Reaktor

A globalizmus örökkévalóságának antitézise: a koronavírus

2020 áprilisa: délután szinte üres a Deák Ferenc tér, gondolák helyett delfineket és hattyúkat látunk a velencei csatornákban - illetve látnánk, ha nem lenne tilos Olaszországba utazni. 2021-ben játszák a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságot. Reggelente van ülőhely a 4-6 villamoson, alapvető tisztálkodási cikkek és tartós élelmiszerek viszont nincsenek a boltokban. Mindezek pár hónappal korábban még elképzelhetetlenek voltak. Jelenleg azonban ez az európai valóság - és a világ többi pontján sem rózsás a helyzet.

A XXI. századra már-már axiómává vált, hogy modern világunk csak ama globális valójában létezhet: az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások zöme, valamint a turizmus csak határokon átívelve működhet igazán, és teljes valójában. Ennek az elméletnek az antitéziseként jelentkeznek a koronavírus járvány deglobalizáló hatásai.

Anthony Giddens, brit szociológus megfogalmazása szerint „a globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont.” A történelmi előzmények között említhető a Hanza-szövetség kialakulása és a gyarmatbirodalmak létrejötte. A globalizáció a XX. század végén a vasfüggöny leomlásával, az egyre mélyülő európai integrációval, a kommunikáció és a távközlési eszközök fejlődésével vált teljessé. A folyamat máig tart, és behálózta az egész világot. 

2020 januárjában azonban valami megváltozott, amikor két ember életét vesztette a koronavírus okozta tüdőgyulladásban Vuhanban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdetben ellenezte az utazási tilalom bevezetését, arra hivatkozva, hogy nincs jel, ami a betegség könnyű terjedésére utalna. Mint rövidesen kiderült: óriásit tévedtek.

A tavaly decemberben Kínában felbukkant, és onnan az egész bolygóra villámgyorsan kiterjedt járvány ékes bizonyíték a globalizáció létére. Ugyanakkor a védekezés ellene deglobalizáló hatású - véli Kate Andrews, a Spectator gazdasági szakírója. A koronavírus már most hatalmas gazdasági károkat okozott világszerte, ez viszont csak a jéghegy csúcsa. A kialakult probléma megoldásában az országoknak össze kell fogniuk, azonban az intézkedések fajtájáról és azok meghozataláról a nemzetállamok döntenek, ahogy az ezzel kapcsolatos jogalkotás és a felelősség is a nemzeti kormányokat terheli.

Az első iparág, ami eszünkbe jut, ha arra gondolunk, hol okozhat szignifikáns károkat egy ilyen járvány kitörése, a turizmus. A belföldi utazások számának jelentős csökkenése hátterében alapvetően két - egy objektív és egy szubjektív - ok áll. Az előbbi: a kormányok utasítása, hogy mindenki maradjon otthon, és az éttermek, kávézók, színházak és szórakozóhelyek működésének a korlátozásai. A szubjektív ok a vélt vagy valós félelem a vírustól, ami arra sarkallja az embereket, hogy ne hagyják el lakásaikat. A pánikhangulatban pedig az utolsó dolog, amire gondolnak, hogy elutazzanak valahová nyaralni. A külföldi utazások gyakorlatilag lehetetlenné is válnak: mind több ország vezet be beutazási tilalmat, és drasztikusan csökkent a repülőjáratok száma. A járványügyi intézkedések hatványozottan sújtják azokat az országokat - így többek között Olaszországot és Franciaországot - amelyek gazdaságának egyik fő pillére a turizmus volt.

Az elmúlt évek világszerte gazdasági növekedést hoztak magukkal, ami egyre élénkülő turizmussal párosult. Ez egyik pillanatról a másikra szinte nullára esett vissza, ami az állami (adó)bevételek jelentős csökkenésén kívül azt is jelenti, hogy számos - az említett iparágban tevékenykedő vagy arra építő - vállalkozás fog csődbe menni, és sokezer ember állása szűnik majd meg, akik ennek következtében kevesebbet fognak fogyasztani. Hatékony kormányzati intézkedések nélkül a gazdaság recesszióba fordulhat.

A deglobalizáció a turizmuson túl az ipari termelésre is óriási csapást mér, különösen az olyan országok esetében, mint Olaszország, ahol nem csak a nemzetközi személy-, de az áruszállítást leállították. Kína egyes területein hasonló korlátozások vannak hatályban, ami az egész világ gazdaságát befolyásolja, hiszen az ország a nyugati államok összeszerelő műhelyeként funkcionált hosszú évtizedeken keresztül, most pedig nem tudja elszállítani termékeit más nemzetekhez. A problémát tovább mélyíti, hogy az utóbbi években már Kína is kiszervezte az ipari jellegű munkák egy részét a környező kisebb keleti országokba, a jelenlegi megszorító intézkedés mellett pedig így nem csak eladni, de felvásárolni is kizárólag korlátozott mértékben képes, ami az egész nemzetközi kereskedelemre bénító hatással lesz.

Az ipari termelés kapcsán ráadásul felmerül egy másik probléma is: a gyárakban túl sok ember dolgozik relatíve kis helyen, ezért, egészségügyi okokból, sorra függesztik fel a tevékenységüket - hazánkban többek között a győri Audi, a miskolci Bosch és a szentgotthárdi Opel.

A turizmus és a termelés visszaesése miatt világszerte komoly következményekkel kell számolnunk. A koronavírus rámutatott, milyen egészségügyi és gazdasági veszélyeket hordoz magában a globalizmus. Jól láthatjuk, mennyire sérülékeny a nemzetközi kereskedelem: már a kínai karanténok is komoly beszállítói fennakadásokat okoztak a világ minden táján, köszönhetően annak, hogy a fejlett országok jelentős része az (összeszerelő) iparuk túlnyomó hányadát kiszervezte keletre, elsősorban a járvány kitörési gócpontjának számító 1,4 milliárdos lakosságú országba. 

A Nagyvállalatok Logisztikai Vezetőinek Klubjában Ligetfalvi Gábor, gazdasági szakértő a globalizmus olyan gazdasági rendszernek nevezte, amely lehetővé tette az életszínvonal emelkedését, azonban rövidesen véget ér. A globalizmusból a legtöbbet egyértelműen a kínai gazdaság profitált, azt azonban, hogy kik lesznek a deglobalizáció nyertesei, egyelőre nem tudhatjuk. Szakértő elemzők szerint szóba jöhet Mexikó, India, de akár Európa, vagy az Egyesült Államok is.

A gazdasági növekedés nem tartható fenn örökké, a személyek, az áruk és a szolgáltatások áramlása pedig egyszer el kell, hogy érje a tetőpontját. Ez az idő talán most jött el. Minden szakértő egyetért abban, hogy a vírus hatására vissza fog szorulni a globális szabadkereskedelem. Ez akár egy jelenleg még nem ismert méretű világválságot is generálhat, melynek megoldása az egész társadalom közös ügye. Az egészségügyi krízis megszüntetését követően a gazdaság visszaállítása a növekvő pályára, és a fenntartható fejlődés megvalósítása lesz a politikai elit legfontosabb feladata. Mohamed A. El-Erian, az Allianz vezető gazdasági tanácsadója hívta fel a figyelmet arra, hogy a deglobalizáció rossz szándékú, nem állami aktorokat a társadalmi és gazdasági életet destabilizáló fellépésre bátoríthat - írja a Világgazdaság -, így a demokratikus legitimációval rendelkező kormányoknak az ilyen jellegű “támadásokra” is fel kell készülniük.

A deglobalizációnak vannak és lehetnek pozitív hatásai is: a repülőjáratok számának jelentős korlátozásával máris többet tettünk a környezetünkért, mint amiről svéd klímaaktivista tinédzserek valaha is álmodtak. Töredékére csökkenthetjük az óceánok szennyezettségét, ha a többezer kilométerről importált mangó és kivi helyett az Európában is nagy számban termő almát és szőlőt fogyasztjuk.

Szűcs Gábor

Források

süti beállítások módosítása