Kép forrása: index.hu
Glenn Greenwald neve egybeforrt Edward Snowdenével, tekintve, hogy egyike volt annak a három újságírónak, akik megírták a Snowden által kiszivárogtatott igazságot az USA nemzetbiztonsági szolgálata által folytatott titkos és javarészt törvénytelen globális lehallgatási tevékenységről. Persze Greenwald már a Snowden-ügy előtt is hangos ellenzője volt az Egyesült Államok által indított háborúknak, és az elsők egyike volt, akik súlyos fenntartásokat fogalmaztak meg a szeptember 11-i terrorista támadások után életbe léptetett, az amerikaiak szabadságjogait erősen veszélyeztető törvényekkel kapcsolatban.
Greenwald azóta már nem a Guardiannál dolgozik, és ahogyan korábban megírtuk, tavaly az általa alapított The Intercepttől is eljött. A morálisan megvesztegethetetlen Greenwald most a Substacken írja kérlelhetetlenül szókimondó cikkeit. Várható volt, hogy előbb-utóbb megszólal az afganisztáni katasztrofális amerikai kivonulás kapcsán is, és meg is jelentette augusztus 16-án „Az amerikai kormányok húsz éven át hazudtak Afganisztánról” című írását. Cikkében a szerző megnevezi, szerinte mi a legfontosabb tudnivaló Amerika (eddigi leghosszabb és legtöbbe kerülő) háborújáról: az, hogy az amerikaiakat tudatosan és szisztematikusan félrevezették a vezetőik.
Greenwald nem a levegőbe beszél. Rengeteg konkrét példával szemlélteti, hogyan kendőzték el a valóságot, sőt, hogyan hazudtak szándékosan az amerikai elnökök, a vezérkar, és a titkosszolgálatok a vietnámi és az iraki háború, a líbiai beavatkozás, majd az afganisztáni megszállás kapcsán.
Felidézi, hogy az ifjabb Bush elnök már 2001 decemberében bejelentette egy nyilvános beszédben, hogy „a tálib uralom a végéhez ért”. Öt hónappal később már megpendítette, hogy az amerikai csapatok „addig maradnak, amíg csak a küldetést be nem teljesítik”, majd 2006-ban kijelentette, „a táliboknak leáldozott. A jövő az afgán népé”. További 14 éven keresztül mást sem hallottak az amerikaiak, mint hogy az USA győzelemre áll, és a táliboknak hamarosan végük, mondja Greenwald, majd felidézi, hogy legutóbb Biden elnök jelentette ki elhíresült július 8-i sajtótájékoztatóján, hogy „teljesen valószínűtlen”, hogy az afgán kormányzat a kivonulást követően összeomoljon, és szemrebbenés nélkül letagadta, hogy a titkosszolgálatoktól ennek ellentmondó információkat kapott volna.
Látszólag teljes meggyőződéssel hivatkozott a valójában főként csak papíron létező „350,000 fős afgán nemzeti biztonsági erőkre”, amelyek megállítják a felkelőket, és hozzátette: Afganisztán nem Vietnám, ahonnan kaotikus körülmények között kellene majd kimenekíteni az ott dolgozó amerikaiakat és segítőiket.
Nos, jegyezzük meg, végül pontosan ez történt, és ez feltehetőleg csak látszólag lepte meg a főszereplőket.
Greenwald arra is emlékeztet, hogy az Amerikát irányítók Vietnám óta ugyanazt a taktikát alkalmazzák, amikor háborúk indítását vagy folytatását próbálják megindokolni: megtévesztenek és hazudnak. A vietnámi háború casus bellijéről, miszerint az észak-vietnámi csapatok hadüzenet nélkül megtámadtak amerikai hadihajókat a Tonkin-öbölben, kitaláció. Obama elnök végig tagadta, hogy a NATO keretein belül, de valójában amerikai kezdeményezésre elindított líbiai beavatkozás célja a Kadhafi rendszer megdöntése lenne, pedig nyilvánvalóan ez volt a szándék, amint azt a New York Times annak idején megírta.
Az ilyesfajta machinációk, ködösítések és hazudozások persze előbb-utóbb lelepleződtek, mint például 1971-ben, amikor a Pentagon-iratok néven ismertté vált, mintegy 7000 oldalnyi titkos információt adott át a sajtónak egy, a lelkiismeretével már elszámolni nem tudó Pentagon szakértő. A dokumentumokból kiderült, a hurrá optimista nyilvános megszólalásokkal ellentétben, a katonai vezetés egyáltalán nem bízik abban, az USA győzhet Vietnámban. Mint ahogy végül Amerika csakugyan fejvesztve menekült el az országból pár évvel később, annak ellenére, hogy egy időben mintegy 500,000 (!) főnyi katonája harcolt Vietnámban.
2019-ben kísértetiesen hasonló forgatókönyv szerint a Washington Post jelentetett meg kiszivárogtatott, titkos iratokat, melyeket Afganisztán-iratoknak neveztek el. Ahogyan azt több magyar médium is megírta annak idején, az iratok bizalmas jelentéseket, interjúkat, feljegyzéseket tartalmaztak. Ezekből az derült ki, hogy mind George W. Bush, mind Obama elnök, akik a nyilvánosság előtt azt hangoztatták, hogy Afganisztánban az amerikai erők győzelemre állnak, valójában tisztában voltak azzal, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz. Többek között az is kiderült ezekből az iratokból, hogy afgán parancsnokok elképesztő mennyiségű összegeket vágtak zsebre, amerikai adófizetői pénzeket, tegyük hozzá, több tízezernyi „szellemkatona” állítólagos zsoldjának és ellátmányának fedezésére.
Greenwald felidéz egy a szintén a Substacken júliusban megjelent interjút, amelyet egy szabadúszó amerikai újságíró készített egy afganisztáni veteránnal. A volt katona, aki mind az afgán rendőrség, mind a hadsereg állományának kiképzésében részt vett, elmondta, hogy az egész kiképzés tökéletesen hasztalan volt, gyakorlatilag „egy vicc”, és az egész nem volt más szerinte, mint egy „gigantikus pénzbecsatornázási művelet”, melynek haszonélvezői az afgán hadurak és a privát biztonsági cégek voltak.
Ami a titkosszolgálatok információit illeti: Greenwald emlékeztet rá, hogy ő és kollégái 2014-ben írták meg a Snowdentől kapott információk alapján, hogy az USA SOMALGET néven egy globális, titkos megfigyelő hálózatot dolgozott ki, melynek segítségével öt országban gyakorlatilag minden mobil hívást le tudtak hallgatni és rögzíteni tudtak.
Annak idején Snowden kérésére és saját meggyőződésükkel egyezően csak négy országot neveztek meg ezek közül, az ötödiket, Afganisztánt nem, attól tartva, hogy ha kiderülne, Afganisztánról van szó, az súlyos károkat okozna és veszélyeztetné az ott állomásozó és dolgozó amerikaiak és szövetségeseik biztonságát.
Ettől függetlenül, a tény, hogy a SOMALGET segítségével az amerikai szolgálatok gyakorlatilag mindent tudtak és tudnak arról, mi folyik az országban, és erről nyilván tájékoztatták az USA mindenkori főparancsnokát, meglehetősen valószínűtlen, hogy például Joe Biden ne szándékosan állított volna valótlanságokat a július 8-i sajtótájékoztatón.
Ami talán a legfontosabb kérdés az egész ügyben, hogy mindezt miért is tették az USA választott és nem választott elitjei a saját népükkel. Greenwald nem fogalmazza meg rá a választ, de feltehető, nem kis mértékben azért, mert irdatlan mennyiségű pénzek áramolnak a háborúk révén a hadiiparba, amely elválaszthatatlanul összefonódik a politikai establishmenttel. Mivel óriási összegekről van szó, mindenki, aki csak egy kis részére is rá tudja tenni a kezét, a hadsereggel és a kormányzattal összejátszó hadiipari vállalatoktól kezdve a magán biztonsági cégeken keresztül a politikusokig és a megszállt országok komprádor elitjeiig, abban érdekelt, hogy sose apadjon ki a forrás, ahonnan a pénz érkezik. A forrás pedig, nem meglepő módon, az amerikai adófizetők pénze.
Elengedhetetlen muníciót jelentenek még a végeérhetetlen háborúkhoz a főként az amerikai alsó-középosztályból és munkásosztályból, méghozzá gyakran az USA szegényebb államaiból a más perspektíva híján a hadseregbe jelentkező fiatal férfiak (és nők), akik különböző motivációktól vezérelve ugyan, de készek meghalni a hazájukért, ha azt hazudják nekik, azt kell megvédeniük az USA-tól sok tízezer kilométerre. Greenwald arra figyelmeztet cikkében, mivel egyértelmű, „milyen könnyedén és gyakran hazudnak” az Amerikát vezetők, az amerikaiak „sose feledjék el ezt az életbevágó leckét, amikor legközelebb háborút ajánlgatnak nekik a manipuláció, a hazugságok és a megtévesztés bevált taktikájával.”
