Reaktor

Ki vagyok én? - hogyan születik meg az identitásom?

Ahhoz, hogy az identitásverseny és a többes identitás kérdéseit körbejárjuk, először meg kell ismerkednünk azzal, mi is az az identitás. A fogalom a fejlődéspszichológiából terjedt el. Két elismert szakember és elméletalkotó beszélt először az identitás fejlődéséről: Erik Erikson és James Marcia.

Erikson elmélete szerint egy személy az élete során kríziseket és konfliktusokat él át, melyeknek egy része életkorhoz kötötten jelentkezik. Nyolc ilyen konfliktust ír le, mint például a bizalom és a bizalmatlanság harca, a teljesítmény és a kisebbrendűség, vagy éppen a kezdeményezés és a bűntudat párosa. Ebben a folyamatban serdülőkorra jut el oda a személy, hogy kialakuljon az identitása azon a módon, hogy átéli és megoldja identitásválságát. Egyszerűsítve, a „ki vagyok én?” kérdésre adott válasza lesz a tinédzser identitása.

A másik elméletalkotó, Marcia a modelljében azt vizsgálta: hogyan különíthetők el egymástól az identitásfejlődés különböző szakaszaiban járó személyek. Négy csoportra osztotta őket:

Diffúz identitás Nem határozta meg az identitását, és nem határozta meg az irányát a jövőre nézve.
Korai zárás Választ egyet, de nem győződik meg róla, hogy ez illik-e hozzá a legjobban.
Moratórium Épp identitásválságot él meg, és keresi a helyét a világban.
Az identitás elérése Megoldja a válságot és válaszokat kap.

Ebből a két elméletből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az identitás serdülőkorban alakul ki, nehéz és konfliktusokkal terhelt döntések sorozatán keresztül.

De ha körbenézünk a világban, nem csak a tinédzserek körében tapasztalhatjuk, hogy valaki nem tud válaszolni a „ki vagyok én?” kérdésre. Ez fakadhat az önértékelés hiányából, vagyis abból a gondolatból, hogy „semmiben nem vagyok elég jó; senki vagyok; pótolható vagyok”. De akár abból is, hogy valaki túl sok mindenben jó, és döntési szituációkban ki kell választania azt az identitását, amelyik szerint éppen akkor cselekszik. Utóbbi talán a szerencsésebb helyzet.

Milyen kérdésekkel szembesül a legtöbb ember az identitás keresése során? A nemzeti identitás általában az egyik legbiztosabb pont. Jó eséllyel például csak akkor válik bizonytalanná, ha valaki külföldre költözik, vagy netán határon túli magyar. Ekkor versengni fog benne a hazai és az adott ország identitása. Van, akik ezt jól kezelik, és különleges és jó dolognak tartják. Sokan azonban nem érzik emiatt otthon magukat sehol sem. Hallani székely emberektől, hogy Magyarországon magyarnak nem tartják őket, Romániában pedig románnak.

A másik, általában stabil identitás a vallási önazonosság. Ezt vagy születésével és neveltetésével kapja az ember, vagy később dönt valamelyik vallás mellett. Ezt a fajta identitást ritkán emészti krízis: a személy vagy elégedett a vallási identitásával, vagy ha nem, megváltoztathatja.

A szakmai identitást tekintve már egy fokkal nehezebb a helyzet. Főleg az egyetemisták és a pályakezdők esetében nehéz a választás. Az identitásversengés okozza a sok egyetemi pályaelhagyást, és az állásváltásokat. Választható identitás ez, de a választás sok ajtót bezárhat, ideiglegesen vagy véglegesen.

Összegezve: bár a belső identitásversengés tinédzserekre jellemző, bizony előfordul az idősebb korosztályban is. Az egyénre szabott tanácsadás segíthet túljutni az identitáskríziseken, rendszerszintű megoldást találni nehéz.

süti beállítások módosítása