Horthy Miklós kormányzó idősebbik fia ismert szereplője a két világháború közötti és a háború alatti Magyarországnak, ugyanakkor életéről és politikai nézeteiről jóval kevesebbet tudunk, utolsó felszállásának - lévén pilóta volt - körülményeit pedig mindmáig vita övezi. Halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából augusztus 20-án emlékezünk Horthy Istvánra.
Horthy István fiatalkora
Horthy István 1904-ben született Pólában. Apja, Horthy Miklós ekkor még katona, későbbi karrierje során egészen a sorhajókapitányi – ezredesi – rangig jutott. A Horthy nemzetség nem régi katonacsalád, a nagyapa, az 1848-49-es eseményektől egykoron távol maradó Horthy István jelentős közéleti szerepet vállaló vidéki földbirtokos volt a nagy magyar Alföldön, Kenderesen. Feleségétől, Halassy Paulától született fiai közül azonban többen is a katonai pályát választották. A legidősebb fiú, aki az évszázados hagyományoknak megfelelően – nemességszerző ősük után – az István nevet kapta, a lovasságnál, míg Miklós a tengerészetnél szolgált. Egy harmadik testvér, az erőskezű politikusként is ismert Szabolcs, jász-nagykun-szolnoki főispán, az első világháború hősi halottja lett.
Horthy István, Horthy Miklós, Horthy Miklósné Purgly Magdolna, ifj. Horthy Miklós és Horthy Paulette(forrás: origo.hu)
Horthy Miklós tengerésztiszt elsőszülött fia iskoláit Bécsben és Badenben végezte, ugyanakkor
apai kérésre minden tanévben magyarul is vizsgát tett Pozsonyban.
Apját követve 1918-ban a Haditengerészeti Akadémiára jelentkezett, azonban a Monarchia összeomlása miatt végül a Toldy Ferenc Főreáliskolában érettségizett 1922-ben (az utolsó két osztályt összevontan végezve el). A korszak és a család hagyományaival ellentétben műszaki egyetemre jelentkezett – nem pedig jogra vagy katonai pályára. Tervében apja is támogatta.
Horthy István, a pilóta
Horthy István már fiatalon kedvelte a sportokat, középiskolás korában kitűnő vívó és lövész volt, emellett apja megtanította vitorlázni is. Később a lovaspólóban is remekelt, a magyar válogatott tagjaként több nemzetközi versenyen vett részt. Technológiai érdeklődése miatt igen korán megkedvelte az ilyen jellegű sportokat, így rendszeresen szerepelt motorkerékpár- és autófutamokon.
Horthy István egy budapesti lovaspóló-mérközésen (jobbról a második) (forrás: origo.hu)
Sporttal való kapcsolatát igazán a repülés jelentette: ezt egyetemi évei alatt ismerte meg, és tanulmányait is félbe szakította miatta. 1926-ban katonai szolgálatra jelentkezett, mivel így pilótaképzéshez juthatott. 1927-ben, mintegy egy éves képzés után tette le a pilótavizsgát, majd leszerelése és gépészmérnöki diplomájának megszerzése után tartalékos hadnaggyá avatták (1929 október).
Nemzetközi tapasztalatok
1928-as diplomázása után először a Weiss Manfréd gyár – talán nem meglepő módon – repülőmotor osztályán helyezkedett el mérnökként, ugyanakkor külföldi tanulmányutat tervezett, amelyben családja is támogatta abban. Ebben kiemelt szerepe volt apjának, aki korábban tengerészként körbehajózta a földet; továbbá nagybátyjának, Jenőnek, aki megszállott vadászként többször is megfordult Afrikában, és 1928-29 fordulóján István unokaöcsét is magával vitte – velük tartott Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadász, több tematikus könyv szerzője is.
A valódi szakmai tapasztalatot az 1930-as év jelentette, ekkor ugyanis az Egyesült Államokba utazott, ahol Galamb József segítségével – aki a Ford T-modell tervezőjeként vált ismertté – a Fordnál helyezkedett el előbb betanított munkásként, majd mérnökként. Bár a gyors előrelépést befolyásos ismerőse biztosította számára, munkája is legitimálta azt:
egy gépkocsialvázzal kapcsolatos újítását szabadalmaztattak, és bizonyos típusok esetében az egész világon használták.
Az Amerikában visszahúzódó életet élő – a helyiek csak hónapok eltelte után tudták meg, hogy a kormányzó fia –pályakezdő gépészmérnök számára az Egyesült Államok modernizációs vívmányai, gazdasági és technológiai fejlettsége és újításai jelentettek alapot itthoni munkájához.
Politikai és társadalmi gondolkodását is nagyon jelentős hatások érték
mind általánosan Amerikában, mind konkrétan a Fordnál. Ezeket később munkája során is felhasználta.
Újra itthon – egy felívelő karrier
A Horthy István által fejlesztett MÁV-vagon (forrás: origo.hu)
Horthy István hazatérését követően a MÁVAG-nál, vagyis a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakban helyezkedett el Csepelen főmérnökként – itt már nem repülőkkel, hanem autóbuszokkal foglalkozott. Nevének köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán: volt műszaki tanácsos, igazgató-helyettes, igazgató, majd – 1939-től – vezérigazgató. Munkájával mindig alátámasztotta a családi kapcsolatai által nyújtott előzetes bizalmat, példátlan tevékenységet végzett mind szakmai, mind gazdasági-szervezői téren. Részt vett például egy gőzmozdonytípus és egy „hibrid”, közúti-vasúti jármű fejlesztésében is, továbbá óriási szerepet vállalt a MÁVAG korszerűsítésében. Ennek következtében nőtt a MÁVAG termelékenysége, telephelyeinek, megrendeléseinek és munkásainak száma, amelyben természetesen a haderőfejlesztés is közrejátszott, főleg a megrendelések növekedésében. Különféle megrendelések intézése miatt Horthy István többször járt külföldön,
egy indiai üzleti tárgyalására, Bombaybe saját kis sportrepülőjével utazott (mindenféle segítség nélkül, egyedül), oda-vissza több, mint 12 ezer kilométert tett meg rekordidő alatt (1939).
Horthy István hazatérése Indiából (forrás: rubicon.hu)
1940-ben kinevezték a MÁV elnökének. Nyugati tapasztalatai jelentősen hozzájárultak a vasút korszerűsítéséhez – emellett a területi revízió következtében bővíteni kellett a meglévő vonalakat.
Horthy István szakmai előmeneteléhez ugyan kapcsolatai jelentősen hozzájárultak, azonban tevékenysége mindig példátlan volt. Munkáját állami szinten is elismerték: megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét, majd a hozzá adományozható csillagot – emellett más, magyar és külföldi kitüntetés birtokosa is volt.
Horthy István és a közélet – érdektelen ifjú vagy cselekvő magyar hazafi?
Horthy István tevékenysége jóformán szakmai – mérnöki és gazdasági – elemekből állt, ugyanakkor egyáltalán nem igaz, hogy a közélet ne érdekelte volna. Kezdetben a politika valóban nem foglalkoztatta, de már egyetemi évei alatt a Műegyetemi Sportrepülő Egylet elnöke lett. A ’30-as évek közepéig többnyire hasonló feladatokat látott el: elsősorban olyan tisztségeket vállalt, amelyek a sporttal – különösen a repüléssel – kapcsolatosak. Legfontosabb szerepe az 1939-ben létrehozott Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap – amely honvédségen kívüli pilótaképzést nyújtott – elnöki tisztségének viselése volt.
Politikai és társadalmi nézeteire – a magyar földbirtokos hagyományokkal egyetemben – óriási hatást gyakorolt amerikai útja.
Személyesen tapasztalhatta meg a polgári életmód elterjedtsége mellett – más nyugati útjai során – bizonyos cégek szociális intézkedéseit. Mindezek hatására Horthy István modern gondolkodású, szabadelvű, de magyar nemzeti szemléletű, konzervatív emberré vált. Támogatta a társadalom fejlődését, de ellenzett minden erőltetett, túl gyors változást; emiatt a nemzet fejlődésének szükségességéből fakadó változásokat várt. Mindezek mellett a legnagyobb kiállással ragaszkodott a Szent István-i magyar nemzeteszméhez.
Horthy István közéleti emberként eleinte kevesebbet beszélt, inkább cselekedett. A MÁV vezetőjeként igyekezett bizonyos, nyugaton már elterjedt szociális-jóléti intézkedéseket meghonosítani a munkások számára. Szociális érzékenysége konzervatív szemlélettel párosult: még a MÁVAG vezérigazgató-helyetteseként jelentősen hozzájárult – vitéz Markotay Jenővel, a vezérigazgatóval együtt – a diósgyőr-vasgyári reformátusok templomépítéséből fakadó anyagi gondjainak elhárításában, amelynek következtében 1936 nyarán az egyházközség a főgondokának választotta. A családi hagyományoknak ez teljes mértékben megfelelt, hiszen nagyapja egykor a heves-nagykunsági református egyházmegye főgondoka volt.
Dzsentri aranyifjú
A korban talán nem meglepő módon a szakmai és közéleti téren is előkelő feladatokat vállaló Horthy István magánélete is a figyelem középpontjában állt.
Már 1924-ben négynapi elzárásra ítélték egy földbirtokossal való párbajozásért, amelyben mindketten könnyebben sérültek, 1925-ben pedig egy járókelő okozta sértést torolt meg egy nyilvános pofonnal. Természetesen az évek alatt a figyelem egyre inkább átterjedt a repülős bravúrjaira és a munkájára, de még a következő évtizedben is közismert volt az éjszakai életben – mulatozó szoknyabolondnak tartották öccsével, ifjabb Horthy Miklóssal együtt. Magánélete később politikai karrierjében is visszaköszönt.
Egy szenzációs menyegző
Horthy István, a szoknyabolond aranyifjú már harminchatodik évében járt, amikor eljegyezte elbűvölő szépségéről híres, nála 13 évvel fiatalabb menyasszonyát, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőt. 1940 februárjában találkoztak először egy, a kormányzóné Purgly Magdolna által szervezett bálon, melynek célja a nehézségek közt élő művészek megsegítése volt. A hónap végére már el is jegyezték egymást – mindössze néhány találkozás után. A menyasszony visszaemlékezéséből ismert, hogy egy közös estén Horthy István látványosan udvarolt egy harmadik személynek, felgyorsítva ezzel a grófnő érdeklődését.
Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő (forrás: europakiado.hu)
Az esküvőre április végén került sor, a polgári szertartást Budapest polgármestere, Szendy Károly; míg az egyházit az erdélyi származású dunamelléki református püspök, Ravasz László végezte.
Horthy István és Edelsheim-Gyulai Ilona esküvője (forrás: gallery.hungaricana.hu)
A nagyszabású menyegzőre az egész ország figyelt, rengeteg meghívott vendég – köztük diplomaták, politikusok, felsőházi tagok – volt jelen a templomi szertartáson, amelynek végén ifjú pilóták fogadták a párt.
Horthy István és Edelsheim-Gyulai Ilona esküvői fényképe - Pejacsevich Gabriella (korábban gróf Edelsheim-Gyulai Lipótné), Horthy Miklós, Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy István, Horthy Miklósné Purgly Magdolna, gróf Edelsheim-Gyulai Lipót (forrás: mult-kor.hu)
Horthy István és felesége az esküvő után (forrás: origo.hu)
Hasonló érdeklődés fogadta 1941-ben ifjabb Horthy István születését. Ekkorra már a központi propaganda is egyfajta kultuszt épített a kormányzói család köré, így egyesek a dinasztiaalapítást látták az események mögött. E hangok korábban is erősek voltak, ugyanakkor főként az ellenzők miatt. Az 1930-as évek második felében ugyanis a politikai légkör is megváltozott…
Horthy István, a kormányzóhelyettes
Az idősödő Horthy Miklós számára a ’30-as években egyre fontosabb lett szerepének növelése, mivel nőtt a szélsőjobb befolyása. Megerősítette jogköreit, illetve szóba került az utódlás kérdése is, bár ekkor még nem fiát javasolta, aki mindeközben egyfajta informális tér volt a kormányzó felé. Bizonyos ügyeket rajta keresztül juttattak el a kormányzóhoz, emellett fontos vállalatok vezetőjeként részt vett kormányüléseken és gazdasági döntések meghozatalában, de nem volt politikus (miniszteri tanácsos címmel rendelkezett, de ez a vállalatoknál betöltött pozíciójából adódott), ami miatt a kormánypártban nem volt népszerű.
A háború kitörése felgyorsította Horthy István szerepvállalását, ahogy politikai véleménye is egyre erősebben jelent meg.
Legelőször Jász-Nagykun-Szolnok vármegye választotta felsőházi taggá, ugyanakkor még ekkor is főleg gazdasági és kereskedelmi ügyekkel foglalkozott (1940). 1941-ben államtitkári rangot kapott, illetve ekkor került először jelentősebb politikai konfliktusba a németekkel, MÁV-elnökként – főleg az áthaladó csapatok miatt. A legfontosabb tisztség, amely az ország második emberévé emelte, a kormányzóhelyettesség. 1941 novemberében a kormányzó egyértelművé tette, hogy ezen tisztségre saját fiát szánja.
1941 őszére a német és a szélsőjobboldali befolyás annyira megerősödött, hogy felmerült akár annak a félelme is, hogy erőszakkal megpróbálják átvenni a hatalmat, emiatt vezették be a kormányzóhelyettesi tisztséget. A nyugati tapasztalatokkal rendelkező, nyugatorientált Horthy István volt a legalkalmasabb a tisztségre, aki köztudottan elítélte Jugoszlávia lerohanását és az Egyesült Államokkal beállt hadiállapotot, megszólalt az újvidéki vérengzés ügyében (a tettesek felelősségre vonását szorgalmazva), továbbá tartózkodott a zsidókérdésben. Horthy István emellett ekkoriban egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy szerinte a németek elvesztették a háborút, és Magyarország nyugati kapcsolatait építeni kell. Személyét több oldalról is támadták, leghangosabban a szélsőjobb az előbb felsorolt indokok miatt, ugyanakkor magánéletének egykor híres voltát is szemére vetette a propaganda.
Horthy Istvánt végül 1942 februárjában választotta a parlament két háza közfelkiáltással kormányzóhelyettesnek. Az alkotmányos politikusok ekkorra ugyanis elfogadták személyét, hiszen az utódlás kikerült a törvényszövegből. A nyilasok ugyanakkor egyre hangosabban támadták az általuk nyugatbérenc, züllött hazaárulónak tartott ifjabb Horthyt.
Szemére vetették azt is – és emiatt a honvédség körében sem volt népszerű –, hogy nem volt hivatásos katona, mint a magyar államfők korábban,
repülősként ugyanis csak tartalékos volt, bár mind a Felvidék, mind Kárpátalja visszatérésekor behívták. A nyilas propaganda még az addig tartózkodókat, sőt elítélő csoportokat is Horthy mellé állította.
Aki nem bújt ki a szolgálat alól
A kormányzóhelyettes kezdetben nem kapott jelentős feladatot, hiszen apja el tudta látni ezeket. Inkább reprezentatív céllal vett részt a munkában, illetve közéleti kérdésekkel foglalkozott. Személyes érdeklődése és tapasztalata miatt olyan ügyekkel került kapcsolatba, mint Székelyföld villamosításának fejlesztése, ugyanakkor ezen ügyek egyre többször kapcsolódtak össze nemzeti, de németellenes nézeteivel. Ennek egyik eleme volt az, hogy támogatta a hozzá hasonló gondolkodású Náray Antal kinevezését a Magyar Rádió és az MTI élére, ezzel is ellenállva a német befolyásnak – Náray egyébként a második bécsi döntés és az erdélyi bevonulás alkalmára írt híres Erdély induló szerzője volt.
A kevésbé fontos feladatok miatt egy korábbról eredő problémát tervezett megoldani, ez pedig a honvédséggel való kapcsolata. Megbecsültségének növelése és példamutatás – és ez utóbbi volt a fontosabb, mutatva azt, hogy a háború az egész nemzetet sújtja – céljából a második magyar hadsereg kötelékében ő is a frontra vonult, bár ezt a hozzá közel álló körök és vezetők ellenezték – többek között Kállay Miklós miniszterelnök is.
Horthy István főhadnagy, aki júliusban érkezett a frontra, átképzést kapott az új, Héja-típusú vadászgépre.
A fronton minden kivételezést ellenzett: ugyanolyan barakkban lakott, mint a legénység, és a külön tiszti konyhát is az ő kezdeményezésére számolták fel. Egységével, katonatársaival katonaként, nem pedig közjogi méltóságként kommunikált, és tőlük is ezt várta (megszólítása „főhadnagy úr” volt, nem pedig „főméltóságod”). Egyedül abban különbözött az átlagos katonától, hogy ellátott bizonyos feladatokat, például tárgyalt magas rangú katonai vagy politikai vezetőkkel. Emellett több levelet írt apjának, amelyekben tájékoztatta őt a fronton tapasztalt állapotokról –
felszólalt például a zsidó munkaszolgálatosok védelmében, ahogy a magyar-német győzelem illúzióját is próbálta eloszlatni.
(forrás: ujkor.hu)
Horthy István július-augusztus folyamán 24 harci bevetésen összesen kétszer került harcba a szovjetekkel – a második miatt felterjesztették a Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon, kardokkal kitüntetésre.
Mivel azonban a légi harcok egyre súlyosbodtak, az őt támogató politikai erők sürgették a kormányzóhelyettes hazarendelését.
Kállay miniszterelnök elérte, hogy Horthyt néhány napos protokolláris csapatlátogatás után hazahívják – ezt a rendeletet augusztus 16-án kapta meg a magyar hadsereg, amikor Horthy István éppen Kijevben tartózkodott szabadságon, meglátogatva kórházi szolgálatot teljesítő feleségét. Az ő visszaemlékezéséből tudjuk, hogy
„Pista” nagyon kétségbeesett volt, hiszen a fronton töltött idő még inkább megerősítette benne, hogy a háborút Magyarország el fogja veszíteni.
Horthy közölte azt a tervét is feleségével, hogy az Egyesült Államokba vagy Angliába fog utazni, hogy mert ott a nyugattal való kapcsolattartással talán még tud tenni valamit hazájáért. Utólag kiderült, hogy a beszélgetés színhelyét a németek lehallgatták.
(forrás: origo.hu)
„Horthy István a nemzet hősi halottja”
Amikor Horthy megtudta, hogy hazarendelik, engedélyt kért egy utolsó bevetésre – ez lett volna a huszonötödik.
Augusztus 20-án hajnalban szállt fel kísérőjével az ilovszkojei bázisról, ugyanakkor az amúgy is nehezen kormányozható Héja-gépet túl éles kanyarban próbálta bevenni, és az 5 óra 7 perckor földbe csapódott. Horthy István azonnal életét vesztette.
Budapestre még aznap megérkezett a halálhír, amely mind a kormányzói családot, mind a közvéleményt alaposan lesújtotta. Rögtön elkezdtek magyarázatot keresni a történtekre. A nyilasok szerint egy átmulatott névnapi éjszaka után Horthy részegen szállt gépbe, ennek ugyanakkor nyilvánvalóan semmi alapja sincs. Nemcsak azért, mert ezt a visszaemlékezések egyértelműen cáfolják, hanem azért is, mert reformátusként Horthy István nem augusztus 20-án ünnepelte névnapját (ehhez különösen ragaszkodott a család). Mások – így az özvegy is – német szabotázst láttak mögötte, ugyanakkor bár máig tisztázatlan, valószínűleg ez sem igaz. Elterjedtek azok a hangok is, akik Horthy tapasztalatlanságát okolták, de úgy néz ki, a Héja-gépnek volt olyan hibája, amelyik más, jóval gyakorlottabb pilótákat is ugyanebbe a helyzetbe hoztak.
Horthy István, Horthy Miklós és ifj. Horthy István (forrás: mandiner.hu)
Horthy István halála valószínűleg véletlen baleset volt, ugyanakkor mélyen lesújtotta a mérsékelt, nemzeti szemléletű politikai erőket. A kormányzóhelyettesi poszt betöltetlen maradt, valószínűleg a kormányzó senkiben sem bízott annyira és senkiben sem látott annyi lehetőséget, mint fiában. Horthy István életútja befejezetlen, ugyanakkor az ország sorsa is máshogy alakulhatott volna vele. Pontosan látta, hogy egy Trianonnál is nagyobb tragédiát kaphat az ország a vesztes háború miatt, ezt ugyanakkor megelőzni már nem tudta tragikus halála miatt.
A címben szereplő idézet egy 1942-ben több lapban (pl. Nyírvidék) is megjelent vers zárósora, szerzője Kiss Gábor.
(A borítókép forrása: mnl.gov.hu)
