Reaktor

Az illiberalizmus reneszánsza: 2024?

 borito_1.jpg

Egyelőre csak találgatni lehet, hogy milyen következményei lehetnek az SVB a becsődölésének. Sokan már a 2008-as világgazdasági válsághoz hasonlítgatják az Amerikában történteket, hozzá kell tenni nem véletlenül. Mivel 15 éve pontosan ugyan onnan, az Egyesült Államokból indult az a válság, amely alapjaiban rengette meg a globális gazdasági világrendszert. Érthető, hogy a gazdasági vetülete az, amely a leginkább érdekli az embereket, hiszen sokak bízták meg a bankokat a pénzük kezelésével, féltik a félteni valójukat.

Azonban igen komoly politikai következményekkel is járhatna a 21. század második nagy gazdasági világválsága, és ezekkel érdemes is számolni.

Turbulens időket élünk, a 2020-as évek cseppet sem úgy alakulnak eddig, ahogy szerettük volna. Előbb 2020-ban egy világjárvány írta át az emberek számításait, okozott gazdasági visszaesést és emberi életekben mérhető, vissza nem csinálható károkat. Két évre rá egy háború intézett komoly kihívást a fennálló nemzetközi renddel szemben. Az orosz agresszió következtében a világrend átalakulóban van, annak kimenetele könnyen lehet, hogy precedens értékű lesz mások számára. Az ököljog válhat a nemzetközi konfliktusok rendezésének normarendszerévé, a harci cselekmények indítása pedig az egyes számú eszközzé. A Hegyi-Karabah, Tajvan, Észak-Korea és más egyéb konfliktusgócok a dominóelvet követve válhatnak egymás után az évtized sajnálatos slágertémáivá.

hab.jpg

(kép forrása: vg.hu)

A Nyugatnak muszáj valamiféle választ találnia az egyre jobban halmozódó problémákra, hiszen a politikai elit pozíciója függ attól, hogy a különböző diagnózisokból születő válaszok helytállóak-e, hogy azokhoz hogyan viszonyulnak a választópolgárok. Ha nagyon pesszimisták akarnánk lenni, akkor ez a csöbörből vödörbe évtizede ez idáig. Természetesen nem lehet tudni, hogy lesz-e bármi komoly következménye az amerikai bankszektor legújabb fiaskójának. Több európai vezető politikus és kormánytag ecsetelte azt, hogy minden a legnagyobb rendben van, nemkülönben Biden közbelépése is sikerrel járhat.

A 2008-2009-es válság komoly következményekkel járt, ami a politika világát illeti. A 2010-es magyarországi  országgyűlési választást, a Brexit népszavazást, Donald Trump elnökké választását (és még sok egyéb mást) lehetetlen megérteni, ha nem vesszük figyelembe a nemzetközi kontextust. Az előző évtizedben sokszor visszatérő elem volt az elitellenességtől, a tekintélyelvű vezetőktől és a szélsőjobboldali populizmustól való félelem a nyugati médiában. Orbán Viktor több beszédében kritizálta a nyugati intézményeket (ahogyan azt teszi is a mai napig), a követendő és lemásolandó praktikákat, amelyeket az Európai Unió elvár a tagállamoktól, hogy azokat teljesítsék is az elismerésért cserébe. A radikális jobboldal felemelkedése, a populizmus elterjedése és a Nyugattal szembeni bizalmatlanság növekedése volt a válaszreakció sokakban,

amikor az USA-ból kiinduló folyamatok megrengették a hidegháború utáni status quo-t. Lehet, hogy most is egy ilyen folyamat elején állunk?

1_2.jpg

A magyar kormánynak ezért van konfliktusa az Európai Unióval, ezért gondolkozik keleti nyitásban, mert az az eszmei Nyugat, amelyhez a rendszerváltás után fel akartunk zárkózni (a többi posztszocialista állammal egyetemben), már nem tűnt annyira példaértékűnek a választók túlnyomó többsége számára. A rendszerváltás egyik legfontosabb ígérete a nyugati típusú liberális demokrácia és szabadpiacos kapitalizmus bevezetése mellett a nyugati jólét eljövetele volt, azonban ez a 2000-es évek közepe-vége felé nyilvánvalóan nem jött el.

Orbán Viktornak vitathatatlanul nagyobb a világpolitikai súlya, mint amit egy kis kelet-közép-európai ország kormányfőjeként alapból "járna". A magyar miniszterelnök második kormányzása óta igyekszik a "magyar modellt" példaként állítani más, hozzá hasonló nézeteket valló politikusok számára, mint valami sikerreceptet. Jelenleg azonban viszonylag kevés szövetségese van Orbánnak, hogy átalakítsa az Európai Uniót. A Brüsszel elleni szabadságharc, az illiberális állam kiépítése pont a globális liberális rend válságának a mítoszára épült.

Könnyen lehet, hogy mind Nyugat-Európában, mind Európa más részein is egyre többször fognak felsejleni az "orbáni tézisek" az elkövetkezendő időszakban.

A 2024-es Európai Parlamenti választások komoly változásokat hozhatnak el a nyugati civilizáció működésében. A különböző európai populista, a fennálló rendszer ellen lázadó, elitellenes jobboldali - és akár baloldali - pártok komolyan megerősödhetnek és meghatározó tényezővé is válhatnak az Európai Unión belül. Azok a hatások, amelyek a 2008-2009-es válság következtében érvényesültek, könnyen lehet, hogy 2024-ben (és az addigi és az azt követő nemzeti választásokon) valamennyire vissza fognak köszönni. De az sem elképzelhetetlen, hogy a mérsékelt, a fősodort alkotó pártok és politikusok tanulva régebbi hibáikból megállíthatják az illiberalizmus második reneszánszát. 2024 ebben döntő dátum lesz, hosszú időre meghatározhatja Európa és a Nyugat jövőjét. Addig is: Vigyázó szemeiteket az amerikai bankszektorra vessétek!

süti beállítások módosítása