékozottsághoz pedig nem mindig elég az aktuálpolitika ismerete, hanem sok esetben az azt kialakító előzmények ismeretére is szükség van - ilyen fontos előzmény 2006. A mostani tizennyolc-tizenkilenc évesek többségének fejében viszont 2006 politikai eseményeiről nincs sok információ. Ez persze nem róható fel nekik, az akkoriban csupán négy-öt éveseknek.

Mint egy gyermek életének minden területén, ez esetben is fontos a család, az, hogy az idősebb generációk elmeséljék, mi az, aminek sosem szabad újra megtörténnie. Erre sok példát lehetne hozni a történelemből, de a XXI. századi Magyarország közelmúltjából talán a legfontosabb az akkori erők újbóli hatalomra jutása.

Nagymamám sokat mesélt arról, hogy itt, Miskolcon is komoly tüntetések voltak, az utcákat ellepték az emberek. Akkor nem okozott gondot az eső. Elmesélte még, hogy a rezsicsökkentés előtt szigorúan spórolnia kellett a fűtéssel, mert nehéz volt fizetnie a számlákat. Így ismertem meg az őszödi beszédet és a 2006-os eseményeket, ezért is tudom, mi az az irány, amerre sosem szabad újra elmozdulni. Megtanultam, mennyire romboló lenne, ha „Feri”, baloldali barátaival egyetemben, ismét az ország élére kerülne.

Az ember gyakran csak akkor érti meg, milyen fontos (és mit jelent) a stabilitás és a biztonság, mikor már elvesztette azokat.

Ezért is rossz véleményem szerint az ismert "ok boomer" szófordulat. Generációs szakadék persze létezik, ez természetes. Az idősek sokszor nem értik meg a fiatalokat - és fordítva. Az említett kifejezés viszont csak még jobban ráerősít erre. Diskurzus, vita nélkül próbálja belefojtani a szót az idősebbe, esélyt sem adva neki arra, hogy elmondhassa a gondolatait.

Tudatosítani a fiatalabb generációkban az idősebb nemzedékektől származó tudás fontosságát, hogy ezáltal is lehetőségük legyen átlátni a közelmúlt és a jelen összefüggéseit.

Persze nem csak a család szerepe fontos. Szintén a mémkultúrából merítve, a „millennial” generáció feladata az is, hogy a fiatalok is tájékozódhassanak ezekről az eseményekről, és a tények teljes tudatában helyes döntést hozhassanak, amikor majd a szavazó urnák előtt állnak. Nem szégyen használni sem a TikTokot, sem az Instagramot, ha egyszer a fiatalabb generációkat ezeken a felületeken lehet a legkönnyebben elérni. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez... Számos platformon van lehetőség az említett beszéd felhasználására a humor eszközeként, ahol a Gyurcsány által felépített "Feri" karakterre gondolva a vicces politikus helyett inkább a "(...) hazudtunk reggel, éjjel, meg este (...)" híres mondat fog a fiatalok eszébe jutni. Ugyanígy a 2006-os tüntetésekről készült felvételeket is fel lehet használni, sőt fel is kell, hogy megmaradhasson a köztudatban.

Számomra a 2006-os év - más emlékek mellett - erős példa arra, milyen az, amikor valóban nem viselkedik demokratikusan egy kormány.

Egészen hihetetlen, hogy a 2006-os tüntetés "kezelését" nem övezte komolyabb nemzetközi felháborodás. Bele se merek gondolni, mi történne a nemzetközi sajtóban, ha a konzervatív kormány járna el hasonlóan... Persze a baloldal próbálja elbagatellizálni a 2006-tal kapcsolatos vádakat, de azért érdemes lenne megmaradni az objektivitás talaján: volt, aki elvesztette a fél szemét, sokan mások pedig életre szóló sérüléseket szenvedtek.

A már említett közösségi média platformok ezért kiemelten fontos szerepet kapnak az információk átadásában, hogy ne csak nekem, ne csak a jelenleg húsz év felettieknek, hanem a későbbi generációknak is emlék lehessen 2006 úgy, hogy nekik már ne kelljen átélniük.

süti beállítások módosítása