Kép forrása: shutterstock.com
A Roe kontra Wade üggyel kapcsolatban hozott amerikai alkotmánybírósági döntés minden bizonnyal az utóbbi évtizedek legfontosabb politikai és kulturális fejleménye az USA-ban. Sokan hangsúlyozzák, hogy az eredeti döntés, amely elvette a tagállamoktól azt a jogot, hogy saját hatáskörben döntsenek arról, engedélyezik-e az abortuszt, jogilag annyira ingatag, sőt egyesek szerint alkotmányellenes, hogy csak idő kérdése volt, mikor írja felül egy más, konzervatívabb összetételű bíróság. Ennek ellenére szerintem kevesen gondolták, hogy a Donald Trump által kinevezett bírákkal többségbe került testület ilyen gyorsan lép majd.
Sokan, sokféleképpen elemezték már a döntést és annak következményeit. Két szerző, Mario Alexis Portella, a firenzei római katolikus egyházmegye kancellárja, közíró, illetve John Daniel Davidson, a The Federalist szerzője fontos szempontot hoznak be a vitába a közelmúltban megjelent cikkeikben: a liberális elfogultság szűrőjén túli emberi jogok aspektusát, egészen pontosan azt járva körül, vajon ahhoz, hogy egy adott csoport jogai érvényesüljenek, csakugyan el kell-e venni egy másik csoportét.
Az abortuszpárti oldal alapvetően úgy érvel, hogy a mostani alkotmánybírósági döntés elvette a nők döntési jogát arról, akarnak-e gyermeket, a feminista érvelés szerint pedig a saját testük feletti rendelkezés jogát.
Az életpárti oldalon ez utóbbi érvvel kapcsolatban sokan mutatnak rá annak képmutató és abszurd voltára Amerikában, azok után, hogy állami és szövetségi szinten egy sor rendelettel kényszerítették rá az embereket a maszkviselésre, illetve próbálták meg rájuk erőltetni a valójában még mindig kísérleti fázisban lévő Covid vakcinákat. Mario Alexis Portella és John Daniel Davidson nem a nők, hanem a gyermekek jogainak oldaláról vizsgálja a kérdést. Portella a gyermekjogok nemzetközi szabályozását vizsgálja, míg Davidson a rabszolgaság eltörlésével szembeni déli ellenállást állítja párhuzamba a mostani alkotmánybírósági ítélet kritikájával.
Cikkében Portella először arra mutat rá, hogy az emberi jogok nemzetközi szabályozása alapvetően egy rossz premisszára épül véleménye szerint. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának például, fejti ki Portella, az ember alapvető méltósága és értékessége a sarokköve, az ENSZ Alapokmányának 55. cikkelye pedig kimondja, hogy minden állam kötelessége előmozdítani az egyenlő emberi jogokat. Csakhogy a cikkely elmulasztja definiálni, pontosan melyek is ezek a jogok, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában deklarált jogok pedig valójában nem abszolút érvényűek, mivel nem a természetjog és az abból fakadó erkölcsi elvek határozzák meg, így különböző megszorítások vonatkoznak rájuk.
Ugyanilyen elmosódók a gyermekjogok körvonalai is az ENSZ közgyűlése által 1989-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezmény, mely összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a a gyermekek életben maradását.
Már az 1959-es és az 1989-es Gyermekjogi Nyilatkozat is leszögezi a gyermekek jogát "a születés előtti gondoskodásra" illetve azt, hogy a gyermeknek "megfelelő jogi védelemre" van szüksége "születése előtt és születése után egyaránt."
A Gyermekjogi Egyezmény 1. cikkelye azonban csak annyit mond arról, mi a gyermek, hogy minden 18 év alatti emberi lény az, homályban hagyja, hogy vajon az egyezményben deklarált gyermekjogok érvényesek-e a meg nem született gyermekekre is. Mivel az egyezmény nem tisztázza, hogy az élet a megtermékenyüléstől, a fogantatástól vagy a születéstől kezdődik-e, ennek definíciója az egyes országok törvényhozóinak vagy bíróinak önkényes értelmezésétől függ, hangsúlyozza Portella. Mivel, ellentétben nem csak a keresztény hittel, de például az ókori görögök felfogásával is, a létezésnek kizárólag biológiai dimenzióit veszik figyelembe a nemzetközi nyilatkozatok és egyezmények, az emberi élet fogalma "teljesen önkényessé válik, annak ellenére, hogy a modern technológia képes detektálni a magzat szívverését már mindössze 18 nappal a fogantatás után, és hat hét után már a magzat agyhullámai is foghatók." Portella meglátása szerint az alapvető oka tehát, hogy jogszabályok lehetővé teszik, hogy a magzat életét kioltsák bármilyen ponton a születés előtt, az, hogy a magzatról ezek az egyezmények nem mondják ki, hogy személy.
Ez a gondolatmenet átvezet minket John Daniel Davidson cikkéhez, amelyben a szerző azt járja körül, miért hibás és káros a demokraták érvelése a Roe kontra Wade döntés érvénytelenítésének kritikájában. A demokraták alapvetően azt állítják, hogy a döntés antidemokratikus, sőt alkotmányellenes, mivel emberek egy csoportjának, jelesül a nőknek elveszi a jogát attól, hogy maguk döntsenek terhességükkel kapcsolatban. Joe Biden elnök egyenesen kijelentette, hogy az alkotmánybíróság döntése "elvette a nők alkotmányos jogát" az abortuszhoz.
Davidson felidézi, hogy annak idején a Demokrata Párt hasonló hozzáállást mutatott, amikor ellenezte a feketék emancipációját.
Emlékeztet a hírhedt 1857-es Dred Scott kontra Sandford amerikai alkotmánybírósági határozatra, amelyben az akkori bírák kimondták, hogy az Egyesült Államok Alkotmányában rögzített állampolgárság meghatározása nem foglalja magába az afrikai származású embereket, így az abban rögzített jogok és előjogok sem vonatkoznak rájuk. A rabszolgatartó déli államok képviselőihez és földbirtokosaihoz hasonlóan magyarul azt a nézetet képviselték, hogy Függetlenségi Nyilatkozat kitétele, miszerint "minden ember egyenlőnek teremtetett," a feketékre nem vonatkozik, azaz tulajdonképpen ők nem is emberek. Sok déli képviselő adott hangot akkoriban annak a meggyőződésének, hogy
"Amennyiben az afrikai rabszolgaság intézményét eltörlik, a Dél az elnéptelenedés és a barbarizmus sorsára jut."
Mások kijelentették, mindenképpen ki kell válni az Unióból, mivel gondoskodni kell "minden tulajdonunk, beleértve ezt [a rabszolgákat]" biztonságáról. A déliek szilárdan hitték, hogy a rabszolga-felszabadítás alkotmányos jogaik elvételével egyenlő. Tehát, érvel Davidson, hasonlóan a mostani liberálisok felfogásához, a Dél azt állította, amennyiben nem tagadnak meg minden alkotmányos jogot emberek egy csoportjától, jelesül a feketebőrű lakosságtól, akkor a fehérek alkotmányos jogait veszik el. Ma az abortuszpártiak szerint amennyiben nem tagadják meg az emberi jogokat a magzatokról, a nőktől alkotmányos jogaiktól fosztják meg.
Davidson ezért figyelmeztet: "Örüljünk tehát a Roe megsemmisítésének, de legyünk tudatában a realitásoknak azzal kapcsolatban, mi vár még ránk. Egy polgárháború és három alkotmánykiegészítés kellett hozzá, hogy a Dred Scott ügyben kijavítsák az alkotmánybíróság Dredd Scott ügyben vétett hibáját. Ezúttal 60 millió meg nem született gyermek halála kellett ahhoz, hogy az alkotmánybíróság kijavítsa a Roe ügyben elkövetett tévedését. Számítsunk rá, hogy az elkövetkező napokban és hetekben a demokraták ugyanazokat a szecesszionista húrokat pengetik majd, mint elődjeik." Mario Alexis Portella is azzal zárja írását: "a küzdelem a még meg nem született gyermekekért csak most kezdődik."
