Reaktor

Békében az egyéni, válságban a közösségi jogok a fontosak - Reaktor podcast Varga Judittal

varga_j.jpg

Podcast sorozatunk következő adásában koronavírus-törvényről, veszélyhelyzetről, jogállamiságról és digitális szabadságról beszélgettünk Varga Judit igazságügyi miniszter asszonnyal.

Podcast letöltése

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Youtube-on

Miért vezették be a veszélyhelyzetet Magyarországon március 11-én? A kritikusok szerint például az egészségügyi törvény alapján számos korlátozó intézkedést be lehetett volna vezetni. Miért volt mégis szükség arra, hogy veszélyhelyzetet hirdessenek?

Köszönöm szépen a lehetőséget. Szerintem az egész világ egy olyan soha nem látott helyzettel szembesült, amelyre mindenkinek azonnal reagálnia kellett. Minden felelős kormánynak az állampolgárai életének és egészségének védelme érdekében, illetve a gazdasági károk csökkentésének az érdekében fel kellett lépnie. Többé-kevésbé megvoltak Európában minden tagállamban erre az alkotmányos keretek, hiszen sok ország jogrendje szabályozza azt a rendkívüli helyzetet, azt az állapotot, amikor a békebeli működésből ki kell lépni, a komfortzónából ki kell esni annak érdekében, hogy azonnal cselekedni tudjon a kormányzat.
A kulcsszó itt a bizonytalanság és az átmenetiség folyamatos érzése. Hogy egy vírussal találkozunk. Eddig természeti, ipari katasztrófák jöttek szembe velünk, az alkotmányok háborús helyzeteket rendeznek előre. Minden ország cselekvő kormánya próbálta megtalálni azt a legalkalmasabb jogi formát, amit erre a vírushelyzetre rá lehet húzni.
A magyar rendkívüli vagy különleges jogrend része a magyar Alaptörvénynek. Szerencsénkre mi egy olyan ország vagyunk, ahol ezt a rendkívüli helyzetet is maga az Alaptörvény szabályozza. Tehát nem alkotmányon kívüli jogrend lépett életbe, a veszélyhelyzet szabályozva van az Alaptörvényünkben. Itt a különleges jogrendi rendelkezések a 48. cikkelytől indulnak, az Alaptörvényünk vége felé találhatóak. Ez a legenyhébb verziója a különleges jogrendeknek, elemi csapás, természeti katasztrófa beállása esetén.
Ha visszamegyünk a biblikus eredethez, az egyiptomi csapás után is volt ehhez fogható csapás. A vírust hogyan definiáljuk? Beállt egy olyan veszélyhelyzet, ami mindenhol jelen lehet az országban, Európában és nem tudjuk, hogy ez 15, 20, 30 napig, két hónapig vagy akár ennél tovább is tarthat.
Épp ezért volt nagyon fontos, hogy amikor a vírus terjedésének az európai adatai mindenhol kapcsolatban voltak a minket körülvevő országokkal, láttuk, hogy rendre bevezetik a rendkívüli intézkedéseket az egyes országok és azonnal cselednek a vírus terjedésének megállítására. Ezért eljött az a pillanat Magyarország számára is, amikor ezt a veszélyhelyzetet ki kellett hirdetni. Ezt az Alaptörvényünk szabályozza, a kormány van erre feljogosítva, ő a cselekvő ebben a helyzetben, aki ezt kihirdetheti.

A legérdekesebb, a legfontosabb ebben az egész kérdésben, hogy ilyen még nem volt. Hiszen egy vírus teljesen más típusú kihívások elé állítja az állampolgárokat, a kormány tagjait, az állami intézményeket, mint amivel korábban szembesültek. Nem lehet hozzá hasonlítani egy árvizet, egy ipari katasztrófát, ez a különleges körülmények egyik legkülönlegesebbike.

Magát a veszélyhelyzet hirdetését is élénk médiafigyelem kísérte, de talán nem túlzás azt állítani, hogy ezt überelni tudta a koronavírus-törvény meghozatala. A kritikusok azt állítják, hogy ez a törvény nem tartalmaz egy olyan fix határidőt, amely véget vethet a kormány különleges felhatalmazásának. Ez így van?

Ezt csak a rosszhiszemű kritikusok vagy akik nem akarják jól olvasni a törvényt, azok állítják. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a veszélyhelyzetben a kormány sarkalatos, törvényben meghatározott keretek között egyes törvények alkalmazásától eltérhet, illetve egyéb különböző intézkedéseket hozhat. A „Lex COVID” koronavírus elleni védekezésről szóló törvény éppen azért jött létre, hogy ezeket az alkotmányos kereteket lefektesse. Egyértelműen deklarálja, hogy a vírushelyzet okozta kihívásokra adandó válaszokra hatalmazza fel a kormányt, szükségesség és arányosság betartásával, mindenképpen célhoz kötötten, hiszen csak a koronavírus járvány elleni védekezés, az emberi egészség és életvédelem, a gazdasági károk enyhítése érdekében lehet ilyen intézkedéseket hozni. Ezek nagyon fontos alkotmányos garanciák. Maga a törvény rendelkezik arról, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerének még ebben a különleges jogrendben is érvényesülni kell, hiszen ez főszabály az Alaptörvényünkben is. Az Alkotmánybíróság működését még rugalmasabbá tette, hogy bármilyen alapjogi szükségtelen sérelem estén is lehessen oda fordulni.

A különleges jogrendeknek az is sajátja, hogy ebben az esetben - nemzetközi esetekben is - egyes állampolgári jogok is korlátozhatóak.

Mire gondolok? Ha karanténba kell vonulni, akkor karanténba kell vonulni, a közösség érdeke előtérbe kerül az egyén érdekével szemben. Ha jogászi szempontból vizsgáljuk a különleges jogrendet, akkor ez az igazi különbség a kettő között.

Úgymond békeidőben, vírusmentes időben, normális állapotban az egyéni jogok vannak előtérben, az individuum mindent megtehet. A közösség is ott van a maga közösségi jogaival, de mindenképpen ez kerül előtérbe.

Egy ilyen rendkívüli helyzetben, különleges jogrendben viszont a közösség általános érdeke megköveteli azt, hogy egyes egyéni jogok korlátozás alá kerüljenek. Például a beutazási tilalom, a kiutazási és kijárási korlátozások és még említhetnék nagyon sok tényezőt.
A kérdésében az volt, hogy miért nem elég az egészségügyi védekezés. Látjuk, hogy a vírus hatással van arra, hogy hosszútávon sokan nem mehetnek el a munkahelyükre, nem dolgozhatnak. Nagyon súlyos gazdasági következményekkel, egyéni háztartásokat érintő következményekkel kell számolni. Az például, hogy a hitelmoratóriumot belehessen vezetni, hogy nem kell törleszteni a hiteleket, az nem egészségügyi rendelkezés. De említhetném például a rendkívüli kormányrendeletet is, amely a bírósági eljárásokat, az igazságszolgáltatás működését szabályozta a veszélyhelyzetben, hiszen mindenhol kerülni kell a személyes kontaktusokat és a bíróságok, amit lehet tegyenek meg személyes érintkezés nélkül.
Említhetném a végrehajtások, kilakoltatások felfüggesztését vagy a személyes eljárási cselekmények felfüggesztését.
Ezek mind-mind olyan törvényben szereplő szabályozott eljárások, amelyekbe nem lehet belenyúlni egy egészségügyi rendelettel. Ehhez kell az az alkotmányos garancia, az a felhatalmazás, amit a „Lex COVID”, a koronavírus-törvény adott meg.
Ezért nagyon groteszk az egész kritika hiszen éppen az alkotmányos kereteket teremti meg a kormány cselekvésére ahhoz, hogy beavatkozhasson fontos gazdasági kérdésekbe is.

Közelítünk a jogállamiság témakörhöz, de engedjen meg előtte egy személyesebb kérdést. Miniszter asszony közel 10 évig dolgozott az Európai Parlamentben. Arra lennék kíváncsi, hogy tapasztalta-e, hogy az európai szintű vezető politikusok esetleg máshogy nyilatkoznak a nemzetközi médiának és másképp beszélnek miniszter asszonnyal egy négyszemközti egyeztetés során? Tapasztalt ilyet?

Természetesen tapasztaltam ilyet, erről szól ez az egész. Nagyon sok példát említhetnék. Kifejezetten előttem van egy jelenet, amikor még a migrációs válság közepén jártunk. Magyarország az egyetlen ország, aki bátran azt mondja, hogy meg kell állítani az illegális bevándorlást. Ugye emlékszünk arra, hogy milyen felháborodott nemzetközi támadássorozat áradt ellenünk, főleg a liberális nyugati mainstream sajtóból. Ez a nyomás rajta van minden politikuson Brüsszelben is.
Nyilván a plenáris bizottsági üléseken, amelyeket folyamatosan webstreamelnek és egész Európa közössége hallgatja, mindenki elmondja azt, amit a liberális fősodratú média elvár tőle vagy a liberális pártcsaládból származó politikus. Utána beszállunk a liftbe és azt mondja sóhajtva, hogy milyen jó nektek, hogy ti szívből beszélhettek és mennyire igazatok van.

Név és pártcsalád nélkül mondom azt, hogy azért a józan ész ott van a folyosókon és a négyszemközti megbeszéléseken. De látjuk azt, hogy mi történik egy olyan politikussal, aki Nyugat-Európában nevén meri nevezni az igazságot, bátran kiáll az elvei mellett, legyen az Európa keresztény gyökere, a multikulturális főszabály tagadása vagy bármely olyan téma, amiért ma boszorkányüldözés jár.

Bátorság kell ahhoz, hogy valaki felvállalja ezeket a gondolatokat. Bátorság kell ahhoz is, hogy kiálljon Magyarország mellett.
Ezért is tartom hősies tettnek, amit Jourová biztos asszony, a Bizottság alelnöke tett a minap. Fogok is írni neki egy levelet ezzel kapcsolatban, hogy kifejezzem azt, hogy értékeltem ezt a megnyilatkozást.
Ezt olyan szemmel kell nézni, hogy hatalmas nyomás alatt vannak ezek a politikusok. És ha valaki ebből kibeszél, akkor egy hihetetlen gyors, médián átsuhanó lejárató kampányban is lehet része. Elég sok politikus volt már így Európában, aki bevándorlás politikával kapcsolatban esetleg elmondta a saját véleményét. Ez sajnos jelen van, része az európai politizálásnak is, kilenc év alatt nagyon sok élményben volt részem.

Említette Jourová bizottsági alelnök asszonyt. Április 17-én az Európai Parlament elfogadta a Magyarországot is elítélő állásfoglalását azelőtt, hogy bevárta volna az Európai Bizottság vizsgálatának eredményét, amit Věra Jourová április 29-én közzétett, ezzel megerősítette azt, hogy a magyar koronavírus-törvény elfogadásával sem európai uniós jogszabály, sem pedig az EUSZ 2. cikkében lefektetett uniós értékek nem sérültek. Kíváncsi lennék a véleményére ezzel kapcsolatban. Hogyan születhetett egy ilyen döntés, hogyan sikerült meggyőzni biztos asszonyt? Illetve hogyan értékeli azt, hogy az az Európai Parlament és Bizottság, ami eddig kéz a kézben járt, ha valamilyen tagállamot kellett jogállamiság témában vizsgálat alá helyezni, most mintha kicsit széttartana a saját útján?

Mindenképpen válasszuk külön a két intézményt. Az Európai Parlament definíció alapján egy politikai közösség. Ott mindig az aktuális politikai többség dönt arról, hogy mi legyen az állásfoglalás szövege. Jelenleg egy liberális többségű Európai Parlamentünk van, egy korábbi parlament, de ilyen többségű Parlament indította el Magyarország ellen is a 7. cikk szerinti eljárást. Nagyon visszás az a helyzet, amikor egy jogállamiságot úgy vizsgálunk, hogy egyértelmű politikai többség döntése van mögötte. Egyértelmű a politikai szándék, a politikai boszorkányüldözés célzata.
Én lelkes jogász voltam mindig is, amikor ez egyetemen Európáról tanultunk és bennem megvan az a hit, hogy az európai szerződések őre az Európai Bizottság. És ott nem csak politikusok, hiszen a biztosok szintén definíció alapján, politikai családokból kerülnek, de az alattuk dolgozó szervezet egy nagyon masszív szakértői gárda. Ilyen esetekben én mindig bízom abban, hogy az értelmes párbeszéd, az igazi alkotmányos párbeszéd, a jogi vélemények kicserélése eredményre vezethet hosszú távon.

Az is hozzá tartozik ehhez a helyzethez, amelyet a tegnap kiküldött miniszterelnöki levélből is kiolvashattunk, hogy elképesztő, hogy amikor mindenki a vírussal küzd, a legnehezebb helyzetbe kerülnek a kormányok, a politikai támadás akkor is a legízléstelenebb módon, a legkegyetlenebbül csap le egyes országokra.

És talán túllőttek a célon, talán a politika túlgördült.
Az egy alapértelmezett helyzet sajnos, hogy mindig hamarabb készül el az ítélet, mint vádirat. Sokszor mondtuk kint a kollégáimmal, bárcsak látták volna A tanú című filmet. Vannak ilyen kultúrtörténeti mérföldkövek, amelyek bizonyos közösségeket összefognak és félszavakból értjük egymást. Sajnos ezt egy francia vagy német kollégámnak nem tudom elmondani, hogy bárcsak láttad volna A tanú című filmet, akkor éreznéd, hogy most milyen helyzetben találjuk magunkat.
Nem tudjuk ezeket a kódolt üzeneteket eljuttatni hozzájuk, de ez egy alapvető működési modell, hogy mindig megvan a politikai vád, a politikai nyilatkozat és senkit nem érdekelnek a tények. Ráadásul az újságírók, legyenek akár jóhiszeműek is, nem veszik a fáradtságot, hogy a mélyére ássanak a valóságnak.
Próbáltam ezt a korábbi rossz tapasztalatból építkezve megakadályozni és elébe menni. Azért jöttem haza Brüsszelből – amellett, hogy szerettem volna hazaköltözni a családdal - mert volt bennem egy misszió, hogy megpróbálom elmagyarázni, hogy értsék, és azok, akik akarják érteni, legyen esélyük megérteni, hogy mi miért vállalunk ilyen-olyan álláspontot az EU-ban. És ezért lefordították a törvényt a kollégák angolra és összehívtam az összes újságírót, aki akkreditált riportert foglalkoztat Budapesten. Egy nagyon jó videó-konferenciánk volt. Még mielőtt a törvényről szavaztunk volna a Parlamentben, így nyilván érdekelte őket.
Másfél órán keresztül minden kérdésükre válaszoltam. Itt volt a teljes európai spektrum a médiából, de mégsem jöttek le azok a cikkek, amelyek azt a nagyon korrekt tájékoztatást adták volna. Volt, aki nem is nagyon tudósított erről, én igyekeztem a tényekről tájékoztatni a kollégákat. És a Bizottságnál azért mégiscsak jogászok vannak, hosszútávon kell gondolkodniuk, a leírt mondatoknak erejük van és ráhatnak a jogállamiságra az intézmények működése körében is.
Talán ezek összessége és nyilván az a helyzet, hogy ez nagyon erkölcstelen tett volt sok politikus részéről, hogy pont veszélyhelyzetben, amikor mindenki védekezik, még akkor akadályozzák is egymást ahelyett, hogy szolidárisak lennének.
Kicsit hosszú volt a válaszom, de nagyon sokat tudnék erről beszélni, hiszen ezzel foglalkozom nagyon régóta.

A kormány tagjai mostanában többször nyilatkoztak a nemzetközi sajtónak, Kegyed is adott egy interjút az ORF-nek. Milyen reakciók érkeztek erre az interjúra?

Ez egy nagyon érdekes interjú volt. Beraktak egy autóba, elmentünk az ORF budapesti stúdiójába, ami egy magánlakás-szerűség egy hegyen. Nem is volt olyan a környezet, mintha egy stúdióban lennék. A fülembe érkeztek a kérdések és egy néma kamera objektívjébe kellett beszélnem. Nagyon nehéz volt koncentrálni arra, hogy a kérdésre jól válaszoljak, nem is láttam a kérdezőt. Azt sem tudtam, hogy néz ki az az ember, aki kérdezett, Armin Wolf.
Nagyon fókuszáltam a válaszaimmal és gyorsan terjedt a neten, 2-3 napon belül 1 millió fölé ment a nézettsége. Talán felszabadító erejűek voltak a mondatok, emiatt bízom abban, hogy érdemes ezt a csatát vívni, mert osztrák állampolgárok írtak, külföldön élő magyarok, hogy végre valaki megmondta ennek az embernek. Nem tudtam, hogy Armin Wolf egy híres műsorvezető, de látszott, hogy a szavaim bizonyos körökben felszabadító erőkkel hatottak és megkapták azokat a korrekt válaszokat, érvelést, amit ők is a mindennapokban mondanak, amikor védik a magyarok becsületét és örültek, hogy itt most valaki főműsoridőben elmondta ezeket, ezen nagyon felbátorodtam.
Államtitkár koromban is sok panel-beszélgetésen is részt vettem, mert lehet, hogy nem értünk egyet, de az európai dialógusnak az is része, hogyha nem értek egyet veled, akkor is mindent megteszek azért, hogy elmondhasd. Sajnos a konzervatív hangok kevésbé vannak jelen, kevésbé üdvözöltek a fősodrú, liberális médiumokban, többször tapasztaltam azt, hogy másfél óráig beszéltem, az egész kontextust elmondtam az Orbán-kormány intézkedéseiről és az Európa-politikájáról, de sajnos abból pár percet adtak csak le, nyilván nem érezhette a hallgató, hogy mekkora az összefüggésrendszer.
A nők el tudják viselni a monoton munkavégzést – szeretik vagy nem szeretik – én ezt nagy lelkesedéssel csinálom, hátha a végén valami lemorzsolódik ebből a nagy támadássorozatból.

Világszerte egyre több országban azt látjuk, hogy a koronavírusra, különleges jogrendre hivatkozva olyan mobilkommunikációs adatokhoz férnek hozzá a hatóságok, akikhez egyébként nem. Mi a helyzet Magyarországon? Ön szerint át kell-e hágni adatvédelmi szabályokat a vírus megfékezése érdekében?

Azt gondolom, hogy ez az a terület, ahol mindenképpen érvényesülnie kell az alkotmányos garanciáknak, ráadásul az adatvédelem egyik alapelvre a beleegyezés.
Ha megfelelően van megalkotva egy rendelet és ott van a beleegyező nyilatkozat, hogy a legvégső, legszükségesebb esetben, legelemibb egészségügyi közösségi érdek tekintetében egy ilyentől el lehet tekinteni, akkor van helye az adatvédelmi szabályok korlátozásának vagy az egyén sérelmére való változtatásának. A minisztériumban nagyon jó jogász csapataink vannak, ezúton is köszönöm a kollégáknak a 24 órás munkavégzést.
Minden egyes rendelet, ami a Közlönyben megjelenik, átmegy az alkotmányos csekken házon belül és nagyon sok szöveget módosítunk, mert pontosan ezekre a garanciákra figyelünk, hogy nem lehet túllőni a célon.
Nagyon fontos, hogy az adatvédelem terén is olyan változtatások szülessenek meg, amelyekre megvannak az alkotmányos keretek, mindenképpen célhoz kötöttek. Például, ha a járvány terjedését és a kontaktkutatást nézzük, sokan vesznek részt önkéntesen ezekben a felmérésekben, hiszen segíteni akarják a közösséget abban, hogy tudjuk detektálni, hogy milyen intézkedések az ország mely pontján, milyen ritmusban kerüljenek bevezetésre. Ehhez mindenképpen kell az állampolgárok együttműködése és nyilván egészségügyi adataiknak a megosztása.

Az adatvédelem a mai digitális világban még izgalmasabb téma. Miniszter asszony felügyelete alatt alakult meg a Digitális Szabadság Munkacsoport. Hogyan értelmezhető a szabadság a digitális térben?

Sokan pragmatikus módon fogják meg a digitális térben zajló folyamatokat. Szeretném ezt alapjogi szempontból vizsgálni. Erről kevesen és keveset beszélnek. A célom, hogy biztosítsam, hogy a jogállamisági intézmények ugyanúgy a digitális térben is működjenek. Legyen valós jogorvoslat, legyen tisztességes eljárás, tudjuk, hogy mi zajlik, az adataink kik kezében vannak és mire kerülnek felhasználásra, van-e mindenhol hozzájáruló nyilatkozat kérés, működik-e az alkotmányos garancia és a véleménynyilvánítás szabadsága.
A szabadság szó innen származik egyébként, hogy mindenki korlátozásmentesen, betartva az alapvető szabályokat, hiszen nem lehet uszító tartalom a közösségi oldalakon, nem lehet terrorista tartalom, ezek világos korlátok nyilváníthasson véleményt.
Viszont sokszor van az, hogy nem tudhatom, hogyha én rákattintok egy mosógépre vagy egy politikus oldalának a követésére, vajon az én döntésem teljes szabadságon alapult-e vagy már a nagy adathalmaz segítségével különböző befolyásolási műveleteken estem át, amiket nem is tudok átfogni, hiszen nem én uralom a hírfolyamomat, azt feldobják nekem.
Fontos ezt tudatosítani a fogyasztóban, az állampolgárban, hogy mi az a folyamat, ami alapján ő bizonyos típusú híreket, reklámokat megkap. Legyen átlátható a szabályrendszer és ne alakuljanak ki államokhoz, állami jogrendekhez nem köthető ún. pszeudo-jogrendszerek, amikor egyes nagyvállalatok pont a túlzott hatalmuknak köszönhetően gyakorlatilag államként működnek, államok nélkül és országhatárok nélkül. Míg egy országban tudom, hogy ennek az állampolgára vagyok és jogsérelem ért, hova kell mennem és milyen fokozatokban tudom keresni az igazamat, ez a garanciális rendszer a nagyvállalatoknál elérhetetlen, megfoghatatlan, átláthatatlan. Ki beszélget velem, mikor panaszom van? Valaki, aki Ázsiában ül vagy itt Budapesten?

Nagyon fontos, hogy ezt a biztonságot megadjuk, működjön a jogállam az internetes térben is, ugyanakkor meglegyen a véleménynyilvánítás valódi szabadsága és valódi fogyasztói szabad döntés, ne befolyásolt.

A globális technológiai óriások gyakran állami méretű pénzek felett diszponálnak, és emberek milliárdjainak nyújtanak szolgáltatást. Fel tudja-e venni ez ellen a versenyt egy tízmilliós Magyarország, és milyen lépéseken gondolkodnak, az adóztatás is szóba kerülhet?

Ezek nyitott kapuk, régóta beindult az adópolitikában a gondolkodás. Azon a terepen vagyunk, ahol a nemzetközi összefogás nagyon fontos, hiszen országhatárokon átnyúló tevékenységeket kell szabályozni, értelmezni. Nagyon fontosak a nemzetközi egyezmények, az Európai Unióval való együttműködés.
Volt egy tervezet, de néhány tagállam ellenkezésével megakadt, hogyan adóztassák meg ezeket a cégeket. Ezután volt 1-2 egyéni, tagállami próbálkozás, Franciaországban próbáltak bevezetni digitális adót. Egyértelmű volt a gazdasági reakció és azt hiszem, fel is függesztették a franciák ennek az adónak az érvényesítését.
Ez nagy falat és hangsúlyozom, hogy ez is egy fontos kérdés, fontos szegmense a digitális munkacsoport tevékenységének, de nem ez a fő célunk, hogy adópolitikával foglalkozzunk, csak egy része.

Arra kérem, végezetül beszéljen röviden a Nemzetek
Európája Karrierprogramról, hiszen a fiatalokat különösen érdekli. Kinek
javasolja a jelentkezést, mért gondolja úgy, hogy fontos, hogy elindulhat
szeptemberben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel és az Igazságügyi
Minisztériummal közösen ez a képzés?

Nagyon örülünk ennek a programnak, régi vágyam volt, hogy ilyen legyen Magyarországon. Ha volt az elején személyes példa, akkor had zárjam személyes példával. Mikor annak idején kimentem Brüsszelbe tanácsadóként dolgozni, friss jogi szakvizsgám volt ugyan, melynek része az EU-jog is, mindent megtanultam, hány alelnöke van az Európai Parlamentnek, hány questor van, adathalmaz volt a fejemben és az Európai Parlament folyosóján néztem a nagy térbe, hogy akkor most hogy kell azt elérni, hogy a magyar ipart védő módosító indítvány végül az irányelv részévé váljon.
Amíg az ember ezt az utat megtanulja, nagyon sok elfogyasztott kávé, sok telefon-beszélgetés, e-mailezés. Több hónap, több év áldozatos munkája, mire rájövök arra, hogy hol van itt a lényeg, ami lehet, hogy az adott dosszié esetében egy titkársági ügyintéző, aki összeállítja s napirendet a bizottsági ülésekre.

Az ember megtanulja, hogyha magyar érdeket akar érvényesíteni, akkor mik azok az informális és formális csatornák, amiken keresztül tényleg eljut az eredményhez, és ez semmi esetre sem az, amit a merev, statikus tankönyvekből megtanulhat.


Pontosan az volt a célom, amikor korábban még a Miniszterelnökséggel együtt kezdeményeztük, én akkor még uniós államtitkár voltam, hogy adjunk egy gyakorlatias képzést az itteni, Európáért lelkesedő fiataloknak, hogy amikor kimennek, akkor ne 0 kilométerrel kezdjék, hanem legyen egy olyan élményük, amit már a tanáraikon keresztül első kézből megkaphattak a brüsszeli munkavégzésről, ezt az időt spóroljuk meg itthon.
Ez az egyik része, fontos a gyakorlatias Európa-politika, hogy mi történik a Tanács folyosóin, az Európai Parlament liftjeiben, mit csinálnak a Bizottságban. Több tízezer ember dolgozik együtt rengeteg, kívülről felfoghatatlan mennyiségű dosszién, hogy kell ebben a dzsungelben eligazodni.
Másik praktikus része, hogy felkészít az EPSO vizsgára. Mindannyian hallottunk a hírhedt EPSO vizsgáról, ami az európai intézményekbe a belépőt jelenti. Én droidoknak sem ajánlom, mert annyira kemény vizsga, be kell gyakorolni és egy perc alatt kell nagyon bonyolult matematikai, számtani feladatokra válaszolni. Megvan a módszer, hogyan lehet felkészülni. A technikai feltételt fogja biztosítani maga a képzés, hogy a hallgatók, akik le akarják tenni ezt a vizsgát a képzés keretében, tudjanak felkészülni. Ennek nagy költsége is van, ezt is biztosítja majd a képzés.
Mindenképpen fontos, hogy az első akadályt, ami ez a vizsga, és aminek 1%-os a sikerrátája Európában, hiszen nagyon sokan jelentkeznek a különböző tagállamokból, erre még több esélye legyen a magyar jelentkezőknek és ennek egy módszeres felkészítését is fogjuk biztosítani, tehát két lábon áll.
Nagyon nagy szeretettel várunk minden érdeklődő fiatalt 35 év alatt.

 

Az interjút készítette:
Fazekas Csilla, Reaktor Közösség
Simon Tamás, Fúzió Hallgatói Közösség

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása