Napjainkra a környezetvédelem központi kérdéssé vált, egyre inkább meghatározza az emberek gondolkodását, hogy milyen Földet hagyunk gyermekeinkre, unokáinkra. Élhető lesz-e az még? Fenntartható-e a mi életünket alapvetően jellemző túlfogyasztás? Sokan úgy gondolják, hogy a konzervativizmusnak nincs elégséges válasza korunk egyik legnagyobb kihívására, a globális éghajlatváltozásra.
Mivel ezeket a kérdéseket politikai értelemben először a baloldali, zöld pártok vették fel programjaikba, ezért a jobboldali, konzervatív emberek kerülgetik ezeket a kényes kérdéseket, mint macska a forró kását.
Pedig a környezettudatos gondolkodás nem ördögtől (vagy Marxtól) való.
A konzervativizmus a liberalizmus pandant-jaként (ellenpár) jött létre, mint gondolkodásmód. Úgy gondolom, ha egy zöldkonzervatív álláspontot kell megfogalmazni, akkor vissza kell menni az eszmerendszer gyökereihez. Szerintem egy “fundamentalista fordulatot” feltételez a konzervatív táboron belül a zöldpolitika komolyabb felkarolása. A mostani, magukat konzervatívnak valló politikai erők igen sokat merítettek a liberalizmus alapvetéseiből. Mára a fősodort a liberális konzervatívok és a neokonzervatívok jelentik, akik a szabadpiacos kapitalizmus támogatói. Elvetnek minden olyan regulációt, amiben érvényesül a környezetvédelmi szempont.
Véleményem szerint egy hagyományos értelemben vett konzervatívnak elengedhetetlen, hogy bírálja a kapitalizmust és a liberális társadalmi rendet, hogy megfogalmazhassa egy környezetkímélő, konzervatív társadalomnak a kereteit.
A felvilágosodás eredménye volt a liberalizmus, ami létrehozta a “homo oeconomicus”-t (gazdálkodó ember), aki egoista módon a saját érdekében cselekszik, a közösség kötőerője nem akadályozza meg szinte semmiben. Ez az ember teljesen másképp viszonyul az Isten adta természethez, már nem fél tőle, mivel a világot (a konzervativizmussal ellentétben), úgy gondolja, teljesen megtudja ismerni. A gazdálkodó ember, mivel az ész és a haszon azt diktálta, kiaknázta a természeti erőforrásokat. A liberalizmus előtt az ember a természettel harmonikusan élt, egy rendszert alkotva, nem állt felette.
Ez az ember nem foglalkozott azzal, hogy egy közösségnek árt azzal, ha kitermeli a fát a közeli erdőből, ha autópályát vezet keresztül a szántóföldön. A kapitalizmus, ahogy elhozta a profitorientált szemléletmódot, úgy sínylette meg azt a természet. A környezet a verseny járulékos vesztese lett.
De nem csak a természet az egyetlen kárvallottja a piacgazdaságnak.
A konzervativizmus számára oly fontos emberi közösségeket is feloldja. A liberalizmus emberének érdeke, hogy a hagyományok, a vallás és a közösségelvűség korlátait átszakíthassa, mert a liberális boldogulás alapja, hogy az egyén a sajátos szempontrendszere alapján kiteljesedhessen. 
Mint ahogy felvázoltam, napjaink domináns gazdasági rendszere a kapitalizmus, amely igen komoly hatással volt a világ társadalmaira, nem mellesleg komoly környezeti károkat okozott a természetet leuraló logikájával. A kiépült fogyasztói társadalom arra biztatja a vásárlót, hogy minél többet és minél jobb árut vásároljon. Olyan igényeket fogalmaz meg számára, amiről soha nem is gondolta volna, hogy valaha ki akarná elégíteni azt. Biztos, hogy nélkülözhetetlen a világ minden sarkából származó kávét szürcsölgetni egy nemzetközi kávézólánc kávézójában? Főleg úgy, hogy akik az ültetvényen dolgoznak azok igen nagy eséllyel gyermekmunkások? Megéri megváltoztatni egy terület flóra-faunáját azért, hogy csak egyvalamit termeljenek ott?
A baloldal már megfogalmazta a marxi alapú antikapitalizmusát, ami eltér a konzervatív kapitalizmus kritikától. A zöld baloldal alapvető, radikális változásokat eszközölne. A konzervativizmus márpedig kerüli a gyökeres változtatásokat, azonban nem mondható fejlődésellenesnek. Egy zöldkonzervatív nem fogja azt mondani, hogy nem szükséges változtatni jelenlegi világunkon.
Ugyanakkor nem fogja támogatni annak szélsőséges átszervezését.
Mindig gyanakodva fogják figyelni, ha például a Demokrata párti Alexandria Ocasio-Cortez és Edward John Markey beterjesztik a Green New Deal-t a Kongresszus elé, azt szocialista trójai falónak fogják bélyegezni. A törvényjavaslat célja a komplett amerikai energiaipar átszervezése, a fosszilis energiaforrások elhagyása és a megújulókra való hagyatkozás. Továbbá környezeti igazságosságra törekszik, egyes kisebbségek, csoportok jobban ki vannak téve a környezeti változásoknak, mint a többség. A neokonzervatívokat zavarja, hogy az államadósságot nagyban megnövelné, ami benne van, nagyon drága lenne a végrehajtása. Illetve a törvényjavaslat teljesítése jelentős állami beavatkozást igényelne, a szabadpiac- és kisállampárti beállítottságú fősodor ezt is kifogásolja.
Továbbá olyan gondolatokat, mint környezeti igazságosság, azokat nem fogják elismerni. Addig még rendben van, hogy egyes csoportokat a klímaváltozás jobban érintett, mint másokat. Ez is az egyenlőtlenség egy aspektusa, csak egy konzervatív ezt az élet rendjének tartja. El fogja utasítani a felvetést is, hogy globális újraelosztás legyen, az túl radikális lenne.
Végezetül összefoglalom, hogyan kéne a társadalomnak megváltoznia konzervatív kereteken belül. Ennek a folyamatnak mindenképpen fokozatosan kell végbe mennie, mert a radikális változás gyakran radikális eszközöket igényelnek.
Komoly szemléletváltásnak kell bekövetkeznie, hogy megmentsük Földünket. A mának élő, felelőtlen gazdasági berendezkedést meg kell haladni. Az individualizmus önzéséből vissza kell találni a közösség szolidaritásába. A szabadságnak nem azt kell jelentenie, hogy szinte bármit meg lehet tenni, hanem azt, hogy lemondunk a szabadosság csillapíthatatlan éhségétől és környezetromboló hóbortjairól. Helyette örömöt kell lelnünk abban, hogy a közösségünkért cselekszünk, hogy annak hasznos, önkorlátozó tagjai legyünk.
Ápolni és védeni kell őseink ránk hagyott természeti kincseit olyan állapotban, amelyben az eljövendő generációk is tudnak majd gyönyörködni. Az egyéni érdek fölé kell helyezni a közjót, a természettel harmonikus, mellérendelt viszonyt kellene ápolni. A globalizációt vissza kell fordítani, a gazdasági elit ne kozmopolita legyen, mert akkor gyökértelenné vállnak, figyelmen kívül hagyva ezáltal mikroközösségük érdekeit.
