Reaktor

Mit tehet az egyén a Földért?

Mindenkinek ismerősen csenghet a felhívás: ,,Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Ez a felszólítás a klímavédelem, a környezettudatosság jelmondatává vált. Sokak számára elcsépeltnek és közhelyesnek is tűnhet már, olyan sokat halljuk. Tele vannak vele, és változataival a híradók, a tudósítások, és a mindennapokban számtalan olyan új technológiával, eljárással találkozhatunk, amelyeket azzal népszerűsítenek, hogy segítik a környezettudatos életvitelt.

Mégis gyakran esünk abba a hibába, hogy megfeledkezünk egyéni döntéseink súlyáról. A Föld teljes, 7 milliárd fős lakosságának környezetszennyezéséhez képest vajmi keveset nyom a latba, ha mi magunk csak egy kicsit is feláldozunk személyes kényelmünkből a környezet oltárán – gondoljuk sokszor. Például autó helyett tömegközlekedést használunk, vagy műanyag szatyor helyett saját, textil bevásárló zacskónkat. Pusztán ,,csak” azon az egyszerű és logikus gondolatsoron nem futunk végig, hogy a klímacsúcsokon megfogalmazott tervek mit sem érnek, ha azokat nem, vagy csak hiányosan hajtják végre. Márpedig a végrehajtás lánca az állami szabályozástól a gyárakon, a vállalatokon keresztül az egyénig fut.

A globális erőfeszítés sikere az egyének döntésein múlik. Vegyük például a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének a terveit. Hiába születik erről megállapodás, ha nem vagyunk hajlandóak lemondani az autós közlekedés kényelméről a tömegközlekedés javára. A gyárak sem csökkenthetik kibocsátásukat, hiszen termékeik keresletét a lehető legalacsonyabb áron kell kielégíteniük, ha a vásárló szemében az alacsony ár prioritást élvez a környezettudatossággal szemben.

A klímavédelem érdekében végrehajtandó reformok csak és kizárólag akkor valósulnak meg, ha bizonyos mértékben lemondunk kényelmünkről, hajlandóak vagyunk áldozatokat hozni. Ez alatt érthetjük fogyasztásunk visszafogását, környezetbarát, vagy környezetbarát eljárással készült – de drágább - eszközök, termékek vásárlását. A kérdés nem az, hogy hajlandóak vagyunk-e erre, hanem az, hogy milyen mértékben, milyen határokon belül? Emellett megfontolandó az is, hogy milyen határokon belül észszerű az áldozat, és lehet-e ezt túlzásba vinni. Az megkérdőjelezhetetlen: ha csak apró tettekkel is - mint például szelektív hulladékgyűjtéssel –, de mindenki hozzájárulhat a környezetvédelemhez.

A XXI. század emberének minden kétséget kizáróan a kényelem a legfontosabb. Az élet számtalan területén zajló fejlesztések mind arra irányulnak, hogyan lehet egy folyamatot, vagy cselekvést hatékonyabbá, gyorsabbá tenni. Sok esetben az idő a legfontosabb szempont, amit figyelembe veszünk tevékenységeink során. Bizonyos esetekben a kényelem egyet jelent a környezettudatossággal. A legtöbb fejlesztés, technológiai újítás a kényelem fokozását egyébként úgy éri el, hogy közben sokkal nyersanyagtakarékosabbá teszi az adott folyamatot. Általános tendencia, hogy amit csak lehet, internetes felületeken intézünk el: pénzügyeinktől a vásárláson át az oktatásig, és egyes munkahelyi feladatainkig.

Amellett, hogy ezzel rengeteg időt takarítunk meg, jóval kevesebb papírra is van szükségünk. Az oktatás ékes példa, hiszen a kötelező olvasmányokat, beadandó dolgozatokat döntő többségükben papírfelhasználás nélkül, online felületeken továbbítjuk. A közlekedésben, különösen a vasút esetében a jóval kevesebb káros anyagot kibocsátó, elektromos árammal hajtott eszközök sokkal gyorsabbak, megbízhatóbbak, így ebben az esetben is fennáll az, hogy megéri a környezettudatosabb utat választani. A villanymozdonyokból már szinte mindenhol több van, mint a dízelekből, az elektromos autók pedig egyre népszerűbbé, megbízhatóbbá válnak, és a működtetésükhöz szükséges infrastruktúra is egyre szélesebb körben épül ki.

A környezettudatosságnak azonban vannak olyan területei, amelyek bizonyos fokú – akár anyagi, akár időben mérhető – áldozatot követelnek. A legtöbb esetben ezek apróságok. A környezetünkért rengeteget tehetünk azzal, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot, kerüljük az egyszer használatos termékeket, energiatakarékos eszközöket használunk, vagy ha autó helyett inkább kerékpárt, vagy tömegközlekedést veszünk igénybe. Ez egy nagyon hiányos felsorolás. Azt azonban nagyszerűen mutatják a példák, hogy a környezettudatos életmód főleg ilyen jelentéktelennek tűnő szokásokból áll, amelyek minimális anyagi és időbeli ráfordítást igényelnek. Elhanyagolható mértékben kell lemondanunk miattuk a kényelmünkről.

Úgy gondolom, az emberek többsége azért szentel kevés figyelmet a környezetvédelemnek, mert nehéznek gondolja megváltoztatni a szokásait. Egy olyan rutincselekvést, amelyet a mindennapi életünk részeként bármiféle gondolkodás nélkül, automatikusan viszünk véghez, nehéz lehet másra cserélni.

A környezettudatos életmódnak léteznek sokkal erőteljesebb megnyilvánulásai. Egyesek az étkezési szokásaikat is képesek gyökeresen átalakítani, például az állati eredetű élelmiszerek elhagyásával. Egyre gyakoribbá válnak az önfenntartó házak. Az utóbbi példák már jóval nagyobb áldozatokkal járnak, így jóval kevesebben is követik őket.

A környezetvédelem kapcsán a legfontosabb, amit soha nem szabad elfelejtenünk: környezetünk folyamatosan változó, rendkívül érzékeny rendszer, melynek minden eleme jelentős hatással van a többire. Fontos tudatosítanunk, hogy a legjelentéktelenebbnek tűnő szokásaink megváltoztatásával is hozzájárulhatunk a környezetvédelemhez. Úgy gondolom: az emberek túlnyomó többsége kishitű, és azért nem él környezettudatosan, mert azt hiszi: mit sem számít, mit tesz valaki, aki csak egy a hétmilliárdból.

süti beállítások módosítása