Reaktor

Poszt-Nyugat, dobostorta, szélkifogás és kormányzó radikális jobboldal? Orbán beszéde Tusnádfürdőn

orban_cim.jpg

2019 után újra beszédet mondhatott Orbán Viktor Tusnádfürdőn, ahol hagyományosan a külpolitikai vízióiról tart előadást, most se tett másképp. Nagy vihart kavart a „Nem vagyunk kevert fajúak.” mondatával a hazai közvéleményben: a Mazsihisz mellett az ellenzék is aggodalmát fejezte ki a kijelentés kapcsán. Arra utalt a miniszterelnök, hogy Közép-Európával ellentétben Nyugat-Európa már sokadik generációs bevándorló kisebbségekkel él együtt a multikulturalizmus nevében, ez szorosabban vett régiónkra nem igaz ebben a formában. Azt viszont elismerte, hogy a történelmi régió népei egymással keveredtek az évszázadok során. Azonban ez a beszéd nem csak ezért, az egyesek szerint kvázi-fajvédő megnyilvánulásért érdekes.

Ez a tónus, - amit Orbán megütött - nem kicsit meglepő a magát keresztény-konzervatívként beállító kormányfő részéről. Ez a fajta önmeghatározás jellemzően a jobbközép politikai erőkre jellemző. Természetesen nagyon sok értelmezése lehet a kormány ún. „jobbratolódásának”, az ellenzékiek újfasizmussal és neonácizmussal vádolják a Fideszt, míg a jobboldaliak szerint éppen a globális baloldal került ennyire balszélre, hogy felháborodnak ezen a kijelentésen.

Orbán Viktor és a Fidesz többször is átpozicionálta magát a rendszerváltás óta. A kezdetek kezdetén még az SZDSZ-szel együtt alkotta a liberális pólust a magyar pártrendszerben. A szabaddemokraták sokkal heterogénebbek voltak, ott a balliberális pártfrakció emelkedett ki győztesen a pártfazonírozás közben, többek közt ennek is volt köszönhető, hogy koalícióra tudtak lépni a Horn Gyula vezette MSZP-vel. Fontos megjegyezni, hogy a Fidesz inkább jobboldali liberális volt, onnan indította meg a jobboldalt meghódító útját. Az MDF összeomlásával űr támadt a jobboldal piacán, ezt a rést használta ki Orbán, illetve a ’94-es választás eredményéből azt a következtetést vonták le, hogy a magyar választók nem tartanak rájuk nagy igényt, mint liberális pártra. Lépniük kellett.

orban_horn.jpg

(kép forrása: origo.hu)

Az 1998-as választási győzelmet követően a polgári Magyarországot akarták megvalósítani, de végezetül ezt a víziót a jóléti rendszerváltás programja dugába döntötte, melynek végrehajtására a Medgyessy Péter vezette MSZP kapott felhatalmazást. A Fidesz a balliberális kormányok ádáz ellenzékeként várt sorára, hogy 2010-ben végül hatalomra juthasson. A második Gyurcsány-kormány 2006 és 2009 közötti zűrös, válságokkal terhelt időszaka delegitimálta a rendszerváltás során kialakult politikai rendszert, a magyar baloldal elvesztette szavazótáborát és társadalmi beágyazottságát, az addigi struktúrák lejáratódtak a választók számára.

Azonban nem csak a Fidesz volt az, amelyik változtató igénnyel lépett fel a 2010-es választásra. A Jobbik ugyancsak élesen bírálta a programjában az azt megelőző 20 évet. A szocialistákon felül a Fideszt is ugyanabba az „országrontó sleppbe” sorolták Vonáék. A liberális demokrácia nem tudott megfelelni a magyar valóságnak, megbukott a gyakorlatban. A kormánypárt egyetértett radikális ellenzékével: kell valami más. Ez az illiberális demokrácia és állam lett. A Jobbik sokszor vádolta azzal a Fideszt, hogy az ő választási programját valósítja meg igazából, ellopják a radikális jobboldal javaslatait.

Ez annak is betudható volt, hogy több szempontból is, a két párt sok dologban egyetértett. Azonban a Jobbik fontosabb ígéreteit nem valósították meg, túl radikálisak voltak. Olyan jelentős mennyiségű törvény nem is született, ami kimondottan jobbikos lett volna, azok is kis jelentőségűek voltak. Azonban például a déli határkerítés az egy akkor még jobbikos politikus, történetesen Toroczkai László ötlete volt.

mi_hazank.jpeg

(kép forrása: 444.hu)

A Jobbik néppártosodása több okból is fakadt: a Fidesz némiképp radikálisabb lett az évek alatt, ez már túl messzire pozícionálta volna a Jobbikot, ha tovább akart volna licitálni a Fideszre, illetve Vona Gábor úgy gondolta, hogy a Jobbiknak mindig is ez volt a hosszútávú célja. Így tehát a centrális erőtér átalakult, a Fidesznek nem volt nála jobboldalibb ellenzéke, egészen 2022-ig. A Mi Hazánk bekerült a Parlamentbe, hat képviselővel képviseli a magyarországi radikális jobboldal szavazóit, ők a kormánypártok konstruktív ellenzékeként fognak viselkedni. Tehát amiben egyetértenek és úgy gondolják, hogy az a haza érdeke (vagyis amit ők úgy gondolnak), azt meg fogják szavazni. Már ebből a tényállásból kikövetkeztethető egyfajta értékközösség, két jobboldali pártnak értelemszerűen lesz olyan témája, amelyben egyet tudnak érteni.

A többi ellenzéki párttal szemben a Mi Hazánk tudja magát félig-meddig sikeresnek beállítani, ők a bejutással elérték a céljukat. Voltak olyan közvélemény kutatások, amelyek a legerősebb ellenzéki pártnak mérte őket, a választás óta növekvő pályán vannak. A Fidesz várható népszerűségvesztéséből ők is profitálhatnak, azonban nem lehet tudni, hogy az ellenzéknél nagyobb mértékben vagy sem.

Mindenesetre a Mi Hazánk képviselője, Dúró Dóra Instagram bejegyzésben reagált a tusványosi beszédre, szerinte ez egy szavazó elszívási kísérlet volt a kormányfő részéről. A pártok alaptermészete, hogy maximalizálni akarják a szavazóbázisukat, ezért foglalkoznak az összes létező szakpolitikával, illetve ezért próbálják megszólítani a társadalom különböző rétegeit. Ha egy rivális politikai erő politikailag veszélyessé válik, akkor a kormánypárt megpróbálja a hatalom megőrzése érdekében gyengíteni azt. De van-e ilyen tudatos lépés a Fidesz részéről a Mi Hazánk felé? Vannak-e olyan ötletek, amiket átvett volna Orbán Viktor Toroczkaiéktól? Ehhez a beszédben elhangzottak mellet más, a kormánypárt által képviselt értékeket vessük össze a Mi Hazánk 2022-es választási programjával, a Virradat programmal!

orban_toro.jpg

(kép forrása: Szeged.hu)

Orbán Viktor kettéosztotta Európát: Nyugat-Európa lett a poszt-Nyugat, Közép-Európa pedig a Nyugat. Ezt a gondolatmenetet Samuel P. Huntington: „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című művéből származó gondolatokkal alapozta meg. Az amerikai politológussal összecsengve Orbán kritizálta a nyugati értékek megrögzött exportját a világ többi részére. A többi civilizáció (amit a miniszterelnök tételesen fel is sorol), nem kér a nyugati értékekből és számukra idegen és megalázó viselkedési mintázatokból. Helyette csak a nyugati technológiát veszik át, növelve ezzel a versenyképességüket.

Orbán úgy gondolja, hogy a nyugati politikusok látják rosszul a világ alakulását, rossz úton járnak. Európa ugyan vezetheti a világot tőke és fegyverzet tekintetében, de ha nincs elég fosszilis energiaforrása, akkor nem tudja a saját sorsát kellőképpen alakítani. Azt vizionálja, hogy majd Közép-Európa nemzetei lesznek azok, akik egyszer majd átveszik a stafétabotot a hanyatló Nyugattól. Orbán szerint a progresszív liberalizmus és a vele kokettáló internacionalista baloldal aláássa a nyugati értékeket, elárulják a család intézményét, a keresztény gyökereket, helyette multikulturalizmust és népek konglomerátumát akarják elhozni. A Nyugattal ellentétben Közép-Európa képes megvédenie magát a „lakosságcserétől”, megvívja a második Nándorfehérvárját és Bécs újabb ostromából is győztesen fog kikerülni, addig a franciák képtelenek a „második poitiers-i csatában” megállítani a bevándorlókat.

Huntington idézi Carrol Quigley elméletét a civilizációk hanyatlásáról és ezen folyamatnak a stációiról:

„…amikor a civilizáció nem képes arra, hogy önmagát megvédje, mivel már nem is akar védekezni. Ily módon tárva-nyitva áll a >>barbár betolakodók<< előtt”, akik gyakran egy másik, jóval fiatalabb civilizációból érkeznek.

multikulti.jpg

(kép forrása: wilsoncenter.org)

Ez a gondolat összecseng Orbánéval, azonban a népességcsere hallatlanul elsiklik a közvélemény szeme előtt. A radikális jobboldali pártok nagy kritikusai a nyugati bevándorláspolitikának. Nem osztják azt a nézetet, hogy a romló demográfiai mutatókból származó munkaerőhiányt észak-afrikai, illetve közel-keleti bevándorlókkal és vendégmunkásokkal kell pótolni. Azonban eddig csak a konspiratív radikálisok jutottak el odáig, hogy ezt a folyamatot előre megfontolt „népességcserének” nevezzék, a többségi társadalom tényleges támogatására pályázó jobboldal nem. Mind a két jobboldali párt elutasítja a végleges, összeurópai politikai uniót, más néven az Európai Egyesült Államokat.

A Virradat Programban  így fogalmaz a Mi Hazánk:

Már nem is titkolt ideológiája az Európai Egyesült Államok megteremtése a Coudenhove-Kalergi által megálmodott, kevert népesség létrehozásával. A cél az európai nemzetállamok, és ezzel az ellenállás teljes felszámolása. Az arctalan, gyökértelen, több kontinens népeinek összegyúrásával kialakuló, barna bőrű népesség pedig kiváló rabszolgája lehetne az Európai Uniót ténylegesen irányító globalista köröknek.

Orbán és a Mi Hazánk között a demográfiai trendekkel kapcsolatos félelmek kapcsán megállapítható egyfajta hasonlóság, azonban fokozati különbségeket is fel lehet fedezni. Most vizsgáljuk meg, hogy Orbán Viktor mit fogalmazott meg a közép-európai sorsközösség kapcsán, milyen külpolitikai alternatívát fest fel a jövővel kapcsolatban!

A poszt-Nyugat s új-Nyugat felosztással egyúttal látensen kijelenti, hogy Közép-Európára egy sorsközösségként tekint, akikkel keveredtünk, akikkel harcoltunk a törökök ellen, akik inkább elszenvedői voltak a történelemnek. Európa ezen része szerinte az új európai kultúra letéteményese lehet. Ennek a közösségnek viszont majd egyszer meg kell majd védenie magát az eleső félben lévő Nyugattal szemben, illetve, ha majd a keresztények menekülni fognak onnan, akkor készséggel be kell majd fogadni őket.

kozep-eu.jpg

(kép forrása: Felvidék.ma)

Orbánnal egyetemben a Mi Hazánk egy hasonló koncepcióban gondolkozik; egy „21. századi Intermariumban”. Mindkét esetben a lengyel-magyar kapcsolatokra alapozzák ezt az együttműködést. Azonban a jobboldali radikálisok konkrétabbak ezen a téren. Ebbe a Balti-tengertől az Adriai-tengerig terjedő (ezért Intermarium) szövetségi rendszerbe beletartoznak a V4-ek, a balti államok, Horvátország, Ausztria és Szlovénia is, a szerbek és a románok potenciális tagok lennének, csak feltételekkel. Kifogásolják a két nemzet „keletiségét”, a magyargyűlöletet és a nagyhatalmi érdekeknek történő „gyakori alárendelődést”. Toroczkai pártja úgy tartja, hogy ez a szövetség kellően erős lenne ahhoz, hogy komoly nemzetközi tényezővé váljon, hogy megvédje magát a brüsszeli imperializmustól, a migrációval egybekötött lakosságcserétől.

A migrációval szembeni ellenérzés a következő közös tulajdonság, nagyjából az indokok is megegyeznek: féltik az őshonos kultúrát, a hazai kereszténységet, olykor a munkahelyeket is. Röviden: az országra jellemző szociokulturális karaktert. Ezt megakadályozandó a déli határon meg kell állítani a migránsokat. A határkerítésről (ami Toroczkai ötlete volt 2014-ben) konszenzus van a Fidesz és a Mi Hazánk között nagyjából. A Mi Hazánk követelte először egy kifejezetten határvédelmi feladatokra specializálódott fegyveres erő felállítását. Ezt a Fidesz teljesíteni is fogja, csak míg az előbbiek határőrséget akartak, addig a kormánypártok határvadászatot fog létrehozni.

A Mi Hazánk megnyilvánulásaiból kikövetkeztethető, hogy ők az orosz-ukrán háború mögött amerikai érdekeket látnak. Már-már orosz-amerikai háborúként aposztrofálják a február óta tartó konfliktust. Orbán beszédében kizárta egy esetleges ukrán-orosz béketárgyalás sikerének az eshetőségét, szerinte az amerikaiakkal kell megállapodni Moszkvának, akkor lehet egyedül csak béke. Kiemelte, hogy a háborús szankcióknak az amerikai olajvállalatok a nyertesei, többszörös profitot realizálhattak ezek a cégek. A különbség azonban itt is inkább a hangnem jelenti, a Mi Hazánk összeesküvést szimatol az egész mögött, a Fidesz pedig szuperhatalmi számítást.

usa_oroszorszag.jpg

(kép forrása: Demokrata.hu)

A radikális jobboldal a Jobbik óta szükségesnek tartja az ún. „keleti nyitást”, de a Fidesz tudta ezt megvalósítani 12 év kormányzás alatt. Orbán Viktor szorgalmazza a külföldi tőke beáramlását a magyar gazdaságba, legyen az keleti vagy nyugati. Az ország csak profitálhat belőle, illetve ebből adódóan nem lesz függő egy pólustól sem a magyar gazdaság. A Mi Hazánk a programjában bevezette az északi civilizáció fogalmát, ami „az Ír-szigetektől Kamcsatkáig és Japánig terjed”. Leválasztják a globális Északtól az alárendelt Délt. Szükségesnek tartják, hogy

…a nyugati kapcsolataink megtartása mellett elősegítsük és szorgalmazzuk a keleti nyitás további folytatását, kapcsolatok építését bármely baráti országgal. Kétoldalú kapcsolatainkban a partneri viszony kialakítást tartjuk kívánatosnak, ahol a felek a kölcsönös előnyök alapján a korrekt együttműködésben érdekeltek.

Ebből levonható a tanulság, hogy a Fidesz és a Mi Hazánk nagyjából ugyanabban a „szélességi körben” gondolkozik, a potenciális partnerek között feltehetőleg nagy az átfedés. Orbán Viktor az új hidegháborútól, a világ újra blokkosodásától ezt a tranzitgazdasági koncepciót félti, hiszen mi ezeknek a blokkoknak a perifériáján fekszünk.

A népesedés a kormánynak mindig is kulcskérdés volt, aggasztóak a magyar demográfiai adatok, csökken a népesség. A Mi Hazánk hasonlóan vélekedik erről, maximum csak részletkérdésekben van nézeteltérés a két oldal között. Az Orbán által „bolondéria”-ként emlegetett baloldali progresszív identitáspolitikát a radikálisok is megvetik. Mind a kettő a hagyományos családmodellt részesíti előnyben, az ezt meghaladni kívánó eszméket pedig károsnak ítélik. Itt is leginkább retorikai különbségeket lehet felfedezni, a Mi Hazánk sokkal keményebben fogalmaz.  Sokak szerint a vármegyékkel és az ispánokkal a történelmi hagyományokért nagy arányban élő-haló, tradicionalista radikális jobboldali szavazóknak akart kedveskedni a kormány. A Jobbik után a Mi Hazánk is újra bevezetné a csendőrséget többek közt.

horthykor.jpg

(kép forrása: Rubicon.hu)

A kormányoldalnak az ilyen jellegű, a radikális jobboldali szavazók elszipkázását megcélzó intézkedéseit -a Horthy-korszakot felidéző történelmi analógiával élve- méltán lehet a „szélkifogás” taktikájaként azonosítani. Ez annyit jelentett, hogy a szélsőjobboldal erősödésére az volt a válasza a kormánypártnak, hogy az is szélsőségesebb lett. A kezdetleges jobboldali-konzervatív pozícióból a különböző impulzusok hatására egyre inkább eltávolodott a centrumtól a kormánypárt, elmosódott a határvonal a nyilaspárti képviselők és a kormánypártiak között. Már nem okozott gondot elfogadni a zsidótörvényeket, faji alapon kirekeszteni embertömegeket különböző szociális programokból, megfosztani őket emberi méltóságuktól.

Az ilyen történelmi analógiáknak megvannak a veszélyei, hiszen gyakran válnak felületessé, illetve önkényesen vonhatunk párhuzamokat a mostani idők és a múlt között. Azonban bármennyire nem úgy tűnik, de az ellenzéki pozíció is egy hatalmi pozíció: hatalmukban áll vészkorszakot kiáltani, nácizni. élni ezekkel a történelmi párhuzamokkal.

Annyi párhuzam még felállítható a két korszak között, hogy a (kor viszonyaihoz mérten) liberális eszmék igen komolyan meg lettek kérdőjelezve. Az első világégés és az azt követő időszak militarizmusa, türelmetlensége, a közbeszéd barbarizálódása előidézte sok európai országban a liberális parlamentarizmussal való leszámolás igényét. Horthy és Bethlen István nem akart többé lassú vitákat, a többségi álláspontnak nem lehetett akadálya. Orbán Viktor az illiberális állam mellé megjósolta a centrális erőteret, amely a kicsinyes és meddő értékvitákat meghaladó, a nemzet egységes akaratát és érdekét képviselő, kormányzó többséget jelenti. Mind a kettő esetben a liberalizmus „bolondériája” helyett egy nemzeti-keresztény-konzervatív ideológia alapján akarta kormányozni az országot a hatalmon lévő.

horthy_orban.jpg

(kép forrása: Maszol.ro)

Mindenesetre nagy szerencsére nem a huszadik század eleje-közepét éljük, mindenki tanult a történelmi tragédiákból. Bizonyossággal lehet állítani, hogy ennek a „szélkifogásnak” nincsen olyan tétje vagy jellege, mint anno. Azonban megállapítható, hogy ez a beszéd igen sok érdekes gondolatot hordozott magában, ami valamilyen formában akár kiolvasható a Mi Hazánk programjából is. Félne-e Toroczkaiéktól Orbán Viktor? Nem valószínű, csak alternatívát állít a radikális jobboldali szavazóknak.

Feltehetőleg nem került kormányra a radikális jobboldal. Az, hogy például Gulyás Gergely „tel-avivi összekötőkről” beszéljen, hogy Varga Judit uniós zászlót égessen, hogy a Fidelitas holokauszt emlékművet rongáljon, vagy hogy egy kormánypárti képviselő kezdeményezze a zsidó származású képviselők lajstromozását: még várat magára, de vélhetően nem is fog eljönni.

süti beállítások módosítása