Donald Trump újraválasztását követően egy, a konzervatív amerikai jogászok között népszerű alkotmányértelmezéssel próbálja szélesíteni a hatalmát, hogy „visszaállítsák az elnöki tisztséggel járó jog-, és hatásköröknek azt az eredeti terjedelmét, amit az alapító atyák 1776-ban megálmodtak.”
„Jogom van ahhoz, hogy elnökként bármit megtehessek, amit csak akarok.” Trump
Trump komolyan gondolja, amit mondott. Elnöksége első heteiben szövetségi alkalmazottak ezreit bocsátotta el, teljes állami ügynökségeket számolt fel és az elnöktől eddig független szabályozó ügynökségekként működő intézményeket vont a saját felügyelete alá. Ezen intézkedések jogszerűségéről a Legfelsőbb Bíróság fogja kimondani a végső döntést. A kritikusok szerint az amerikai kormányzati rendszer fennállásának 250 éve alatt soha nem látott mértékben terjeszti ki a régi-új elnök a végrehajtó hatalmi jogköreit, ami már rövid távon is alapjaiban fogja megváltoztatni az ország működését.
(Kép forrása: People's World)
Az egységes végrehajtó hatalom elmélete
Az ideológiát „unitárius végrehajtó elméletnek” nevezik. Az alkotmány II. cikkének 1. bekezdése hozza létre az elnöki pozíciót: „The executive Power shall be vested in a President of the United States of America”. Ezt úgy fordíthatnánk, hogy „a végrehajtó hatalomaz Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti meg”. A konzervatív alkotmányjogászok szerint ezzel a passzussal az alkotmány az összes végrehajtói hatalmat az egyetlen egységes amerikai elnökre ruházta rá.
„Olvassa el a II. cikket, amely olyan jogköröket ad az elnöknek, amit nem is gondolna.” Trump
Azt Trump nem említette, hogy több száz éve kérdéses, hogy a II. cikk alapján az elnök pontosan mennyi hatalmat gyakorol és mi felett. Egyértelmű, hogy az elnök felügyeli az alábbi 15 minisztériumot: Külügyminisztérium, Pénzügyminisztérium, Védelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Belügyminisztérium, Mezőgazdasági Minisztérium, Kereskedelmi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Egészségügyi és Emberi Szolgáltatások Minisztériuma, Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Közlekedési Minisztérium, Energiaügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Veteránügyi Minisztérium, Belbiztonsági Minisztérium.
(Kép forrása: Politico)
Ami nincs így meghatározva, azok a független ügynökségek, mint például a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC), az Értékpapír- és Tőzsdebizottság (SEC), a Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Hivatal (CFPB). Több tucat ilyen intézmény létezik, melyek nagyrészt a Kongresszus által létrehozott és az elnök által törvénybe iktatott gazdasági felügyeleti és szabályozó ügynökségek. Ezeket szándékosan elkülönítettek a politikától, viszont ezek az intézmények Trump hatalomkiterjesztésének elsődleges célpontjai.
Egyetlen általa meghozott végrehajtási rendelettel Trump az összes eddig tőle független ügynökséget és intézményt a végrehajtó hatalom, nevezetesen a saját felügyelete alá vonta. Szerinte felesleges, hogy ezek az ügynökségek az elnök akaratától függetlenül működjenek.
Ahmed al-Sharaa, Szíria új elnöke korántsem vállalt magára könnyű feladatot. Tavaly decemberben Bassár el-Aszad rezsimjének megdöntése bizonyulhatott a legkönnyebb lépésnek. Miután elfoglalták Damaszkuszt, és hivatalosan is kinevezték az ország új vezetőjének, al-Sharaa számára gyorsan világossá vált, hogy a legnagyobb kihívások még csak ezután következnek.
Szíria egy messze nem egységes ország. Az ország területének nagy része nem az új kormány ellenőrzése alatt áll. A központi hatalom megszilárdítása mellett komoly politikai, társadalmi és gazdasági problémákkal küzd a romokban heverő ország. Az új vezetés előtt három súlyos, egymással is összefüggő kérdés áll:
-Az északkeleti kurd területek sorsa, ahol a kurdok által ellenőrzött autonóm övezet jövője továbbra is kérdéses.
-A déli As-Szuvidában zajló tüntetések, ahol a drúz kisebbség az alapvető jogaik miatt aggódnak.
-Nyugat-Szíria, különösen a Földközi-tenger partján fekvő alavita közösségek problémái, ahol jelentős az ellenállás az egykori Aszad-rezsim hívei részéről...
Pénteken Thaiföldön és Mianmarban egy 7,7-es erősségű földrengést észleltek, amelynek utórengései közül egy 6,4-es erősségűt is regisztráltak. A rengés epicentruma Mianmarban, a második legnépesebb városában Mandalayban és Naypyidaw közelében helyezkedett el, nagyjából 10 kilométeres mélységben. A médiában főként Thaiföld fővárosában végzett pusztításról kaptunk híreket, azonban a legsúlyosabb károk a már egyébként is hátrányos helyzetben lévő Mianmart érintették, ahol a halálozások száma már ezer fölötti.
A rengés ereje akkora volt, hogy szakértők szerint az esemény során felszabadult energia körülbelül 334 atombomba erejével volt egyenértékű. Jess Phoenix geológus szerint a földmozgások még hónapokig folytatódhatnak, mivel az indiai tektonikus lemez továbbra is ütközik az eurázsiai lemezzel Mianmar alatt.
A pénteki földrengés epicentruma. Kép forrása: BBC
A földrengés által leginkább sújtott területek közé tartozik Mianmar Shan állama, ahol a legtöbb halálesetet és kárt jelentették. A hegyvidéki régiókban a földcsuszamlások tovább súlyosbították a helyzetet, és sok kisebb település teljesen elzáródott a külvilágtól. Thaiföld északi része is megrázkódott, de ott a kár mértéke mérsékeltebb volt, köszönhetően az infrastruktúra jobb állapotának és a hatékonyabb vészhelyzeti reagálásnak.
Mianmar esetében a földrengés a lehető legrosszabbkor jött, hiszen az ország már négy éve polgárháborúban áll a katonai junta és a felkelő csoportok között. A konfliktus miatt az ország infrastruktúrája gyenge, a mentési műveletek szervezetlenek, és a lakosság számos területen nem jut hozzá alapvető segítséghez. A kommunikációs hálózatok sérülése miatt az információk áramlása akadozik, így a nemzetközi közösség számára is nehéz felmérni a valódi károkat. A helyi hatóságok legalább ezer halálos áldozatról számoltak be, de a pesszimista becslések szerint ez a szám akár a tízezret is meghaladhatja.
A nemzetközi közösség számos segélyszervezetet mozgósított, hogy támogassák a mentési erőfeszítéseket, de Mianmar esetében a politikai helyzet akadályozza a gyors segítségnyújtást, azonban a katasztrófa súlyosságát észlelve kinyitotta a kapukat a segítőcsapatoknak. Az egyik első segítség Kína Yunnan provinciájából érkezett, a 37 fős mentőcsapattal. Oroszország egy 120 fős csapatot indított útnak, míg India segélyszállítmányt és orvosi csapatot biztosított. Vasárnap további segítők érkezése várható Malajziából és Donald Trump is ígért egy 5 millió dolláros újjáépítési segélyt.
Thaiföldön a hatóságok gyorsan reagáltak, evakuálták a veszélyeztetett területeket, és segélyszállítmányokat küldtek az érintett régiókba, így szombat reggelre a halálozási szám megállt 6-ban, de 101 embert nyilvánítottak eddig eltűntnek. A földrengés Thaiföldön leginkább az épülő magasépítésű apartmanokat érintette.
A katasztrófáról készült képek és videók sokkoló képet festenek a romokról, az összeomlott épületekről és az utcákon rekedt emberekről. Válogatott képsorozatunkban megmutatjuk mekkora egy 7.7-es földrengés pusztító ereje.
Képsorozat:
A kevésbé érintett Thaiföldön a két épületet összekötő híd látszólag nem volt földrengésbiztos. Kép forrása: CNN
2. Előtte és utána kép a mianmari műemlékről(1), thai templom, ami már nem lesz helyreállítva(2). Képek forrása: X
3. Épület romok a két országban (1. Mianmar, 2. Thaiföld). Képek forrása: X
4. A kínai Yunnan provincia segítőcsapata. Kép forrása: CNN
A képsorozatból láthattuk mekkora pusztítást tud végezni még egy fejlettebb infrastruktúrával rendelkező országban is, mint Thaiföld egy 7.7-es földrengés, ez a polgárháborúval sújtott Mianmarra pedig hatványozottan igaz. A nemzetközi közösség segítsége érkezik, és napról napra mentenek ki embereket a romok alól. Remélhetőleg Mianmar megkapja az újjáépítési támogatást és segít a katasztrófa utáni helyzet rendezésében.
Jeffrey Goldberg, a The Atlantic főszerkesztője épp egy szokásos márciusi reggelen görgette végig Signal-üzeneteit, amikor megdöbbenve látta: Michael Waltz, Donald Trump amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója véletlenül bevette csetszobába, ahol vezető amerikai kormánytagok egy közelgő amerikai katonai akció részleteit egyzetették. A támadás a jemeni húszik ellen készülődött, és bevetési időpontokat, illetve amerikai hadászati eszközök neveit is tartalmazta. A történet gyorsan bejárta a médiát, tiktok videók és mémek terjedtek az interneten a nemzetbiztonsági baklövésről.
Az üzenetváltás emellett nyíltan számolt a média „felkészítéséről” és az elkerülhetetlen politikai lecsapódásról. Bár elsőre a The Atlantic főszerkesztője, csupán dezinformációs, AI generálta félrevezetésnek vélte először a csetfolyamot, de mikor az üzeneteknek megfelelő időben elkezdtek hullani a bombák március 15-án Jemenben, gyorsan egyértelművé vált a helyzet. Az eset súlyos nemzetbiztonsági kérdésekre hívja fel a figyelmet, de emlékeztet minket arra is, hogy milyen fontos szerepet játszik a független sajtó a hatalom ellenőrzésében – még a digitális káosz idején is.
Számos a történteket boncolgató cikk született a témában, és az incidens kiderülése után megindultak a szenátusi meghallgatások is Washingtonban az ügy kapcsán. Mégis, megéri elidőzni a kérdésen, hogy hogyan fogja, sőt hogyan alakította át a technológia a politikai hatalom működését, sebezhetőségét, és egy földrésszel távolabbról milyen figyelmeztető üzenetet hordoz magában számunkra az eset.
Bár John Ratcliffe, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója kiemelte a szenátusi meghallgatáson, hogy a Signal minden ott dolgozó gépére le van telepítve, és ezt javasolják elsődleges cset csatornaként, mégsem elég kielégítő a magyarázat. Amikor ennyire könnyű elhibázni egy kommunikációs csatorna létrehozását, és ennyire nehéz biztosítani a figyelmetlenségből adódó problémák elkerülését, felmerül a kérdés, hogy biztosan elég elővigyázatosak vagyunk-e, hogy miről mit osztunk meg hol és kivel. Az ilyen jellegű kommunikációra pontosan ezért létesítettek titkosított csatornákat, és preferált a személyes, élőben való döntéshozatal, hogy elkerülhetők legyenek a hasonló esetek. A csoport tagjai közül többen külföldön tartózkodtak a csoport létrehozása (március 11.) és a jemeni támadás (15-e) közötti időszakban, így ha csak egyiküknek ellopták és feltörték volna a telefonját, már hatalmas nemzetbiztonsági problémákat okozott volna. Ahogy Nathalie Loiseau, európai parlamenti képviselő fogalmazott, „nincs értelme tovább kémkedni” amerikai katonai tervek után, és megkérdőjelezhető Washington képessége az információk titokban tartására.
A történtek számunkra legrelevánsabb mellékszála, hogy hogyan gondolkodnak rólunk a szövetségeseink, és hogy tisztán látjuk, hogy négyszemközt milyen beszélgetések folyhatnak le. A csetbeszélgetés megjegyzései sokatmondóak: “I am not sure the president is aware how inconsistent this [jemeni húszik elleni önálló katonai támadás – szerk.] is with his message on Europe right now.” vagy “From a messaging standpoint we absolutely ad this to of horribles on why the Europeans must invest in their defense.”, “I just hate bailing Europe out again.” és “I fully share your loathing of European free-loading. It’s PATHETIC.” Az igazán súlyos kérdés tehát számunkra nem is az, hogy miként lett egy újságíró akaratlan tanúja egy katonai akció előkészületeinek, hanem hogy mit árul el mindez az Egyesült Államok jelenlegi hozzáállásáról – hozzánk, európai szövetségeseihez. Ezek nem hivatalos nyilatkozatok – de éppen ezért talán még árulkodóbbak. A nyers vélemények azt mutatják, hogy mennyire mély az irritáció az amerikai jobboldal egy részén az európai szövetségesekkel szemben, különösen a védelmi kiadások terén.
A kiszivárgott üzenetek után európai diplomaták ugyan hivatalosan nem kommentálták az esetet, de a háttérben sokan megerősítették: a bizalom megingott. A brit volt védelmi miniszter emlékeztetett, hogy a jemeni húszik elleni hadműveletekben „a britek az elsők között cselekedtek”, és elege van abból, hogy Washington egyes körei másképp emlékeznek. A vita már nem csak arról szól, hogy hogyan reagáljunk a kihívásokra – hanem arról, hogy egyáltalán van-e még közös stratégiai alap. Ahogy a Foreign Affairs elemzése fogalmaz: „A transzatlanti szövetség sok vihart túlélt az elmúlt nyolcvan évben, de ez most másnak tűnik. A korábbi krízisek középpontjában mindig egy külső fenyegetés állt – most viszont belülről jön a bizonytalanság. Egyre többen teszik fel a kérdést: vajon az Egyesült Államok még mindig elkötelezett Európa biztonsága iránt?”
Ez a kérdés már egészen gyakorlati. Mert ha a katonai döntések PR-logika szerint születnek, és ha az európai partnerekről a bizalmas csoportokban ilyen hangnemben beszélnek, akkor előbb-utóbb Európának is újra kell gondolnia a saját biztonságpolitikáját, és hogy kire miben számíthat. Nem azért, mert Amerika elfordult – hanem mert lehet, hogy már régóta másfelé néz.
Már Donald Trump 2025.januári beiktatását megelőzően lehetséges, a világkereskedelmet potenciálisan értintő intézkedésekről cikkeztek a világsajtóban. Trump elnök második ciklusának első heteiben a várakozásoknak megfelelően a fennálló nemzetközi kereskedelmi viszonyokra nézve radikális lépéseket jelentett be, melyek bizonytalanságban tartják az Egyesült Államok szövetségeseit és a fennálló gazdasági világrend minden szereplőjét. Ebben a cikkben arra keresem a választ, hogy nekünk, magyaroknak és az Európai Unió polgárainak érdemes-e aggódnunk a Trump-féle kereskedelempolitika miatt.
Az első ciklus vámintézkedései
Donald Trump először 2017-ben költözött be a Fehér Házba, ahonnan azonnal megkezdte az ’America first’ elven kialakított gazdaságpolitikai irányelveinek megvalósítását. Célja volt az amerikai ipar védelme és a kedvezőtlen külkereskedelmi mérleg javítása. Ennek elérése érdekében hosszú politikai üzengetések után 2018-ban 25%-os büntetővámokat vezetett be Kína ellen nagyjából 250 milliárd dollárnyi árura. Erre válaszul Kína is viszonozta a vámtételeket. Trump főként a technológiai szektort, az alapanyaggyártást (acél, alumínium), illetve a mezőgazdaságot célozta, de a várt pozitív hatások elmaradtak. A valóságban az amerikai mezőgazdaság súlyos visszaesése volt tapasztalható, példaként említhető a szójaexport drasztikus visszaesése. Az USA gazdasági megerősödése helyett már rövid távon is a globális piacok destabilizálódása volt jellemző a kölcsönös vámemelések következtében.
Donald Trump a Kína ellen irányuló vámintézkedésekről szóló döntés aláírását követően
A kedvezőtlen folyamatok, illetve a COVID-19 világjárvány kirobbanása miatt 2020-ban sor került az ún. ’phase one’ megállapodásra, amiben Kína vállalta, hogy növeli bizonyos amerikai termékcsoportok importját, cserébe pedig Trump ideiglenesen felfüggesztette a további vámtételek kivetését kínai termékekre. Fontos kiemelni azonban, hogy járvány miatt a megállapodás számos eleme nem valósulhatott meg a megbeszéléseknek megfelelően.
Donald Trump elnökségének első ciklusa alatt nem csak Kínával került konfliktusba a kereskedelem témakörében, az Egyesült Államok és a közeli szövetségesének tekintett Európai Unió, valamint két szomszédos állama, Mexikó és Kanada között is feszültség alakult ki. Trump az EU-val szemben 2018-ban acél-és alumíniumvámokat vetett ki, a szomszédos országokkal szemben pedig általános vámokat illető vitába keveredett. Mindezek ismeretében azt gondolhatnánk, hogy az amerikai elnök második elnöki ciklusában más megközelítést alkalmaz a kereskedelmi kérdésekben, ez azonban korántsem igaz; Donald Trump a vámháború folytatása mellett tette le a voksát.
A második ciklus első hetei
2025. januárjában az amerikai elnök vásárlási ajánlatot tett Grönlandra, kormányzónak nevezte Kanada miniszterelnökét és javasolta, hogy 51. államként csatlakozzanak az Egyesült Államokhoz, de mindezek kevésbé zavarták meg a világgazdaságot, mint azok a kijelentései, amelyeket a NATO jövőjéről vagy éppen az amerikai gazdaság radikális átalakításáról tett. Az elnök vámintézkedéseket jelentett be Kanadával és Mexikóval szemben is, utóbbi esetében azokat az illegális bevándorlás Mexikón belüli megfékezéséhez kötötte. Az Európai Unióval szemben is különböző vámtételek bevezetéséről beszélt Trump, melyek közül az autóimportra vonatkozó ígéreteit már be is váltotta. Ennek megfelelően 2025. árpilis 2-tól az Európai Unióból importált autókat 25%-os vám terheli, beleértve azokat a járműveket, melyeket amerikai vállalatok gyártanak az Európai Unió területén és innen kerülnek az Egyesült Államokba. Az EU komoly válaszlépések meghozatalát fontolja.
Donald Trump AI-generált képet posztolt magáról a közösségi médiában, melyen a kanadai zászló is látható
Trump további ígéretei közé tartozik olyan új vámok kivetése, melyek az Áfa-t alkalmazó országokat sújthatják. Az elnök ígérete szerint, az azokból az országokból érkező termékeket, melyek Áfa-t használó államokból érkeznek amerikai vámokkal fogja büntetni. Ha ezen ígéretét is beváltja az elnök, az EU országai rosszul járhatnak, hiszen az Unió országainak jelentős részében világviszonylatban magas Áfa-kulcsok vannak érvényben.
Várható fejlemények
Donald Trump elnöki magatartásából adódik, hogy a jövőre vonatkozó találgatások jellemzően nem válnak be, hiszen az elnök bizonyos esetekben saját döntéseit is visszavonja, vagy éppen letagadja nyilatkozatait – elég ha Zelenszkij lediktátorozására gondolunk. A bizonytalanság a legbiztosabban állítható fejlemény, amely a világgazdaságban és a világkereskedelemben várható, hiszen az elnök gazdaságpolitikai elképzelései szinte kivétel nélkül radikális, a fennálló gazdasági szerkezettel szembemenő törekvéseket takarnak.
Donald Trump, alelnöke JD Vance és az ukrán Zelenszkij elnök a Fehér Házban
Valószínűsíthető, hogy Trump elnökségének második ciklusában kiújul és kiszélesedik a vámháború Kínával, ennek következtében pedig a globális ellátási láncok 2018-hoz hasonló módon történő akadozása is várható. Azt, hogy az Egyesült Államok globális politikai és gazdasági céljai milyen irányba terelik a magyar és európai politikát és gazdaságot nem lehet kiszámolni, de a történelmi példák azt mutatják, hogy az instabil nemzetközi üzleti és politikai közeg nem kedvez a gazdasági fellendülésnek és nem járul hozzá a hosszú távú prosperitáshoz sem.
Ebben az részben a Polip Egyesületről fogunk beszélgetni. Hogy hogyan jutottak el Mátraalmásról egészen a Social Impact Award Hungary díjátadójáig. Ebben lesz beszélgetőtársam, Hollós Balázs, aki a Polip kommunikációs igazgatója. Kezdjük is talán a legalapvetőbb kérdéssel. Hogyan foglalnád össze néhány mondatban, micsoda a Polip Egyesület?
A Polip Egyesület lényegében egy ifjúsági szervezet, ami 2019-ben pattant ki az első poliptábornak a szervezőinek az agyából. Ezt lényegében úgy kell elképzelni, hogy volt egy csapat politológus hallgató, akik úgy döntöttek, hogy az egyetemi keretek közül ki szeretnének lépni, és szakmai, illetve releváns tudást szeretnének szerezni a politika és a közélet területéről olyan emberektől, akiknek napi szinten ez a munkájuk.
Az első Polip-tábort 2019 tavaszán szerveztük meg, ahova néhány nagyobb nevet elhívtunk a magyar közéletből. Pár tíz emberrel beszélgetéseken és különböző játékokon vettek részt. Ez volt az első Polip-tábor, amely később átalakult és továbbfejlődött. Ebből lett a Polip Egyesület, amely ma már sokkal nagyobb repertoárt biztosít a fiatal érdeklődőknek. A célunk a Polipnál az, hogy a magyar közélet nívóját egy kicsit megemeljük, ha lehet így fogalmazni. A párbeszédet és a vitakultúrát szeretnénk népszerűsíteni a fiatalok, főként az egyetemisták körében, de emellett a végzős középiskolások és az egyetemet már elvégzett hallgatók számára is.
Nagy szeretettel várunk mindenkit a rendezvényeinkre és különböző programlehetőségeinkre. Nem célunk, hogy kizárjuk azokat, akik nincsenek benne a napi szintű politikában, vagy akik még csak most kezdenek el érdeklődni a közéleti és politikai kérdések iránt. Éppen ellenkezőleg: azt szeretnénk, ha mindenki számára nyitott lenne ez a lehetőség. Fontos számunkra, hogy a résztvevők megismerhessék a legrelevánsabb magyar közéleti és politikai szereplőket. Sőt, mára már kulturális arcokat is bemutatunk a rendezvényeinken.
Ha már programok, és említetted a repertoárt, akkor mik azok az események, amelyek most éppen a Polip Egyesület programkínálatát alkotják?
Jelenleg egy nagyon sűrű időszakot élünk, talán még soha nem zajlott ennyire intenzív munka az egyesületben. Mindenkinek megvan a maga feladata, és most már eljutottunk arra a szintre, hogy párhuzamosan több projekt is fut egymás mellett. Van egy táborunk, amely minden évben legalább egyszer, de inkább kétszer megrendezésre kerül. Ez a Polip-tábor, ahol egy szimulációs játék keretében az érdeklődők közéleti és politikai szereplők bőrébe bújhatnak. Emellett rendszeresen szervezünk beszélgetéseket, ahová Magyarország legnagyobb közéleti neveit hívjuk meg. Az idei táborunk vendégei között szerepel például Kövér László, Gulyás Márton (Partizán) és Ruszin-Szendi Romulusz. Ők mind olyan aktuális szereplők, akik napi szinten jelen vannak a médiában, így velük izgalmas beszélgetésekre lehet számítani. A táborban az első Polip-táborból megmaradt ügyességi és elméleti játékokat is megtartottuk, amelyek oldják a feszültséget a résztvevők között. Fontos számunkra, hogy az egész esemény ne csak szakmai vitákból és beszélgetésekből álljon, hanem egyben szórakoztató élményt is nyújtson. A célunk az is, hogy a fiatalok számára kapcsolódási pontot teremtsünk, hiszen mindannyian azért vesznek részt, mert valamilyen formában szeretnének közéleti és politikai kérdésekkel foglalkozni.
Az utóbbi időszakban nagy előrelépést jelentett számunkra, hogy az előző félévben elindítottuk az első képzésünket, ami egy régi vágyunk volt. Ez lehetőséget ad arra, hogy szakmaibb és részletesebb módon dolgozzunk fel egy-egy témát. Az első képzésünk az önkormányzatiság témájában zajlott, amely a vártnál is nagyobb érdeklődést váltott ki, és sokan eljöttek rá, amit ezúton is köszönünk nekik. A képzés során az önkormányzatok működésében jártas szakértők tartottak előadásokat, többek között Vitézy Dávid és Márki-Zay Péter. Most pedig egy új képzést is elindítunk, amelynek a címe: Érdekérvényesítés és kommunikáció a közéletben. Ez egy lokális, de közéleti és civil területeket érintő oktatássorozat lesz, amelyben szó esik vitázásról, nyilvános beszédről, közösségi média menedzsmentről, finanszírozási kérdésekről, civil szervezetek működéséről és még sok másról. Jelenleg a tábor és a képzés a két fő fókuszunk, hiszen mindkettő nagyon aktuális. Ráadásul áprilisban tartjuk meg a jubileumi, tizedik Polip-tábort is.
Ezek mellett rendszeresen szervezünk egy estés rendezvényeket, amelyek mindenki számára ingyenesen és szabadon látogathatók. Az egyik legközelebbi ilyen esemény a Szamizdat nevű vitaest, amely mindig egy aktuális vagy vitát generáló témát jár körbe két szakértő részvételével. A következő alkalom március 26-án lesz, ahol Harmati Ferenc és Metz Rudolf vitázik a pártépítés és a mozgalmiság különbségeiről. A fő kérdés az lesz, hogy melyik hozhat nagyobb eredményeket a magyar közéletben, és melyiket érdemes választani azoknak, akik politikai irányítást szeretnének szerezni, vagy valamilyen ügyet kívánnak érvényesíteni. A Szamizdat mellett van még egy másik eseménytípusunk, a Polipest. Ez egy tág fogalom, mivel lehet vita, kerekasztal-beszélgetés vagy más formátum is. A legutóbbi Polipestet a Tudatos Ifjúságért Alapítvánnyal közösen szerveztük, és arra törekedtünk, hogy az összes nagyobb pártot meghívjuk egy vitára, ahol elmondhatták, mit kínálnak a fiataloknak 2026-ra. Erre az eseményre körülbelül 200 ember látogatott el, ami jól mutatja az érdeklődést. Korábban szerveztünk egy másik vitát is, amelyre Magyarország összes releváns ifjúsági szervezetét meghívtuk. Ha jól emlékszem, 11 ember volt a színpadon, és egy ifjúságpolitikai vitát folytattak. A Fidesztől kezdve az ellenzéki pártokon át a Mi Hazánkig mindenki képviseltette magát
Egy teljesen új kezdeményezésünk a Social Impact Award, amelyről már volt szó a bevezetőben. Nem tudom, hogy ezt később még érinteni fogjuk-e, de annyit mindenképp érdemes róla tudni, hogy idén már a Polip szervezésében valósul meg Magyarországon. Ez egy inkubációs program, amely lehetőséget ad arra, hogy mi is jobban betekintsünk a társadalmi vállalkozások és a vállalkozásfejlesztés világába. Emellett a Polip közössége is közelebb kerülhet ehhez a területhez. A verseny során kétszer 1500 eurót, valamint egy közönségdíjat lehet elnyerni. Mindenkit várunk, akinek van egy jó ötlete arra, hogyan lehetne jobbá tenni a világot egy fenntartható vállalkozás keretében. A jelentkezési időszak és a hozzá kapcsolódó események hamarosan elindulnak. Jelenleg ezekkel a projektekkel foglalkozunk, de számos más kezdeményezés is párhuzamosan fut. Remélem, hogy semmit nem hagytam ki.
Most már látjuk, hogy pontosan mi is az a Polip, mivel foglalkozik, és milyen eseményeket szervez. De hogyan lesz valaki polipos? Te például hogyan csatlakoztál? Mennyire misztikus ez az egész szervezet? Ha jól láttam, a honlapon körülbelül 30 önkéntes szerepel különböző pozíciókban.
Jól láttad, nagyjából 30-an vagyunk az egyesületben. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanannyira aktívan dolgozik egy-egy programon, hanem azt, hogy mindenkinek megvan a saját területe, ahol részt vesz a munkában. Nagyon sokan úgy kerülnek kapcsolatba velünk, hogy ellátogatnak egy eseményünkre, például a Poliptáborba, egy vitaestre vagy egy képzésre. Aki részt vesz ezeken, az már valamilyen szinten a közösség részévé válik, hiszen ezek a rendezvények nemcsak szakmai programokról szólnak, hanem arról is, hogy az emberek találkozzanak, beszélgessenek, és jól érezzék magukat.
Vannak, akik ennél is aktívabb szerepet vállalnak. Csatlakoznak például a Discord szerverünkre, ahol aktuális témákról lehet beszélgetni, vitázni, és jobban belelátni az egyesület működésébe. Ha pedig valaki rendszeresen ott van az eseményeinken, és látszik, hogy érdeklődik a szervezés iránt, akkor sokszor mi magunk kérdezzük meg, hogy lenne-e kedve aktívabban bekapcsolódni a háttérmunkákba. Most dolgozunk egy támogatói közösség létrehozásán is. Ennek célja, hogy azok is segíthessenek minket, akik nem feltétlenül szeretnének szervezőként dolgozni, de fontosnak tartják a Polip munkáját. Havi vagy egyszeri anyagi támogatással lehet majd hozzájárulni az egyesület működéséhez. Ennek keretében tervezünk egy Polip-kártyát is, amely különböző partnereknél – például kávézókban, bárokban – kedvezményeket biztosítana a támogatóknak. A lényeg, hogy mindenki annyira kapcsolódik hozzánk, amennyire szeretne. Van, aki csak résztvevőként, van, aki szervezőként, és olyanok is, akik anyagilag támogatják a munkánkat.
Tök jól felvázoltuk így a tartalmat, és át is látjuk, de hát azért mégiscsak a külsőségek világában élünk. Így azért arra lennék kíváncsi, hogy mi az, ami látszódik a Polipból. Ha jól emlékszem – és nyugodtan javíts ki, ha tévedek –, talán az első komolyabb médiamegjelenésetek egy poliptáborból származó, pár másodperces videó volt. Amikor Magyar Pétert hívtátok meg vendégnek, és éppen, ha jól emlékszem, Dobrev Klárát minősítette, ha jól tudom, a plakátját. És akkor ez megjelent a közösségi médiában. Hogyan éltétek ezt meg? Ugye, mégiscsak ti egy politikával foglalkozó egyesület vagytok, ha már nem is konkrét pártpolitika, nem foglaltok álláspontot, de azért mégiscsak úgy nézett ki, hogy az első ilyen nagyon megjelenésetek egy konkrét politikai térben játszódó videó volt. Hogy éltétek ezt meg?
Nem tudom, hogy ez volt-e az első megjelenésünk a médiában, lehet, hogy igazad van. Van egy-egy alkalom, amikor néhány vendégünk meg szokta kérni, hogy hadd vegyék fel esetleg a beszélgetést. Magyar Péter esetében, illetve Gyurcsány Ferenc esetében volt arra lehetőségük, hogy live-olják az egész beszélgetést. Ezt általában egyébként nem szoktuk mi preferálni, mert az egész beszélgetéseinknek az a lényege, hogy egy exkluzív élményt nyújtanak a fiataloknak. Tehát azzal, hogy nincsenek sajtókamerák és mikrofonok előtt ezek a politikusok vagy közéleti szereplők.
Ez azt is jelenti, hogy sokszor teljesen más narratívát, vagy kicsit más, érthetőbb, fiatalosabb vagy viccesebb narratívát alkalmaznak mondjuk ezekeken a beszélgetéseken, mint amúgy a médiában. Ez szerintem egy olyan dolog, amit mindenképp érdemes kiemelni a poliprendezvények kapcsán. Ha eljön valaki, akkor az már csak azért is megéri, mert úgy találkozik a politikusokkal, ahogy amúgy a médiában, vagy mondjuk egy beszéd alkalmával biztosan nem fog. Tehát ez egy sokkal emberibb, személyesebb, és akár sokszor önkritikusabb álláspontot vesznek fel ezek a politikusok, ami tényleg teljesen egyedi élményt nyújt a résztvevőknek. Hiszen nem hiszem, hogy nagyon sok eset van rá, hogy például egy kormánypárti politikus önkritikát gyakoroljon, vagy akár egy ellenzéki politikus önkritikát gyakoroljon a médiában. Ez már egy olyan élmény, ami miatt mindenképp érdemes ellátogatni a mi eseményeinkre.
A sajtómegjelenésekkel kapcsolatban elmondhatom, hogy minket már szinte mindennel vádoltak. Vádoltak azzal, hogy kormánypártiak vagyunk, vádoltak azzal, hogy ellenzékiek vagyunk. Szokott minden egyes esetben a tábor után fotózkodás és beszélgetés lenni a különböző meghívottakkal, tehát személyes beszélgetési lehetőség. Ezzel szoktak is élni rengetegen a résztvevők közül, és a meghívott vendégek is előszeretettel posztolják azt, hogy fiatalok körében, személyesen vagy nagyobb fiatalok tömege előtt beszélhetnek különböző általuk fontosnak ítélt kérdésekről. Ezért ők is szokták ezt posztolni a social médiában. Mi pedig nézzük a kommenteket, és előszeretettel mosolyogjuk meg, hogy tényleg, ha kormánypárti politikusok tesznek ki egy képet, akkor hirtelen fideszes kisgyerekek vagyunk, akik még nem nőttek fel a világhoz. Míg ha ellenzéki politikusok tesznek ki képeket, akkor meg már most a haldokló ellenzék gyermekei vagyunk, akik nem fognak létezni.
Szóval megkaptunk már tényleg mindent. Elmondhatom, hogy egyik sem igaz, és hogy egy egyszerű Google kereséssel erre, főleg úgy, hogy nagyon gyakran meg van jelölve ebben a Polipnak az oldala, elérhető lenne, és meg lehetne tekinteni, hogy ez nincs így. Nálunk tényleg mindenki megfordul, és pártpolitikától és világnézettől függetlenül nagyon gyakran odamegy mindenki fotózkodni a meghívott vendégekkel, mert pont ez a Polip közösség lényege. Mi nem csatározunk, nincsenek veszekedések pártpolitikai vagy politikai vagy közéleti kérdésekben, hanem maximum vitatkozunk, de azon kívül tudunk együtt szórakozni, jól érezni magunkat. És nincs az, amit mondjuk a magyar közéletben sajnos elég gyakran lehet tapasztalni, hogy olyan polarizált helyzet alakulna ki, ahol mondjuk nem szólnak egymáshoz az emberek, csak azért, mert mást gondolnak a világról. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a médiában megjelenő cikkek nyilván sokszor az egyik oldal, nyilván sokszor a másik oldal mellett fognak minket feltüntetni. Ez egyébként nem feltétlenül baj, én úgy gondolom, mert egy idő után, hogyha elég médiamegjelenést kap így a Polip, akkor az emberek talán megértik, hogy ez nem egyik oldal vagy másik oldal, hanem mi úgy vagyunk függetlenek, hogy mindkét oldal, mind a három, mind az összes oldal jelen van a rendezvényeinken, és ez így van rendjén. És ez nem azt jelenti, hogy mi finanszírozva, elköteleződve vagy függőségben lennénk bármelyiktől. Ez azt jelenti, hogy mi megadjuk az összes oldalnak a lehetőséget arra, hogy kifejtse az álláspontját a fiatalok részére, és a fiatalok eldönthetik, hogy melyik tetszik nekik, melyik mellett tudnának elköteleződni a karrierjük, magánéletük vagy akár a következő szavazás során.
A médiamegjelenéseknek egyébként mi főleg az elsők körében örülni szoktunk, már csak azért, mert megemlítik a Polipot. Ez nekünk mindenképpen jó, mert terjed a hírünk, és most már egyébként törekszünk is arra, hogy egy évben nem túl sokszor, mert szeretnénk megtartani az exkluzivitás élményét. Viszont egyszer-egyszer csináljunk sajtónyilvános eseményeket. Ez a legutóbbi polipestünk például sajtónyilvános volt, és voltak is a sajtó képviselői. Készült is belőle tartalom, amit rengeteg helyről kaptunk vissza, hogy milyen jó lett és milyen érdekes lett. Úgyhogy megvan ennek is a maga helye. Nekünk szerintem nem szabad feltétlen azzal foglalkozni, hogy minket most melyik oldal mellé tesznek, hanem arra kell koncentrálni, hogy minél jobban őrizzük a függetlenségünket és a pártatlanságunkat a következő rendezvényeinken is.
Nem csak bizonyos résztvevők vettek titeket észre, hanem bizonyos szervezetek is. Social Impact Awardra szeretnék célozni. Erről kicsit bővebben tudsz mesélni, hogy hogyan nyertétek meg, mit kell tenni ahhoz, hogy ilyet nyerjen az ember, és mi most a feladatotok? Mi is a cél az egésszel?
A Social Impact Award igazából egy nemzetközi szervezet, ami már több tíz országban jelen van. Nem emlékszem a pontos számra, de többek között Magyarországon is már évek óta működik. A társadalmi vállalkozások inkubációjával és díjazásával foglalkozik. A társadalmi vállalkozás azt jelenti, hogy egy olyan fenntartható, pénzügyileg is fenntartható vállalkozást kell csinálni, vagy díjaznak, akik egyben tesznek azért, hogy valamilyen hatást érjenek el a társadalomban. Ez lehet például környezettudatosság, emberi jogok védelme, vagy a mi esetünkben az állampolgári aktivizmus növelése, a politikai polarizáció csökkentése, és a párbeszéd, vitakultúra fejlesztése.
Szóval a Polip beleillik ebbe a kategóriába, mivel egyrészt próbálunk pénzügyileg fenntarthatóak lenni. Ezt nyilván saját forrásokból próbáljuk elérni. Mivel csak saját finanszírozásunkra támaszkodhatunk, és a függetlenségünkből kiindulva, sokszor nehéz, de úgy gondoljuk, hogy hosszú távon megéri. Szerencsére már elég közel járunk ahhoz, hogy fenntarthatóvá váljon a Polip. Másrészt pedig van egy társadalmi hatás, amit generálunk. A fiatalok körében elérünk változásokat, meg tudjuk szólaltatni a fiatalok hangját. Meg tudjuk határozni, hogy az egyetemisták, főként a városi vagy budapesti közeg mit gondol egy-egy témáról, mit preferálnak a közéletben. Mi arra is próbáljuk őket ösztönözni, hogy menjenek el szavazni, hallgassanak meg minden oldalt a politikai pártok között, és végül egy racionálisabb, tájékozott döntést hozzanak.
A Social Impact Award úgy működik, hogy van egy inkubációs időszak, ahol egy mentort kap az ember. Nyolc vagy tíz héten keresztül dolgozik a projektjén a mentora segítségével. Mi például a Polipon dolgoztunk, például azon, hogy hogyan lehetünk pénzügyileg fenntarthatóbbak. Ezután van egy pitch, egy előadás, ahol a legjobb társadalmi vállalkozások bemutatják a projektjeiket. A zsűri általában különböző vállalkozások vezetőiből áll, például az SAP az egyik fő partnere a Social Impact Awardnak, így az SAP vezetői is jelen vannak a zsűriben. Néha bankok képviselői is ott vannak. Ez egy olyan esemény, ahol kapcsolatokat lehet építeni, és megismerkedni a társadalmi vállalkozások világával Magyarországon, megtudni, hogyan lehet létrehozni egy ilyet, és hogyan lehet hatékonyan működtetni. A végén, ha a zsűri vagy a közönség, mert közönségdíj is van, úgy ítéli meg, hogy a projekted a legígéretesebb vagy legjobb, akkor egy 1500 eurós díjat nyersz. Tavaly a Polip számára ez nagyban hozzájárult a fenntarthatóságunkhoz és fejlődésünkhöz.
Innen is szeretnénk megköszönni ismét a Social Impact Award Hungary-nek, hogy sokat segítettek a szervezeti fejlődésünkben. Egyébként három díjazott van, akiknek lehetőségük lesz arra, hogy részt vegyenek a nemzetközi találkozón. Tavaly Németországban volt ez, ahol az összes ország győztese találkozott. Ott is lehet kapcsolatokat építeni, és egy nemzetközi szintű hálózatot kialakítani. Mi például nemsokára egy eseményt szervezünk, ami az első nemzetközi eseményünk lesz angol nyelven. A téma a populizmus lesz, és a rendezvényen francia és magyar európai képviselők, szakértők is részt fognak venni. A téma főként az Európai Unióra vonatkozik. Az eseményre májusban kerül sor, bár még konkrét dátum nincs. Azt javaslom mindenkinek, hogy kövesse a Polip Instagram, Facebook és TikTok fiókjait, mert ott minden fontos információt megosztunk.
A Social Impact Award kapcsán még fontos kiemelni, amit már említettem korábban, hogy megkerestek minket azzal a lehetőséggel, hogy 2025-ben mi rendezzük a magyarországi eseményt. Nagyon izgatottan várjuk, mivel a nemzetközi szervezettel már volt egy megbeszélésünk, és sok munkába fog kerülni. Azonban mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél több embernek lehetősége legyen részt venni, leadni az ötletét, jelentkezni erre a versenyre, és megnyerni az 1500 eurós fődíjat. Reméljük, hogy ez az ötlet valódi változást hozhat, akár a magyar, akár a nemzetközi, vagy akár a világtársadalomban. Sokszor egy-egy projekt, amit ide indítanak, valóban nemzetközi hatást is képes generálni, és az ilyen kezdeményezések a kezdő tőkével elindulva nagy dolgokat érhetnek el.
A magyar politika eléggé nagy csatatér, és ebben a csatatérben hogyan érzitek magatokat, mint független, de politikával foglalkozó egyesület? Mennyire támogat titeket a politika? A célotok a párbeszéd fenntartása és elősegítése, egyfajta kapcsolattartás. Nem gondolnám, hogy a mostani politikai helyzetben bárki is azt mondaná, hogy támogatja a párbeszéd fenntartását. Ti mennyire érzitek, hogy ez hátrány számotokra? Hogyan kezel titeket a politika?
Ez attól függ, hogy milyen eseményt szervez az ember. Vannak olyan témák, amelyeknél könnyebb elérni, hogy olyan politikusok vagy közéleti szereplők, akik például nagyon eltérően gondolkodnak a világról, leüljenek egymással. Az a legnehezebb, amikor például egy ifjúsági szervezet vitáján 11 embert kell meghívnunk, és mindenkinek megfelelő időpontot találni, hogy hajlandóak is leülni egymással. Az is kihívás, hogy a témákat, amiket érintünk, mindenki elfogadja, és szívesen megtárgyalja. Ebben a tekintetben szerintem már nagyon nagy sikereket értünk el, hiszen Magyarországon példátlan, hogy egy szervezet ennyi politikai oldal képviselőit ülteti le rendszeresen egymással. Mi ebben tényleg erősek vagyunk. Ugyanakkor, mivel a magyar politikai helyzet valóban egy hatalmas csatatér, nem mindig könnyű olyan témát találni, ami mindenki számára megfelelő, és biztosítani számukra azt a komfortot, hogy szívesen jöjjenek el. A legtöbbször segít, ha exkluzivitást és sajtónyilvánosságot kerülünk. A legtöbb politikai szereplő, ha a sajtó jelen van, nem hajlandó leülni és beszélgetni a másik oldallal. Azonban, ha nincs jelen kamera vagy mikrofon, és csak pár száz fiatal van ott, akkor a politikusok, akik a parlamentben gyakran támadják egymást, valójában képesek konstruktív párbeszédet folytatni. Sok esetben a közvetlen jelenlét nélkül, az emberek nyugodtabban és racionálisabban tudnak beszélgetni.
Ez a titok: a mi eseményeink többsége nem sajtónyilvános, így mindenki, aki részt vesz, komfortosabbnak érzi magát. Ez a fiataloknak és a vendégeknek is különleges élményt biztosít. Emellett próbáljuk mindenkit olyan témákban megszólítani, amiben ő szívesen leülne beszélgetni. Ez sokat segít abban, hogy valódi párbeszédet alakítsunk ki.
A politikában talán az egyensúly megtalálása a legnehezebb, és ti ebben a szférában mozogtok. Ahogy néztem a programjaitokat, azok nagyon sokszínűek, akár műfajban, akár terjedelemben. Van olyan programotok, ami komoly beszélgetés, komoly vita, akár aktuális témáról, akár politikai filozófiáról. Máskor pedig vannak olyan események, amelyek különböző játékok. Hogyan találjátok meg ezt az egyensúlyt? Mi segít abban, hogy például egy ilyen paródia, vagy egy táborban való politikai szereplői interakciók ne menjenek át paródiába? Hogyan biztosítjátok, hogy komolyan figyeljenek egymásra, és ne vicceljék el a komoly vitákat?
Ez valóban nem egyszerű. Nagyon fontos, hogy minden eseménynek meglegyen a saját stílusa és célja. Az egyensúly megtalálása az egyik legnehezebb feladat. Egyes programok komoly politikai vitákat igényelnek, ahol minden résztvevő komolyan veszi a témát és a másik véleményét is tisztelettel kezeli. Máskor pedig inkább laza, interaktívabb programokat szervezünk, ahol a cél inkább a szórakoztatás és az élményszerzés, nem pedig a politikai diskurzus.
A legfontosabb, hogy mindkét típusú esemény esetén biztosítjuk a megfelelő környezetet. A komoly viták során igyekszünk olyan moderátorokat választani, akik képesek fenntartani a tiszteletteljes hangnemet, és hogy a résztvevők figyelmesek maradjanak. A játékosabb eseményeknél pedig igyekszünk megőrizni a tiszteletet, miközben szórakoztatunk is, hogy a politikai diskurzust ne vegyék túl komolyan, de mégis értékes gondolatokat cseréljenek. Ha megfelelő keretet adunk, mindkét típusú esemény sikeres lehet. A titok az, hogy mindkét esetben világosan kijelöljük a határokat, hogy mi számít komoly vitának, és mi számít inkább szórakoztató jellegű programnak. A paródiák elkerülése érdekében mindig hangsúlyozzuk, hogy fontos, hogy a témákat tisztelettel és komolyan kezeljék. Ez nálunk egy komoly belső vita is szokott lenni, hogy mi az, ami már túlmegy egy határon, ami veszélyezteti a szakmaiságunkat. Mindig arra törekszünk, hogy bár szórakoztató és élvezhető legyen az esemény, megőrizzük a szakmai jellegét is. Szeretnénk, ha azok a témák, amikkel foglalkozunk, komolyak és értékesek maradnának, hiszen ezek mindanyiunkat érintenek az év 365 napján és azon túl.
Viszont a Polipnak tényleg van egy nagy különlegessége, amit például a közéleti borkóstolónk kapcsán szoktunk említeni, de most a táborban például sörkóstolót is tartunk. Ez is közéleti tematikában, szórakoztató, interaktív módon. Próbálunk innovatív, szórakoztató rendezvényeket nyújtani, de úgy, hogy ne legyenek unalmasak, mint mondjuk egy egyetemi órán. Az események nálunk mindig interaktívak, próbálunk közvetlen kapcsolatot biztosítani a közönség és a vendégek között. Például az egyik legutóbbi Polipest-en, a „Mit kínálnak a pártok 2026-ban a fiataloknak?” kérdésben közönségszavazást tartottunk, mielőtt a vendégek véleményt mondtak. Ez az interakció segít abban, hogy a közönség ne érezze unalmasnak, hanem aktívan részt vegyen a beszélgetésekben.
Azt tapasztaltuk, hogy ha a közönség azonnal, interaktívan véleményt tud nyilvánítani, az sokat hozzátesz a rendezvények sikeréhez. Ezzel csökkenthetjük azt, hogy a résztvevők elveszítsék az érdeklődésüket, és ne „alvás közeli állapotba” kerüljenek, mint egyes esetekben egy-egy előadás során. Mindenképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy az események izgalmasak, interaktívak és élvezetesek legyenek.
Innovációnk része az is, hogy a rendezvényeink mindig valami újat kínálnak. A tábor például egy szimulációs szerepjáték köré épül, hogy a résztvevők ne érezzék magukat passzívnak. A programok mindig aktívak, folyamatosan van valamilyen lehetőség, amit máshol nem tapasztalhatnak meg. Az események során például hatalmas játékokkal, szakmai játékokkal, történelmi timeline-nal, közvélemény-kutatós játékokkal színesítjük a programot. Emellett mindenki kap egy közéleti karaktert, amit eljátszhat, ha szeretne, de ha nem, az sem gond. Pártokba tömörülnek, nem csapatokba, és ez segít abban, hogy érezzék, nem egy sima táborban vannak, hanem egy olyan rendezvényen, ami komoly politikai kérdésekről szól.
Ez a hármas – interaktivitás, innováció, szórakoztatás – mindig jelen van nálunk, és mindegyik rendezvényünkre próbáljuk biztosítani, hogy felejthetetlen élményt nyújtsunk. A Social Impact Award például 2025-ben egy viszonylag kész projekt lesz, amit átveszünk, és bár a szokásos menetrend szerint kellene lebonyolítanunk az eseményeket, mi mégis belevisszük a saját stílusunkat. Szeretnénk, hogy amikor ott van valaki, olyan élményben legyen része, amit máshol nem tapasztalhat meg. Fontos számunkra, hogy minden résztvevő aktívan beleszólhasson a történésekbe, és valóban jól szórakozzon.
Öt év alatt azért eléggé sok minden történt, nemcsak a világgal, nemcsak az országgal, hanem veletek is. Eléggé sok dolgon mentetek keresztül, már a tizedik táborotok lesz, ha jól tudom. A célotok ugye a párbeszéd. A párbeszéd az nem csak azért jó fogalom, mert szép, hanem azért is, mert nagyon tág. Igazából nem tudom, 50 évig is lehet, hogy az a cél, hogy meglegyen a párbeszéd, de azért mégiscsak kíváncsi lennék, hogy van-e számodra, van-e bennetek egy olyan idea, egy olyan jövőkép, amiben azt érzitek, hogy mi ezért dolgozunk, hogy ezt megvalósítjuk. És hogyha öt év múlva ugyanitt beszélgetünk, akkor ezt így büszkén el tudod mondani, hogy na igen, az előző adáshoz képest ez az a pillanat, amire én nagyon vártam, és ezért küzdöttem.
Nyilván hosszú távúan figyelve az egész történéseket, meg lehet kérdőjelezni, hogy mennyire valós az, hogy mi mondjuk még vígan fogjuk szervezni a poliptáborokat addigra, amire Magyarországon teljes fordulatot vesz a politikai kultúra. Ez a célunk nyilván, tehát hogy ez az, ami a polipot élteti. Ez az a probléma, amire mi úgymond ráépítkezünk, és a fiataloknál, tehát a gyökerénél ragadva próbáljuk meg megoldani, vagy legalábbis egy részét megoldani ennek a problémának, vagy jobb irányba terelni ezt a problémát. Viszont nekünk nyilván az a legjobb visszajelzés, hogyha azt látjuk, hogy amit mi csinálunk, arra van igény, és az sikeres. Tehát hogyha öt év múlva itt fogunk beszélgetni ismét, akkor én azt tudom mondani, hogy akkor leszek elégedett, akkor leszünk elégedettek, hogyha azt látjuk, hogy a polip az tényleg kinőtte magát. Mondjuk ránk már lényegében akár nincs is szükség, mert egy olyan önszerveződő folyamatként mondjuk annyi embert érdekel, és annyi ember szeretné csinálni azt, amit mi most csinálunk, hogy márpedig üljenek le a közéleti szereplők vitázni egymással, legyen valódi párbeszéd a fiatal közélet iránt nyitott emberek között. Vagy hogy szervezzünk olyan eseményeket, amik egyszerre élvezhetőek, de közben komoly témákat és szakmai témákat tárgyalnak.
Én akkor leszek elégedett, hogyha ez egy bevált és valós tendencia lesz, és nekünk igazából nem lesz dolgunk ezzel. Nyilvánvalóan ez sem feltétlen realitás, mert szeretnénk ezt minél tovább csinálni. Tehát amíg mi bírjuk, és amíg úgy gondoljuk, hogy valamilyen szinten eladható az, hogy mi fiatalok vagyunk, és hogy fiatalokként fiataloknak szervezünk programokat. Nyilván nem célunk az, hogy 50 évesen is ezt csináljuk, vagy valamilyen más módon. Tehát nem kizárt az, hogy terjeszkedünk, vagy átalakítjuk egyes részeit a polipnak, úgyhogy azután más korosztályokra is jobban felhúzható, vagy jobban, más korosztályoknak is jobban megragadó legyen a mi repertoárunk. Viszont amíg mi fiatalokként ezt tudjuk csinálni, addig csináljuk, és az a célunk, hogy minél több ember szeresse ezt csinálni, akarja ezt csinálni, jöjjön el az eseményekre, kövesse a mi munkásságunkat, és gondolja úgy, hogy erre van igény Magyarországon, és lássuk azt, hogy erre tényleg van igény Magyarországon. Ez talán a legjobb sikerjelző számunkra.
A jövőben, akárcsak az következő pár hónapban, hol találkozhatnak veletek azok, akiknek szimpatikus az amit képviseltek?
Az érdeklődőknek azt szeretném javasolni, hogyha tetszett a polipnak a víziója a magyar politikai kultúráról, vagy akár azok a dolgok, amikről beszélgettünk, és azok a rendezvények, amiket szervezünk, akkor mindenképpen kövessék be a Polipnak a felületeit és kövessék a munkásságunkat. Mert nagyon sok újdonsággal készülünk még nemcsak fiataloknak, hanem kicsit annál is fiatalabbaknak és már kicsit idősebbeknek is a jövőben, online és offline felületeken is. Tehát rendezvények és online lehetőségek tekintetében is mindig évről évre próbáljuk majd a lehető legjobbat és a lehető legnagyobb újdonságokat nyújtani annak, aki érdeklődik. A következő időszak tényleg nagyon-nagyon sűrű lesz számunkra.
Tehát most március van, március 26-án lesz a következő rendezvényünk, a Szamizdat vitaest, amiről már beszélgettünk. Áprilisban utána nagyon sok szeretettel várunk mindenkit a 9-én megrendezésre kerülő beszélgetésünkre Török Gáborral és Ruff Bálinttal, akik arról fognak beszélgetni, hogy mire lehet számítani a 2026-os választások során, így hogy közeledünk hozzájuk. Ez is egy nagyon egyedi, és talán eddig még nem is tapasztalt ilyen közéleti szereplő kombináció lesz, akik leülnek egymással beszélgetni. Úgyhogy nagyon várunk oda is mindenkit.
Április 24-27. között lesz a táborunk, a 10. jubileumi poliptábor, oda is mindenkit nagy szeretettel várunk, nulladik nappal is készülünk sörkóstolóval, exkluzív vendégekkel és teljesen új szerepekkel és extrákkal, amik eddig még nem voltak jellemzőek azért, hogy a lehető legfelejthetetlenebb élmény legyen mindenkinek. Májusban is rengeteg dologgal készülünk, többek között egy sportpolitikáról és azzal egybekötött sportnappal is, hogyha valaki a jó időre való tekintettel úgy gondolja, hogy szeretne egyszerre kimozdulni, és egy olyan részével foglalkozni a közéletnek, ami nem feltétlen kerül szóba a mindennapokban, ami ugye a sportpolitika. Ezen kívül májusban várható a nemzetközi eseményünk is a populizmusról, valamint a CIA Social Impact Award Hungarynak az elindulása is. Szóval már csak ezek miatt mindenképp érdemes figyelemmel kísérni a tartalmainkat, és bárki, akinek felkeltette bármelyik ezek közül az érdeklődését, mindig szeretettel lesz fogadva a polipközösségben általunk és a közönségünk által.
Végül mindenkit ellehetetlenítenek a robotok - tartja a magyar internetes mondás. Messze vagyunk még ettől, elég ügyefogyott a mesterséges intelligencia, de bizonyos feladatokra meglepően jól alkalmazható, ahogy azt időről időre a hobbisták felfedezik.
Elöntik a Twittert a Studio Ghibli editek globális, ikonikus képekről, így, mielőtt a trend kifulladna, mi is közlünk egy magyar közéleti válogatást, a rendszerváltástól napjainkig.
2025. február 28-án történt meg a botrányosan elsült Trump - Zelenszkij találkozó. Az eseményről már rengeteg értékelő és beszámoló született, lényegében az amerikai adminisztráció azzal is vádolta az ukrán vezetést, hogy a harmadik világháborút kockáztatja. De nem csak az USA, például a magyar kormány sem áll ki élesen Ukrajna mellett, sőt míg Oroszország felé igen nyitott, addig az Ukránokkal szemben egyre kritikusabb.
Mindez pedig azért lehet meghökkentő, mert a tények, a realitás nem ezt támasztaná alá.
A nemzetközi jog egyértelmű álláspontot képvisel a háborúk és az önvédelem kérdésében, amelyet elsősorban az ENSZ Alapokmánya és más nemzetközi szerződések szabályoznak.
Vitán felül áll, hogy egy állam nem támadhat meg egy másik államot katonai erővel, hacsak nincs rá jogszerű indoka. Az ENSZ Közgyűlése és Biztonsági Tanácsa az agresszióként ismeri el az olyan katonai támadásokat, amelyek más államok szuverenitását, illetve területi integritását sértik. Amennyiben pedig egy országot megtámadnak, akkor az jogosult katonai önvédelmet gyakorolni. De ez nem csak országok esetén, hanem egyének szintjén is teljesen természetesen működik így. Ha megtámadnak, senki sem várhatja el tőled, hogy hagyd, hogy bántalmazzanak.
Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, így Ukrajnának egyértelműen joga van az önvédelemhez az nemzetközi jog alapján (is). Más országok (pl. NATO- és EU-tagállsmok) Ukrajna katonai támogatását is legitimnek tekintik, mert ez a kollektív önvédelem kategóriájába tartozik.
A New York-i ENSZ-székház előtt álló, csomóra kötött csövű revolvert ábrázoló szobor
De ha ennyire egyértelmű a jelenlegi helyzet, miért nem ismerik el ezt a vezetők, például Trump? Az USA elnökének vonakodása attól, hogy teljes mértékben Oroszországot és Vlagyimir Putyint tegye felelőssé az ukrajnai háborúért valamint az, hogy kételyeket ébreszt Ukrajna kizárólag védelmi szerepével kapcsolatban, több politikai, stratégiai és személyes okra vezethető vissza.
Trump a választási kampányában hangsúlyozta, hogy az USA túl sok pénzt és támogatást küld Ukrajnának, miközben szerinte Amerikának saját belső problémáira kellene fókuszálnia. Ez illeszkedik az „America First” politikájába, amely során minimalizálni akarja az amerikai beavatkozásokat külföldön.
Ezzel a saját elnökségének megítélését is befolyásolni tudja.
Trump állítja, hogy a háború nem történt volna meg, ha ő lett volna az elnök. Ennek alátámasztására lemérsékli Oroszország felelősségét, hogy igazolja: Biden gyengesége vezetett a konfliktushoz és saját vezetői képességeit hangsúlyozza, azt sugallva, hogy ő képes lett volna elkerülni a háborút.
Trump régóta kerüli Putyin nyílt bírálatát. Elnöksége alatt sem volt hajlandó egyértelműen elismerni például az orosz beavatkozást az amerikai választásokba, és gyakran beszélt pozitívan Putyinról. Mindezt annak ellenére, hogy Putyinaz Egyesült Államokat és a NATO-t hibáztatta a háború kirobbanásáért, és amellett állt ki, hogy az USA és szövetségesei "oroszellenes politikát" folytatnak. Valószínűleg Trump próbál egy jövőbeni diplomáciai rendezést előkészíteni, vagy egyszerűen elkerülni egy közvetlenebb konfliktust Moszkvával.
Egyes politikai vezetők és médiumok – különösen az amerikai jobboldali politikai spektrumban – kritikusan viszonyulnak Ukrajnához. Gyakran korrupcióval, illetve azzal vádolják Kijevet, hogy provokálta a konfliktust a NATO-tagság és más nyugati orientációjú lépések erőltetésével, mintha a külpolitika nem lenne minden állam saját szuverén döntésköre. Trump és szövetségesei többször hivatkoztak Ukrajna korrupciójára, valószínűleg azért is, hogy ezzel valamennyire alááshassák az amerikai támogatást.
Úgy látszik a gazdasági érdekek is előrébb vannak annál, mint hogy valakin, aki rászorul segítsenek, anélkül, hogy borsos árat kelljen érte fizetnie később. Trump egyszerre ad és elvesz. Az USA ugyanis egy kétoldalú megállapodást ajánlott Ukrajnának, amely biztonsági garanciákat nyújtana az ország számára az erőforrások közös felhasználásáért cserébe egy „Újjáépítési Beruházási Alapon” keresztül. Az USA 100%-os pénzügyi ellenőrzést tartana fenn az alap felett, amelyet Ukrajnával közösen kezelnének az ásványkincsek, olaj- és gázkészletek, valamint infrastruktúra és kikötők gazdasági kiaknázására. Az alapszerződés „külön előírja, hogy Ukrajna kormánya további hozzájárulást ad az alaphoz annak az összegnek a kétszeresével, amelyet az Egyesült Államok Ukrajnának nyújt a megállapodás megkötése után” - írta az euronews. Azóta a megállapodás egyébként megkötésre került a felek által a fenti feltételek módosításával.
Tehát legalább ennyi oka lehet annak, hogy a valóság és a közvetített narratíva, hogy szakadhat el élesen egymástól. Trump és más politikusok álláspontja nem feltétlenül a tényeken, hanem politikai és stratégiai számításokon alapul, így veszítve el a realitást egyértelműnek tűnő helyzetekben is.
A napokban megjelent jövedelmi deciliseket bemutató ábrák és cikkek jelentős visszhangot váltottak ki a hazai közvéleményben. Ennek két oka is van: egyrészt mi, magyarok, különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy mások pénztárcájába belenézzünk, másrészt az adatok valóban aggasztó képet festenek. A legtöbb helyen kiemelt megállapítás szerint a magyar lakosság alsó 50%-a együtt kevesebbet keres, mint a leggazdagabb 10% – ez állítás azért fontos, mert a jövedelmi egyenlőtlenségeknek komoly társadalmi és gazdasági következményei vannak. De...
Ami viszont gyakran hiányzik ezekből az elemzésekből, az az európai vagy regionális összehasonlítás. Ezt sokszor megteszik mértéktartó közgazdászok, volt jegybankárok is, de most szemtanúi lehettünk annak, mi történik, ha egymást hivatkozva az újságok uralnak egy témát. Érdemes tehát a jövedelmi egyenlőtlenséget nemcsak önmagában, hanem a társadalmi mobilitással együtt nézni, és az EU tagállamait is bevonni a képbe.
Ahhoz, hogy az erről készült ábrák értelmezhetők legyenek, röviden két fogalmat kell tisztázni. Az első a Gini-együttható, amely a jövedelmi egyenlőtlenség mérésére szolgál. Minél magasabb ez az érték, annál nagyobb az egyenlőtlenség. A második a társadalmi mobilitási index (GSM-pontszám), amely azt mutatja meg, mennyire nyitott egy társadalom: azaz mennyire van lehetőség arra, hogy valaki előrejusson a társadalmi rétegek között. Minél nagyobb ez az index, annál inkább érvényesül a tehetség, a munka, a kitartás, és annál kevésbé determinálja az egyén sorsát a születési helyzete.
1. ábra: GSM-pontszám vs. Gini-együttható.
Az első ábrán egy pontdiagram mutatja a Gini-együttható és a mobilitási index kapcsolatát. Ez a forma nemcsak könnyen értelmezhető, hanem rendkívül beszédes is: szépen kirajzolódik, hogy ahol magasabb az egyenlőtlenség, ott alacsonyabb a társadalmi mobilitás. Nemcsak arról van szó, hogy a társadalmi rétegek távolabb kerülnek egymástól, hanem arról is, hogy az átjárás köztük egyre nehezebbé válik. Ez nemcsak korreláció, oksági kapcsolat is, azonban amit fontos megérteni, hogy ezt egy körkörös hatás: magas egyenlőtlenség → alacsony mobilitás és alacsony mobilitás → növekvő egyenlőtlenség. Ennek az összefüggésnek a felismerése kulcsfontosságú, mivel ha az egyenlőtlenség nem csupán végeredmény, hanem egyben gátja is a társadalmi előrelépésnek, akkor a politikának kiemelten fontos foglalkoznia ezzel a kérdéssel, hiszen nem csak egy réteget érintő problémáról van szó, hanem az egész társadalom dinamizmusát korlátozó kihívásról.
2. ábra: Az európai országok klaszterei Gini-együttható és GSM-pontszám alapján.
Ha az országokat csoportosítjuk a Gini- és mobilitási értékek alapján, érdekes mintázatot kapunk. Egy machine learning módszerrel (k-means clustering) három jól elkülöníthető csoport rajzolódik ki. Az egyikbe a skandináv és nyugat-európai országok tartoznak, ahol alacsony az egyenlőtlenség és magas a mobilitás. A második csoportba a dél-európai országok és néhány keleti, volt szovjet érdekszférába tartozó állam kerültek. A harmadik klaszterben a kelet-közép-európai országok találhatók, amelyekre a magasabb egyenlőtlenség és alacsonyabb mobilitás jellemző. Ez a három csoport nem pusztán gazdasági fejlettséget tükröz, hanem történelmi és intézményi különbségeket is: mélyen gyökerező strukturális mintázatok határozzák meg, melyik társadalom mennyire nyitott vagy zárt.
További érdekesség, hogy ahol magas az emberi fejlettségi index (HDI), ott általában magas a társadalmi mobilitás is. A két mutató közötti korreláció 0,93 – ez rendkívül erős kapcsolat, tehát ahol hosszabb az élet, jobb az oktatás, és magasabb az életszínvonal, ott az emberek nagyobb eséllyel tudnak előrelépni, mint ott, ahol ezek hiányoznak. És ez fordítva is igaz: ahol kevés a mobilitás, ott a tehetség elvész, az emberek motiválatlanokká válnak, elvándorolnak. Ez egy olyan ördögi kör, amelyből nehéz kitörni – és könnyen odavezetheti az országot, hogy megrekedjen a közepes fejlettségi szinten. Azt fontos tudni még, hogy mind a mobilitási mind a humán fejlettségi index egy kreált mutató, tehát ez valójában arra mutat rá, hogy a fejlett állam alatt nem csupán a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférést, hosszú életet stb. értjük, hanem ezekkel együtt és ezek következményeként a társadalmi mobilitást is.
Magyarország ebből a szempontból különösen érdekes. Egyelőre nem tartozunk a legzártabb társadalmak közé, de a trendek aggasztóak. Az oktatási rendszer erősen szelektívvé vált, az egészségügyi esélykülönbségek nőttek, és a lakhatási helyzet kilátása is folyamatosan romlik. Azt lenne fontos felismerni, hogy a társadalmi mobilitás egy versenyképességi tényező is egyben: itthon tartja a tehetséges fiatalokat és vonzza is azokat, teret ad az innovatív kis- és középvállalkozásoknak, és nő a társadalmi bizalom, ami a befektetések miatt kiemelten fontos.
A különböző rövid írások tehát véleményem szerint rendkívül félreveztőek, hiszen jövedelmi egyenlőtlenség szempontjából a skandináv országokra hasonlítunk, azonban az eltérő intézményrendszer miatt ez itthon nem párosul magas mobilitással. De ezt a néhány fontos összefüggést szem előtt tartva azt hiszem tisztán érthetővé válik az emberek feszültsége a kommentháborúkban. Nem arról van szó, hogy másnak sok van, nem az fáj az embereknek, hogy a felső tized ilyen jól él, az fáj nekik, hogy ez az ő kárukra történik, ugyanis a vagyonosodás jelenleg itthon egy zéró összegű játszmára hasonlít: ahhoz, hogy a gazdaságok még gazdagabbak legyenek, a szegényebbeknek szegényebbnek kell lenniük. Kivéve, ha okostelefonok számában mérjük a jólétet…
Több mint 10 ezer 18 és 24 év közötti önkéntes fiatal újonc jelentkezett a jövedelmező „különleges szerződések” bevezetését követően az ukrán hadsereghez- közölte az ukrán védelmi minisztérium. A szerződések célja további olyan katonák toborzása, akik nem tartoznak az országban a mozgósítási kötelezettség alá, de a számos előny miatt (kb. 9 millió Ft éves fizetés, 0%-os kamatozású jelzáloghitel és ingyenes felsőoktatási lehetőség) harcba állnának.
Az ukrán védelmi minisztérium azt is közölte, hogy azok, akik egy év katonai szolgálatot teljesítenek, külföldre is kiutazhatnak. Jelenleg - néhány kivételtől eltekintve - minden 18 és 60 év közötti férfinak tilos külföldre utaznia, amíg a hadiállapot érvényben van. Az oroszok egyre intenzívebb támadásai miatt a NATO folyamatosan arra próbálja rávenni Ukrajnát, hogy a veszteségek kompenzálása érdekében 25-ről 18 évre csökkentse a sorkötelezettségi korhatárt. Jelenleg a 25 és 60 év közötti ukrán férfiakra vonatkozik a hadkötelezettség.
Kép forrása: AP News
Michael Waltz amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó januárban azt mondta, hogy Ukrajna „több százezer új katonát tudna harcba állítani”, ha 18 évre csökkentené a sorkötelezettségi korhatárt. Az ukrán hadsereg jelenleg kritikus létszámhiánnyal küzd, és a harcedzett dandárok súlyos veszteségei miatt képtelen elegendő embert kiállítani ahhoz, hogy megállítsák az orosz előrenyomulást.
Mi jöhet ezután?
Oroszország háborúja demográfiai katasztrófába taszította Ukrajnát. Az országnak átfogó programokra lenne szüksége, hogy ezt a tendencia megfordítsa. Több százezer fiatal ukrán halt meg és sebesült meg a frontvonalon, és ezreket, köztük gyerekeket deportáltak Oroszországba a megszállt területekről. A születések száma a háború előtti évi átlagosan 300 000-ről 175 000-re csökkent, míg a halálozási ráta növekedik.
2024-ben Ukrajna lett a világ legalacsonyabb születési és legmagasabb halálozási rátával rendelkező országa. Míg 1992-ben Ukrajna lakossága 53 millió fő körül volt, addig ez 2021-re 42 millióra csökkent, 2023-ban pedig már csak 37 millió körül volt az ország lakossága (ebből 31,5 millióan éltek a Kijev által ellenőrzött területen.)
Kép forrása: Intellinews
Az előrejelzések nem túl derűlátóak. Az ENSZ hosszú távú népesség-előrejelzése szerint Ukrajna lakossága 2100-ban már csak 15 millió fő körül lesz, az Ukrán Demográfiai Intézet szerint pedig 2037-re 30 millió fő alá csökken. Ukrajnában 2013 óta folyamatosan csökken a születési ráta, de a háború kitörése után ez a csökkenés mértéke felgyorsult, míg 2013 előtt átlagosan évente körülbelül 500 000 gyerek született az országban (ami szintén jelentős visszaesés, hiszen az 1980-as években még évente körülbelül 700 000 élve születés történt). Ez a szám ma körülbelül évente 175 000.
A háborúk idején egyébként megfigyelhető az „elhalasztott születések” jelensége, hiszen az emberek kivárják, amíg a helyzet stabilabbá válik. Általában a háborúk lezárását követően jelentősen emelkednek a születésszámok, ami javíthat a helyzeten, ahogyan ez a második világháború után számos országban történt.
Noha biztosra vehető, hogy az egy nő által vállalt gyermekek száma a háború befejezése után emelkedésnek indulnak – viszont, ha a jelenlegi 0,6-os értékről az a háború előtti 1,2-es értékre emelkedik az nem lesz elég az elnéptelenedés megállítására. Sőt, még ez az érték sem lenne elég az európai átlag eléréséhez, pláne nem Ukrajna népességének növeléséhez.
Ukrajna természetesen tisztában van a probléma súlyával. Az ukrán szociálpolitikai minisztérium 2024-ben elfogadott egy stratégiai programot, melynek az a célja, hogy a következő 15 évben jelentősen enyhítsék a válságot. Az eddig közzétett dokumentum alapján azonban csak homályos és olyan általános javaslatok kerültek napvilágra, amelyek nem egy háború és gazdasági válság közepén lévő országra vonatkoznak.
A születések számának növelése érdekében a családoknak biztosnak kell lenniük abban, hogy hosszútávú, kiszámítható szociálpolitikai programokkal anyagilag és szociálisan támogatni tudja és fogja őket az állam. A hatékony programok közé tartozik az anyasági támogatások, amely készpénzkifizetéseket kínál a két vagy több gyermeket vállaló nőknek, vagy a nagyobb családokat extra állami támogatásra jogosító transzferek.
De nem csak a születési ráta aggasztja az ukrán kormányt. Bár elkerülhetetlen volt, hogy a halálozási ráta a háború alatt megugrott, az országban már a teljes körű invázió előtt is a negyedik legmagasabb volt az ezer főre jutó halálozások száma a világon.
A fizikai és pszichológiai sebekkel és traumákkal küzdő veteránok százezrek egészségügyi szükségleteinek kielégítése érdekében az ukrán egészségügyi rendszert is meg kell majd reformálni, hogy elkerülhető legyen a háború utáni, a konfliktushoz kapcsolódó halálesetek száma. Az elkerülhető halálesetek megelőzésére való összpontosítás ugyanolyan fontos, mint a születések számának növelése a népesség további csökkenésének elkerülése érdekében.
A válságot elmélyítő másik tényező a kivándorlás. Minél tovább tart a háború, annál több ukrán fog saját, önálló életet kezdeni külföldön, és annál kevesebben szeretnének visszatérni. Az elmúlt 3 évben több mint 7 millió ember hagyta el Ukrajnát (ebből 6 millió Európában élnek), és a visszatérni vágyók száma folyamatosan csökken. A háború kitörését követően 2022-ben még mintegy 74%-uk fejezte ki a visszatérési szándékát, 2024-ben ez azonban már csak 53% volt.
Kép forrása: IOM Hungary
Bosznia-Hercegovinában például a bosnyák háború elől az 1990-es években elmenekült lakosság 56%-a még mindig az országon kívül él. Úgy tűnik, hogy Ukrajnára is hasonló sors vár a jövőben.
Nem szabad megfeledkezni a belső menekültekről sem, akik a háború miatt az ország keleti részére menekültek. Az ő számuk körülbelül 3,7 millióra tehető, és országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek nem kapnak elegendő támogatást az államtól, ami miatt rendkívüli szegénységben élnek, ezért sokan visszatérnek a megszállt területekre.
A „hazatelepítési” programokban való részvétel ösztönzése, amely pénzügyi csábítást kínál, jól bevált Németországban (ahol a kelet-európai országokban élő német nemzetiségűeket a migrációra ösztönözték.) Horvátország új Demográfiai és Bevándorlási minisztériumot hozott létre. Egy másik megközelítés a kényszer alkalmazása - sok ukrán állampolgártól megtagadják a konzuli hozzáférést külföldön, és haza kell térniük, hogy frissítsék a dokumentumokat. A legtöbb férfit ezután eltiltják az újbóli kiutazástól.
Az ország és a gazdaság újjáépítéséhez Ukrajnának emberekre lesz szüksége. A hazatelepítési programok kidolgozása és a visszatérésre való ösztönzés elengedhetetlen lesz. Ukrajnának készen kell állnia arra, hogy más országokból is bevándorlókat fogadjon a lakosságszám növelése érdekében, mert több százezer további aktív dolgozó bevonására lesz szükség a lerombolt ország újjáépítéséhez.
Kép forrása: OMFIF
További intézkedésekre lesz szükség ennek ösztönzésére és üdvözlésére, valamint pénzügyi ösztönzőkre az állampolgárok visszatérésére, és hosszú távú programokra a születési arányok növelésére és a halálozási arányok csökkentésére. Kijevnek pedig kitartásra lesz szüksége, még akkor is, ha a programok nem hoznak majd azonnali eredményeket. Összességében a demográfiai válságot nem lehet egy év vagy öt év alatt leküzdeni, hanem hosszú távú befektetéseket és alkalmazkodóképességet igényel.