A magyar filmvilág aktuális nagy hírei közt egy Hadik Andrást bemutató mű szerepel, amely a porosz-osztrák örökösödési konfliktusokban vitézkedő, királynőjéhez, Mária Teréziához lojális katonának állít emléket. Kevesen tudják azonban, hogy a másik oldalon is harcoltak magyarok. Élükön pedig egy köznemes, Székely Mihály állt.
A Székely család gyökerei
Székely Mihály 1703-ban született (valószínűleg) a Tolna vármegyei Simontornyán egy helyi köznemes-katona, Székely István fiaként.
A források igen ellentmondásosak, ugyanis két nemességvizsgálati irat és egy királyi kúria előtt lefolyt per alapján is – igaz, a két vizsgálat éppen a per miatt készült el – a Tiszántúlról, mégpedig Szatmárról (ma Szatmárnémeti) költözött az itt említett István apja, Miklós Veszprémbe, ahol katonaként szolgált és a török vágta le. A család későbbi leszármazottai Miklós apját (akit a változatosság kedvéért Istvánnak hívtak) azonosították az erdélyi Székelyföldről, azon belül is a háromszéki Réty-Páva-Páké településekről egyszer csak eltűnő Székely Istvánnal, ami alapján az 1848-ban jelesen vitézkedő rétyi Székelyek egyik ágának tarthatnánk a családot, ugyanakkor ez egyelőre nem bizonyos. A Szatmáron élt István felesége révén pedig a család tagjai borsodi és gömöri birtokos családok leszármazottai voltak (például az uzapanyiti Uza családé).
Bizonyítékunk van ugyanakkor arra is, hogy a tolnai Székely család rokonsági kapcsolatot tartott fenn egy 1632-ben nemesített dunántúli családdal. Ennek oka nem ismert, lehetséges, hogy ők is erdélyi eredetűek voltak (egyébként a nemességszerzőt Mátyásnak hívták, és éppen egy ilyen nevű székelyfőldi lakossal valószínűleg volt kapcsolata a rétyi Székelyeknek), ugyanakkor az is, hogy később találkozott a két család, és a névazonosság alapján teremtettek maguknak „rokonságot” (ez tűnik valószínűbbnek, hiszen sokan a nemességvizsgálatok miatt igyekeztek mindenféle módon nemeslevélhez jutni). Nem mellesleg – teljesen tévesen, pusztán a keletről nyugatra irányuló vándorlás alapján – egy Bereg vármegyéből a veszprémi Csöglére költöző hasonnevű kisnemest is a családtól származtattak sokáig.
Simontornya vára (forrás: Wikipedia)
Tolnába, Simontornyára az 1680-as években jöttek, előbb mint a széplaki Botka család uradalmának intézői. Ezt a birtokot a család frissen szerezte, és gyorsan idegen kézre is juttatta, így szerezte meg Székely István a tolnai Varsádot 1700-ban (amit már 1722-ben eladott Claude Florimond de Mercy grófnak). Mindeközben persze katonai pályán is tevékenykedett a simontornyai várban – úgy néz ki, alezredesi (vagy ezredesi) rangig jutott –, ahol egyébként már Varsád előtt is vett egy nagyobb telket, mégpedig a várkapitány Tulok Bernáttól – ennek szépsége, hogy a telekért szalonnával fizetett. Pár éves megyei karrier után úgy néz ki, hogy külföldön katonáskodott a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt császári tisztként, mégpedig az örökösödési háborúkban. Hazajövetele után tett szert Simontornya-Igar környékén nagyobb birtokokra.
A bizonytalanból külföldre
Székely István fia, Mihály látszólag egyáltalán nem lett volna rászolgálva a katonai pályára, hiszen igen komoly birtokokkal rendelkeztek.
Igen, viszont egyrészt nem tudtak jól gazdálkodni, így lett birtokos a legnagyobb hitelezőjük, egy kovácsmester; ráadásul mindennaposak voltak a határsértések és a birtokperek, mivel megjelent Simontornyán a gróf Styrum-Lymburg család, amely az egész falura igényt tartott (továbbá a Tulok-örökösök sem nyugodtak bele egykori telkük elvesztésébe). Érthető tehát, ha ez a protestáns földesúr katonai pályára adta fiait, hiszen a vármegyei tisztségviselés ekkor még bizonytalan volt a nem katolikusoknak (bár az öreg katonának sikerült).
Székely Mihály (György) először egyébként Bécsben, tehát az uralkodóház mellett próbált volna szerencsét, de ez nem volt sikeres.
Kiutat jelentett számára azonban a magyar huszárok európai hírneve, ugyanis a szász-eisenachi herceg őt bízta meg azzal, hogy lovakat vásároljon és katonákat toborozzon számára,
és erre egyébként Bécs is megadta az engedélyt. Poroszországba 1733-ban került, ahol 1739-ben nősült meg. Talán ekkor már sejteni lehetett, hogy a Habsburg-háznak lesznek még problémái Mária Terézia örökösödési joga miatt, hiába ismerték el formálisan a lehetséges vetélytársak.
Mária Terézia (forrás: Wikipedia)
Újabb katonai vállalkozás
A gazdag tartományra, Sziléziára mindig is több dinasztia és ország tartott igényt. A Habsburg-ház fiágának kihalásában éppen a poroszok látták meg az alkalmas időt arra, hogy megszerezzék – uralkodójuk, II. Frigyes, aki egyébként igen felvilágosult személy és reformszemléletű uralkodó volt, 1740-ben még csak néhány hónapja király, amikor bevonul Sziléziába. A magyar nemesek határozottan kijelentik, hogy királyukért, Mária Teréziáért „életüket és vérüket” adják – Székely Mihály ekkoriban azonban a rivális Poroszországban élt. A háború alatti szerepe nem ismert, viszont a magyar huszárokat először Sziléziába vezényelték.
II. Frigyes még trónörökösként (forrás: Wikipedia)
Székely tevékenysége ekkor, ha volt egyáltalán, minden valószínűség szerint elhanyagolható lehetett, viszont a háborúban
a Sziléziát végül megtartó poroszok felfigyeltek a magyar huszárokra, és Székely Mihályt bízták meg az 1. porosz huszárezred megszervezésével,
aki egyfajta korabeli katonai vállalkozóként élt is a lehetőséggel. Ekkor ezredesként szerepelt, és – mivel egyes Habsburg-huszárezredeket feloszlattak – mind a szétszéledt legénység, mind a tisztek egy része csatlakozott az egykori ellenség ezredébe. 1752-től a később Amerikába eljutó Kovács Mihály is a kötelékükben szolgált.
Mindez talán érthető is volt az ezred tagjai részéről, ugyanakkor nem gondoltak bele abba, hogy Mária Terézia talán nem adja olyan könnyen Sziléziát, és később akár ellene is kell majd harcolniuk. Ez 1756 után meg is történt, és Székely Mihály ezrede is megindult az ellenség ellen (mintegy az osztrák támadás megelőzéseként).
Magyarként magyarok ellen
Székely ezrede jelen volt több olyan csatában is, amelyben mindkét oldalon harcoltak magyarok: ott voltak Lobositznál, Kolínnál, Leuthennél stb. Jól ismert emellett Hadik András berlini kalandja, amely során az ellenség földjén, mintegy 150-200 kilométerre a határtól, megsarcolta Berlint.
Hadik András üldözésére is huszárokat küldtek, mégpedig Székely Mihály huszárjait.
Berlin megsarcolója, Hadik András (forrás: Wikipedia)
Székely híres volt keménységéről.
Rendszeres szokásává vált, hogy a csata vége után hideg fejjel átlovagolt a nem sokkal korábban még harctéren, ahol még haldoklók és halottak ezrei sorakoztak temetetlenül. Érzelmeket nem ismerő embernek tartották, és amikor a magyar katonák idegen bor hatása alatt állva hazájukat siratták, vezetőjük a száját sem nyitotta ki. Emberből fegyverré változott.
Ezt ugyanakkor igen ügyesen tette. A huszárok élén közvetlenül ugyanis csak 1758-ig állt, hiszen érdemei elismeréséül Nagy Frigyes tábornokká léptette elő, és megkapta a Pour le Mérite-kitüntetést, a Porosz Királyság legmagasabb kitüntetését. Élete végén ugyanakkor hazatért…
A Pour le Mérite (forrás: Wikipedia)
A mesés Székely-vagyon sorsa
Bizonyos gazdasági ügyek miatt a porosz király legjobb magyarja 1765-ben elbocsátólevelének kézhezvétele után hazatért. Átvette összezsugorodott birtokának kezelését, de a Styrum-Limburg család vérszemet kapott: előbb a már említett Tulok Bernát leszármazottait bíztatták a pereskedésre, amelyet ugyan a nyugalmazott tábornok megnyert, de közben eladósodott, majd egy csatorna megépítésével megnehezítették Székely malmának működését. Mindeközben persze
a már hazajövetelekor kölcsönt felvevő katonában Bécsben is porosz kémet láttak,
akiről igyekeztek minél több információt szerezni, így végül néhány év után visszatért Sziléziába azzal az ürüggyel, hogy ottani birtokait eladja – de soha nem tért vissza. 1773-ban ott halt meg.
Idősebb fia, Lajos (Keresztély) megpróbálta menteni a menthetőt, de
1771-ben minden birtokukat megszerezte a Styrum család, miután a vármegye az eladósodottság miatt zár alá vette a vagyonukat.
Lajos ezután hivatali pozíciót vállalt Fejér vármegyében, de magyarul (és latinul) minden valószínűség szerint nem tudott, mivel németül intézte ügyeit.
Persze a Székely család sem volt mindig segítségükre.
A porosz tábornok unokatestvére, Székely Sámuel ugyanis nagybátyjától telket kapott Simontornyán, amely többször is per tárgya volt a család különböző ágai között.
A telken Székely Sámuel halála után annak lánya, Klára – jelen sorok írójának őse – haláláig gazdálkodott. Mindkét testvérét ki tudta játszani, állítólag még apja végrendeletét is eltüntette, megszerezve így az egész birtokot. Lánya, Tuba Anna, az egykori simontornyai (majd mezőszentgyörgyi, polgárdi, végül enyingi) református kántortanító (Kallós Ferenc) felesége, férje halála után hasonlóan cselekedett.
A Styrum család birtokát közben a pest-budai Lánchíd egyik fő támogatója, báró Sina György szerezte meg a következő évszázadban, és Székely Klára leszármazottai ellene tudtak összefogni: még az 1840-es években is pereskedtek bizonyos régi telkekért és jogosultságokért, az ősiségre hivatkozva. A sok pereskedés között eljutottak 1848-ig, amikor is az ősiség megszűnt…
Sina György, aki ellen a Székely-örökösök pereskedtek (forrás: Wikipedia)
A szerző a tárgyalt Székely család leszármazottja és kutatója
Kapcsolódó: Aki megsarcolta Berlint: Hadik András
Borítókép: a hétéves háború (1757-63) egyik csatájának ábrázolása (forrás: Wikipedia)
