„Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.”
Müller Péter
A szorongás segít elkerülni a fenyegetést jelentő helyzeteket és megkeresni a biztonságot. Előnyös abban az esetben, ha a helyzet áttekinthető, illetve ha azt érezzük, hogy a kontroll a kezünkben van. A mai világ azonban egyre több olyan ingert küld felénk, amelyek azt eredményezik, hogy növekszik az áttekinthetetlen helyzetek száma, az irányítás kiesik a kezünkből és nehezen tudjuk eldönteni, hogy a helyzet fenyegető vagy sem. Gyakran válunk tehetetlenné.
A koronavírus is okozhat szorongást: a kór előidézte helyzeteket kontrollálhatatlannak éljük meg. Jelenleg nincs védőoltás ellene. Nem tudjuk ki kapta el környezetünkből vagy hogy mi magunk fertőzöttek vagyunk-e. Nem látjuk előre a járvány végét, ahogy azt sem, milyen következményei lesznek az életünkre, a jövőnkre. Ismeretlen, láthatatlan ellenséggel állunk szemben.
A Cannon-féle modell szerint, mint minden fenyegető helyzet, a koronavírus járvány is kétféle személyes reakciót szülhet. Menekülünk, vagy felvesszük a harcot. Az eredeti modellt később kiegészítették egy harmadik viselkedési kimenettel: a "lefagyással".
Az emberek nagy többsége a kór elől az otthonába kénytelen menekülni. A járvány esetében ez a fajta megküzdési mód a lehető legelőnyösebb önmagunk és társadalmunk számára is. Azzal, ha önkéntesen otthon maradunk nem csak a saját egészségünket próbáljuk megőrizni, hanem megvédjük a környezetünkben élőket, hiszen kontaktus hiányában nem adjuk át nekik a vírust, ha esetlegesen hordoznánk azt.
A koronavírus okozta szorongás, illetve az elzárkózás hatással lehet mentális egészségünkre. Ez akár testi tünetekhez is vezethet, mint például alvási problémák, étvágytalanság, libidó csökkenés. Ebből kifolyólag kiemelten fontos ebben az időszakban olyan tevékenységeket végezni, amelyek csökkenthetik a szorongásunkat. Ha magát a problémát nem is sikerül elhárítanunk, az általa okozott negatív hatások enyhítésére lehetőségünk van. Sportoljunk, étkezzünk rendszeresen, pihenjünk, relaxáljunk. Olvassuk el a tavaly karácsonyra kapott könyvet, amit nem fejeztünk még be, nézzük meg azt a sorozatot, amire a dolgos hétköznapokban nem jutott idő. Használjuk ki a közösségi média adta lehetőségeket, vegyük fel a kapcsolatot azokkal, akikkel rég nem beszéltünk, akikről tudjuk, hogy egyedül élnek. A kapcsolatok őrzésének és megújításának ebben az időszakban kiemelkedően fontos szerepe van. Bocsássunk meg, szeressünk, amíg lehet. Tartsunk össze. Tegyük félre az irigységet, a gonoszságot, a megvetést, az előítéleteket. Gyakoroljuk az empátiát. Csak úgy győzhetünk, ha összefogunk. Egy élettelen organizmus az ellenségünk: mi emberek ne ártsunk egymásnak.
A korlátozások miatt – amelyek, ne feledjük, a javunkat szolgálják – sok mindennapos tevékenységünkről kell lemondanunk. Nem csinálhatunk olyan dolgokat, amiket megszoktunk, amik örömöt okoztak. Ez frusztrációt, beszűkült negatív gondolkodást eredményez. Ha megpróbálunk tudatosan más, pozitívabb nézőpontokat találni, az sokat javíthat a közérzetünkön. Igaz, bizonyos tevékenységeket nem végezhetünk, de lehetőség jut olyan időtöltésre, amire más esetben nincs módunk, sem energiánk.
A negatív gondolatok elűzéséhez kiváló módszer a hálanapló. Írjuk le minden nap, miért adhatunk hálát - ez kellemesebb megvilágításba hozza jelenlegi helyzetünket. De a túlságosan pozitív gondolkodás is veszélyes lehet: elbagatellizálhatjuk, amit nem szabad. Próbáljuk reálisan megítélni a helyzetet. Szánjunk időt a belső fejlődésre, a gondolataink átértékelésére, tudatosítsuk önmagunk és a világunk értékeit. Ne feledkezzünk el ebben a helyzetben sem a szeretetről, a háláról. Figyelmünket tudatosan irányítva e kellemetlen szituációban is megtapasztalhatjuk ezeket az érzéseket.
Erősítheti bennünk a kontroll érzetét, ha tudatosan hatékony megküzdési stratégiákat alkalmazunk. Tartsuk be a javasolt higiéniai szabályokat, mellőzzük a tömegközlekedést, és amikor csak lehet, maradjunk otthon.
A biztonságérzésünket erősítheti, ha előre felkészülünk egy esetleges karanténra: biztosítsuk be magunkat tartós élelmiszerrel, tisztítószerrel, tisztálkodószerrel. Őrizzük meg a higgadtságunkat, gondolkodjunk logikusan: ne vásároljunk fel túlzott mennyiségű árut pánikszerűen! Tervezzük meg tudatosan bevásárlásainkat. Ne naponta menjünk boltba egy liter tejért, de ne essünk túlzásba se: ne vásároljunk 40 kiló cukrot. A vásárlás tervezésénél reálisan vegyük figyelembe az igényeinket, átlagos fogyasztásunkat, emellett figyeljünk mások szükségeire is. Kérdezzük körbe idős ismerőseinket, végezzük el helyettük a vásárlást, segítsünk nekik, mentesítsük őket az otthonuk elhagyásától.
Tájékozódjunk minden nap, hogy kompetensnek érezhessük magunkat. Reggel és este töltsünk pár percet az informálódással, és ne a koronavírussal kapcsolatos hírek olvasása töltse ki a napunkat. Fontos, hogy inkább kevesebb, de hiteles forrásból nyerjünk információt. Ne keltsünk pánikot, ne osszunk meg olyan híreket, aminek a forrása nem megbízható.
Sokan, mint akár az egészségügyi dolgozók, nem választhatják ezt az „utat”: nem maradhatnak otthon. Nekik nap, mint nap szembe kell nézniük a láthatatlan kórral, kockáztatva a saját egészségüket és a szeretteikét. Ha mi otthon maradunk, az ő munkájukat könnyítjük meg. Ha az emberek tartják egymástól a távolságot, csak lassan növekszik a fertőzöttek száma, és így elkerülhető, hogy a kórházak túlzsúfoltakká váljanak. Becsüljük meg a munkájukat, a naponta meghozott áldozataikat, erőfeszítéseiket. Hálával tartozunk nekik. Maradjunk otthon!
Forrás:
Kopp M. (1991): A szorongás. A szorongásos megbetegedésekpszichofiziológiai modellje. Lege Artis Medicinae, 1, (4), 216–225.
