Reaktor

A farkast kiáltó járványügy meg a farkas – Reaktor podcast Szócska Miklóssal

Podcast letöltése

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Youtube-on

szocska-miklos.jpg

Koronavírusról, az egészségügy digitalizációjáról, a fiatalok egészségügyi képzéséről és könnyűzenéről beszélgettünk Dr. Szócska Miklóssal, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának alapító igazgatójával, az Egészségügyi Közszolgálati Kar dékánjával.

Dékán úr, hetek, hónapok óta folyamatosan készülnek statisztikák, elemzések, a koronavírus fertőzöttekről, a gyógyultakról, az elhunytakról, és így tovább. Mennyi ezekből a modellekből, elemzésekből az egészségügy és mennyi a matematika? Ön szerint mennyire lehet pontos előrejelzéseket adni?

Azt muszáj előrebocsátanom, hogy én sem klinikus, sem virológus nem vagyok. Mi az adattudományi oldalról kerültünk bele a koronavírus járványnak a modellezésébe. Azt nagyon fontos tudni, hogy ezek a matematikai modellek, ha bizonyos feltételek előállnak, akkor egész jól meg tudják jósolni egy járvány lefutását, a fertőzöttek, az elhunytak számát. Ehhez ezeknek a modelleknek szüksége van inputadatokra.
Mi úgy kerültünk bele ebbe a modellezésbe, hogy próbáltuk ezeket a valós életből vett adatokat a modellezőknek átadni, de ők maguk is nézik a fertőzöttek számát, a terjedés dinamikáját. Értelemszerűen azt is nézik, hogy egy adott kórokozónak milyen fertőzőképessége van, a társadalmi kapcsolatsűrűség milyen és ebből meg tudják jósolni, hogy egy adott közösségben, adott országban milyen lesz a vírus terjedése.

Hogyha megnézzük a nemzetközi hálózatkutatók modelljeit, akkor elég jól meg tudják jósolni, hogy hogyan zajlik le mondjuk egy influenzajárvány. Ez a koronavírus olyan valami, amivel nem találkoztunk korábban, csak ehhez hasonlóval. Nagyon nehéz dolguk van a modellezőknek, mert nem feltétlenül értik a fertőzés mechanizmusát, és még nem tudják jól modellezni.

A matematikus vagy a fizikus, ha van elég input adata, akkor jól meg tudja adni a modellt. De amíg nincs elég esetszám, csak azt tudja mondani, hogy igen, ha ennyivel növeljük a társadalmi távolságtartás mértékét, akkor ennyi lesz. Ha szabadon engedjük, akkor annyi lesz.
Ebből adódik az a kavarodás, hogy mennyi lélegeztetőgép kell, mennyi ágy kell, és értelemszerűen, amikor egy döntéshozó a járványt menedzseli, akkor neki a legrosszabb esélyre kell készülnie. Ezek az elhíresült számok, hogy 8000 lélegeztetőgép, ez a legrosszabb esetre való készülés. Ha szabadon engedjük a járványt vagy beszabadul olyan közösségekbe, akkor maximum ennyire lehet szükség.

fokep-768x576.jpg

Hogy állunk ezekkel az input adatokkal? Van elég? Ezt hogyan mérhetjük?

Az a modell, amit leginkább használnak Magyarországon, az 5000 fertőzött esettől indul be, és még nincs ennyi az adatbázisban, így ennek egy része hipotetikus. Egy másik része, amit pont az adatbázisból nyertünk ki, hogy meg lehetett becsülni, hogy mennyivel csökkent a kapcsolatsűrűség a társadalomban a távolságtartó, kijárási korlátozási intézkedések mentén.

Mi történhet, hogy ha ezeken a korlátozásokon lazítanak? Azt látjuk, hogy Nyugat-Európában a gazdaság újraindítása érdekében lazítanak a korlátozásokon és május elejétől Magyarországon is lazításokra készülhetünk. Ön szerint ez hogyan befolyásolja majd a vírus terjedését?

A korlátozó intézkedéseknek egy értelme van, hogy nálunk ne történjen meg az, ami Olaszországban, hogy eldugult ez egészségügy. Ott tényleg olyan döntéseket kellett minden órában hozni az orvosoknak, hogy ki marad a lélegeztetőgépen és kit raknak rá a lélegeztetőgépre. Döntöttek élet és halál között olyan szakmai elvek alapján, hogy kinek van nagyobb esélye a túlélésre. Ez azért volt, mert telítődött az ottani ellátórendszer a betegekkel. Tehát azért vannak ezek a távolságtartó intézkedések, hogy ne terhelődjön túl az ellátórendszer.
Ha megnézzük Ausztriában vagy megnézzük Magyarországon, hogy a koronavírus járványra félretett ágyak közül mennyit használunk, akkor azt mondjuk, hogy túl vagyunk biztosítva.

Jelenleg a magyar egészségügy messze a teljesítőképessége alatt dolgozik, sokkal több beteggel is meg tudna birkózni. Ebből a szempontból racionális intézkedés, hogy engedünk a távolságtartó intézkedésekből, mert többet bír az egészségügy, és túl nagy áldozatokat hozunk a gazdaság lefagyasztásával.

Ezt az egyensúlyt kell menedzselni, hogy milyen áldozatok árán érem el azt, hogy kezelhető mértékű lesz az egészségügy terhelhetősége. A politikai döntéshozó ezt az egyensúlyi állapotot próbálja megtalálni.

Akkor mondhatjuk azt, hogy az egészségügy a legrosszabb forgatókönyvre is fel van készülve Magyarországon?

Jelenleg arra készül. Olyan kapacitások vannak félretéve,
hogy ennek is ellen tudjon állni a rendszer.

Említette a befogadóképesség növelését, az ágyak felszabadítását. Számos szűrővizsgálat és műtét, amely nem halaszthatatlan és életbevágóan fontos került elhalasztásra. Ezek a betegek mire számíthatnak, mikor fogják tudni pótolni a műtéteket? Nem lesz-e nagy feltorlódás ezekből?

Ez a másik kritikus kérdés. Épp egy olyan videó-konferenciából jövök, ahol a biztosítói, ellátórendszeri, a patikai, az alapellátói adatokat összeszedtük és

elkezdjük modellezni, hogy melyek azok a kórképeket, amelyeket lehetőség szerint minél előbb el kellene kezdeni kezelni az ellátórendszerben, mert a halasztásukkal egy sokkal súlyosabb állapot áll elő vagy olyan kárt szenved a beteg, amivel később nem tudunk megbirkózni.

Ez nem feltétlenül azért történik, mert most azt mondjuk, hogy ne jöjjenek kórházba, hanem mert az emberek is félnek, mert azt hallják, hogy sokan a kórházakban fertőződnek meg. Így az enyhe panaszával inkább nem megy el az ellátórendszerbe, ami aztán egy súlyosabb állapotot eredményez.
Elkezdjük annak a modellezését is, hogy mely betegségterületeken kellene utánamenni a betegeknek. Nem mi fogjuk ezt megvalósítani, mi az elemzéseket végezzük és átadjuk az ellátórendszerben a döntéshozóknak ezeket az adatokat.

2016-ban a magyar kormány jelöltjeként indult az ENSZ egészségügyi szervezetének vezető tisztségéért. Akkor a jelölti programjában nagyon sokat foglalkozott a világjárványokkal, pandémiákkal. Mit gondol, most, hogy elérkeztünk ide és az új koronavírus tartja rettegésben a világot, a WHO megfelelően működik, lehet-e rá számítani?

A kampány idején elemeztük a WHO költségvetését. A vészhelyzeti alap, ha jól emlékszem, 20%-os feltöltöttségen állt. Az a járványügyi védekező alap, amit a WHO minden évben félretesz, hogyha pl. egy ebola-járvány vagy a COVID-hoz hasonló járvány felbukkan, akkor tudjanak mozgósítani és a védekezés költségeit finanszírozni. Amikor ez a kampány zajlott, akkor ez 20%-ig volt feltöltve.
A másik kérdés, hogy azok a járványügyi védekezési csapatok honnan kapták a fizetésüket, akik akkor a WHO állományában voltak. Ha jól emlékszem, a 80%-a ezeknek a védekező csapatoknak a gyermekbénulás járványra adott donációkból volt finanszírozva. És a gyermekbénulás járványt az egész földről lényegében eradikáltuk vagy akkoriban nagyon közel álltunk hozzá, ezért azt lehet mondani, hogy ez elapad. Ha nincs gyermekbénulás járvány fenyegetés, akkor arra nem érkezik donáció. És a járványügyi védekező csapatok 80%-a abból a pénzből volt finanszírozva. Itt egy olyan nemzetközi kockázattal éltünk, amitől amikor én ezzel találkoztam nagyon rosszul aludtam.
És itt nem lehet azt mondani, hogy a WHO felelős, mivel tagországokból áll, és azok befizetéséből áll össze a költségvetése, a tagországok politikája határozza meg a működésüket. Ha rajtuk politikai nyomás van, hogy ne zárjanak le egy országot járványveszély miatt, akkor végső soron egy politikai döntés fog születni.

Az, hogy politikai egyensúlykeresés van a WHO működésében és az, hogy a donációk nem feltétlenül képezik le azokat a kockázatokat, amikkel az emberiség szembenéz, nagyon komoly probléma.

Ennek a bizonytalanságnak is az oka, hogy Amerika megszüntette a WHO pénzügyi támogatását vagy nagyobb megszorítással néz szembe. Ez ennek is köszönhető?

Szerintem ez amerikai belpolitikai kérdés. Az amerikai járványmenedzsment szempontjait tolták rá a WHO-ra és egy Kína-Amerika közötti nemzetközi vitát materializáltak ebben a finanszírozási kérdésben.

Azt gondolom, hogy a járványüggyel foglalkozó szakemberek a farkast kiáltó pásztorfiúnak a szerepében voltak. Amikor jött a SARS, akkor azt gondolták, hogy ez valami nagyon komoly. Aztán az nem robbant ki, nem lett világjárvány, akkor mindenki megnyugodott. Aztán jött a madárinfluenza, a sertésinfluenza, a MERS és akkor mindig mondták, hogy itt van, itt van, itt van. De sosem lobbant be úgy, mint most a koronavírus járvány és mindenki megnyugodott, hogy nem komoly, nem kell őket komolyan venni, nincs is itt a farkas. Most itt a farkas.

Tehát mögé kell nézni ennek az amerikai vitának, mögé kell nézni annak, hogy egy tagsági alapú politikai szervezet mit tud kezdeni egy ilyen járvánnyal, amikor gyorsan kell cselekedni nemzetközi összefogással. A WHO egy nagyon értékes szervezet, de a jelenlegi mechanizmusai nem a legjobbak arra, hogy egy ilyen világjárványt kezelni tudjon.
Emellett nagyon ki van téve a donoroknak, Bill Gates alapítványa a legnagyobb egyéni donor.  Azon nem múlhat egy világjárvány kezelése, hogy stratégikusan meg tudja ítélni, hogy mibe kell beruházni.

Kína szerepe eléggé felértékelődött, főleg a védőeszközök szállítása miatt. Ön mit gondol, ezeknek a védőeszközöknek a minőségére mekkora hangsúlyt fektetnek? Lehet-e ezt ebben a helyzetben ellenőrizni? Megbízhatóak-e a lélegeztetőgépek, a maszkok és egyéb védőfelszerelések?

Azt tudom mondani, hogy a kínai robotporszívóm otthon jól működik. Nagyon vegyes ezeknek a minősége, de ezek stratégikus erőforrások. Azt már 2011-ben a Széll Kálmán terv adatbányászatánál is láttuk, hogy annyira központosodott a gyógyszeralapanyagok termelése, hogy ha 1-2 indiai vagy kínai gyár megfertőződik vagy valamilyen gyártási probléma van, akkor az világméretű gyógyszerellátási zavarokat eredményez. Ugyanígy mindenki a sebészi maszkokat Kínából szerzi be.
Nem lehetünk ennyire kitéve egy iparnak. Amikor egy ilyen gyógyszer és egészségügyi árutermelésben érintett régiót lezártak, akkor ellátási zavarok képződtek a világ másik felén. Úgy gondolom nem a minőség itt a fontos, hanem a határköltségek közgazdasági törvényszerűsége. Nincs ilyen iparunk. Ezt az ipart fel kell futtatni nálunk is, nem lehetünk ennyire kitéve egy központi termelőegység jó szándékának.
És azt ne felejtsük el, hogy amíg nálunk áll az ipar, ott már működik. Ők most nagyon komoly pénzügyi előnybe kerülnek ezáltal, hogy ők már tudnak szállítani, de mi még nem tudunk termelni.

Engedje meg, hogy kicsit a koronavírustól távolabbi vizekre, az Ön szakterületére, a digitalizációra evezzünk. Az egészségügy jövőjét is a digitalizáció jelentheti, sok szakember szerint ez főleg a „big data” kifejezés köré fog összpontosulni. Mielőtt az ebben rejlő lehetőségekről kérdeznénk, össze tudná foglalni, hogy mi is az a big data?

Amikor kinyitottam a lányom biostatisztika könyvét, ott le volt írva, hogy az adatgyűjtés célzottan, előre meghatározott módszertannal kell, hogy történjen. Amikor azt mondjuk, hogy big data vagy adatbányászat, akkor azt mondjuk, hogy vegyünk bármilyen adatforrást és abból jöjjünk rá valamilyen törvényszerűségekre és abban lássuk meg a láthatatlan összefüggéseket. Nagyon elnagyoltan így tudnám jellemezni.

Például nem feltétlenül az egészségügyi jelentésekből kell nekem megjósolnom, hogy hány tüdőrák beteg lesz. Lehet, hogy erre jó a dohánykereskedelmi adat is.

Ha meg tudom becsülni a dohányzási szokásokat valamilyen kereskedelmi adatból, lehet, hogy azzal jó közelítéssel tudok valamilyen egészségügyi előrejelzést végezni.

Rövidtávon vagy akár középtávon az egészségügy mely területein lehet ezt majd úgy használni, hogy a betegek egyértelműen profitáljanak belőle?

Ha ugrunk még egyet, adatbányászat, nagy mennyiségű adatok
elemzése, ezzel mind lehet életet menteni és közpénzt megtakarítani.
Ugyanezekből az adatokból, ha egy kicsivel tovább megyünk már mesterséges
intelligenciát lehet fejleszteni. Ugyanezek a szakemberek, akik
adatbányászattal, összefüggések kutatásával foglalkoznak, az ő tudásuk alkalmas
arra is, hogy egy emlőszűrő röntgenképre kifejlesszenek egy mesterséges intelligencia
alkalmazást, ami ugyanolyan érzékenységgel ismeri fel a tumort az
emlőszövetben, mint egy radiológus.

Akkor ez a szakorvosok tehermentesítése például?

Például, vagy egy döntéstámogatásnak a nyújtása.

Még nem vagyunk ott ezekkel a technológiákkal, hogy helyettesítse az orvost, de ott már vagyunk, hogy ráirányítsa a figyelmét egy magasabb kockázatú szövettani metszetre.

Mondjuk egy vastagbél szövetmintában megtalálja az elváltozást, a tumort és felhívja a szövettanász figyelmét arra, hogy ezt a képet nézd meg jobban.

Magyarország mennyire lehet élharcos ezeknek az adatoknak a felhasználásban, illetve a hálózattudományban? Ön sokáig dolgozott együtt Barabási Albert Lászlóval, aki világszerte az egyik legismertebb magyar tudósnak számít. Ez az új tudományág, a hálózatkutatás is az ő nevéhez is fűződik. Milyen módon segíthet még a hálózattudomány az egészségügy fejlesztésében? Ennek milyen jövője lehet Magyarországon?

2011 óta dolgozunk együtt Lacival és a csapatával. Először arra próbáltam rábeszélni, hogy ne csak a molekuláris hálózatokat nézze az egészségügyben, hiszen fraktálszerűen egy magasabb rendszerben is érvényesülnek ugyanazok a törvényszerűségek. Mondjuk abban, hogy egy gyógyszert vagy egy eljárást hogyan tudunk minél előbb elterjeszteni. Ennek is vannak hálózatos törvényszerűségei. Láttam, hogy furcsán néz, amikor a fraktál szót kiejtettem és a második találkozón mondta azt, hogy oké, és elkezdtünk a csapatával dolgozni. Tehát 2011 óta dolgozunk hálózatelemzéseken az egészségügyben.
Három dolog kell ahhoz, hogy az adatokat használni tudjuk. Az egyik, hogy férjünk hozzá az adatokhoz, legyen adat, a másik az, hogy legyenek adattudósaink, a harmadik pedig, hogy legyenek az ágazatot ismerő szereplők. Én nem tudom megmondani, hogy egy szövettanásznak mi a fontos, mit akar ő látni. Ha ő ezt megmondja, akkor az adattudós lefejleszti azokat az algoritmusokat, hogy ha van elég szövettani metszet, amivel az algoritmust tanítani tudja. Ez a három dolog egyszerre kell.
Mi viszonylag jól állunk adattudósban, az észtek ezért írtak alá velünk egy nemzetközi együttműködést. Az 1,3 millió ember között nincs annyi adattudós, amennyi itt van. Nekik is van integrált adatrendszerük. Magyarországon is az EESZT-vel létrejött egy országos egységes egészségügyi adatcserélő platform.

Ez egy unikális tulajdonsága a magyar rendszernek, nálunk van adattudós, elkezdtek egységesedni az adatstruktúrák, a használatban viszont még nem vagyunk ott. De nagyon könnyen ott lehetünk. Van egy versenyelőnyünk, amit ki kéne használni.

Magyarország technológiai előnyt élvez a versenytársaival szemben?

Igen.

És kikkel versenyzünk? Országokkal vagy gigavállalatokkal?

Az idővel és gigavállalatokkal. Az én digitális fenotípusom azáltal, hogy egy okos órát hordok, efelé a szolgáltatói ökoszisztéma felé nyitott. Az Android vagy IOS rendszereket használja, rengeteg egészségügyi adat és fogyasztási szokása gyűlik. Az életmódja ismert és előre jelezhető. Ha ez az egészségügyi adatokkal még jobban összekötődik, akkor egy csomó összefüggést jobban fog érteni az az adatkezelő, mint a saját közszolgálati egészségügyi rendszerünk. Tehát az én egészségem egy marketing termékké válik egy adatcégnek a kezében.

Mi azt mondjuk, hogy egy nemzeti digitális egészségügyi szolgáltatásnak fel kell épülnie ugyanúgy a szolidaritás, a kockázatközösség alapján, mint általában az egészségügy.

Van remény, hogy ez egy nemzetközi hálózat legyen?

Igen, mi azon dolgozunk. Mindenképpen egységes szakmai elvek alapján, szolidaritási, kockázatközösségi elvek alapján épüljön ki ez a rendszer.
Ez egy civilizációs vívmány. Az, hogy mi szolidaritási alapon megosztjuk a kockázatainkat és nem egy ember nyomorodik meg az egészségügyi ellátás kifizetésének a költségeiben, mint Amerikában, ez egy európai civilizációs vívmány.

Nem szabad, hogy az adatrabszolgaságon keresztül ki legyünk szolgáltatva egy adatcégnek.

Angelina Jolie megkapta ezeket a marketing leveleket, hogy nézd meg, milyen genetikai kockázattal élsz. Neki emlőtumor kockázatot mutatott a genomikai elemzése és azonnal végrehajtatott egy emlőműtétet. Egyáltalán nem biztos, hogy ki is alakul benne az a betegség, aminek a kockázatát hordozza. Ráadásul azt nem nézte meg senki, hogy a kamaszkori anamnézisében egy kamaszkori öncsonkítás is szerepelt. Volt egy furcsa személyi dinamikája arra, hogy átessen akár szükségtelen műtéteken. Aztán etikátlannak is minősítették ezt a genetikai kockázatelemző szolgáltatást, de ez az egyik nagy adatcégnek a terméke volt. Nem jó, ha ilyen történik velünk, ez egy hivatalos egészségügyi szolgáltatás kell, hogy legyen.

Kitért arra, hogy ez egy unikális vívmánya az Uniónak vagy egy lehetőség erre. Akkor ez a világon máshol, mondjuk Kínában, ahol az adathatalma az államnak hatalmas, ott sincs még ez előtérbe helyezve a big data alapú egészségügy?

Az európai vívmány alatt azt értettem, hogy szolidaritás alapú az egészségügyünk. Van esélyünk, hogy nem egy privatizált adatmonopólium fog minket adatrabszolgaságban tartani, hogyha gyógyulni akarunk. Kínában nincs általános egészségbiztosítás. Ami nagyon érdekes volt a kínai járványkezelésben, hogy ott a karanténkövetésbe, kontaktkutatásba nem egyszerűen az állam szállt be, hanem az Alibaba, Tencent, nagy internetes kereskedelmi portálok. A teljes digitális ipar szerepet vállalt ebben a totalitárius adatkezelésben, ami a járványkezelést segítette.

Az már teljesen egyértelmű, hogy a digitalizációs fejlesztések teljesen át fogják alakítani az orvostudományt. A diagnosztikát kapásból.

Ugyanúgy, ahogy a kémcsőtől eljutottunk a laborautomatáig, a képalkotó diagnosztikában el fogunk jutni a mesterséges intelligencia mindennapi használatához és a kórszövettani elemzéseknél is el fogunk jutni a mesterséges intelligenciához.

Évekről, évtizedekről beszélünk?

Ha a mesterséges intelligencia döntéstámogatásra való használatáról beszélünk, akkor hetekről, hónapokról. A mi csapatunkban is, az ELTE-s fizikusokkal együtt dolgozva, van olyan emlőszűrő algoritmus, amit tudnánk használni betegbiztonsági elemzésre. Át tudnánk küldeni az összes mammográfiás szűrőképet és a falsnegatív képeket meg tudnánk találni.

Hetek, hónapok választanak el minket, hogy egy döntéstámogató, betegbiztonsági felhasználása beindulhasson néhány ilyen algoritmusnak.

De helyesebb évekről beszélni, hogy általános rendszerekről beszéljünk.

Egy újonnan egyetemre felvételt nyert orvostanhallgatónak, mire szakorvos lesz 10-15 évnyi képzésébe telik. Az egészségügyi képzés fel van készülve a digitalizációs változásokra?

Még nincs. Ha megnézzük, hogy mi történt most az egészségügyben. Volt egy egységes e-recept rendszerünk és amikor elindult a távolságtartás, felszabadították azt a lehetőséget, hogy táv receptfelírás legyen. Nem feltétlenül kellett személyesen bemennünk a receptért. Most, hogy nem lehet elmenni a panaszunkkal kapásból a háziorvoshoz, ha gyanúsak vagyunk, azonnal beindult az informális csatornákon a távkonzultáció. Már a biztosító is azon gondolkodik, hogy hogyan tudja a távkonzultációt finanszírozni és finanszírozási kóddal ellátni.
Néhány hónap alatt radikálisan átalakult az orvos-beteg, a szakdolgozó-beteg kapcsolat. Az orvos-orvos kapcsolat is átalakult, hiszen különböző távkapcsolati eszközöket használnak konzultációra az orvosok. Egyik pillanatról a másikra bekövetkezett az, aminek a technológiai feltételei már évek óta adottak. Ezeket a dolgokat most nagyon intenzíven át fogja venni az orvosképzés szerintem.
Ez már közhellyé vált, de a 90-es években még újdonság volt, hogy a káosznak a japán írásjelét mutatták be menedzsment előadásokban. Az egyik a végletes veszélyek a másik a végtelen lehetőségeknek az írásjele, ebből a kettőből áll össze a káosz írásjele. Amikor ilyen válság van, ami felolvasztja a korábbi állapotokat, akkor abban megvan a lehetőség, hogy valami jobbat rakjunk össze utána.

Utolsó kérdésként, talán egy kicsit mindentől elrugaszkodva hadd kérdezzem meg, hogy talán sokan tudják, de talán még többen nem tudják Önről, hogy a 80-as években Magyarország egyik leghíresebb punk zenekarának, az ETA-nak írt rendszerkritikus, szókimondó szövegeket. Ha ma is írhatna, akkor miről írna szövegeket?

Az egyik az egészen biztos, hogy az alázat hiánya lenne. A másik pedig a trágársága miatt emlegetett szöveg, ami az Űrdiszkó című számnak volt a szövege. Az tulajdonképpen arról szólt, hogy akkor az a kicsit bulizós, narkózós, alkoholos diszkóvilág szabadott, csak ne politizáljon és ne gondolkodjon függetlenségről, megszállókról, egyenlőségről az ember. Egy csomó olyan dologról, ami zavarta az akkori hatalmat. Az arról szólt, hogy hogyan lehet elkábítani egy csomó embert.
Ami engem nagyon izgat most a könnyűzenében, hogy ez egy karaoke ország.

Ugyanazokat a zenéket nyomják új, kamasz előadókkal, amiket már 40 éve is untunk.

Azt, hogy karaoke helyett nem lehet valami provokatív, korszerű szöveget hallanom minden nap a rádióban, ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Könnyűzenei rádiót már csak akkor hallgatok, ha átautózok a határon. Akkor valami klasszikus rockot vagy valami alternatív csatornát behangolok és azt hallgatom.

Most nincs is kedvenc könnyűzenei előadója? Akkor ez egy betölthető űr, ezek szerint egy másik karrier lehet.

Ez egy érdekes anekdota. Mi viszonylag korán home office-ba rendeltük a kollégákat és minden hétvégén küldök nekik zenéket. Ebben van akár régi punk zene is, most épp egy Sex Pistols-t kaptak az elmúlt hétvégén, meg egy régi tengerészdalnak a klasszikus feldolgozását. Annak a szövege sem tűr nyomdafestéket. Egyébként az előtte való hétvégén pont a The Beautiful South-tól küldtem nekik egy jó válogatást. Ezt a karantén zenei válogatást majd össze is gyűjtjük és lesz egy lejátszólista a YouTube-on, ami a EMK-nak a karantén zenéje lesz.

Akkor ezt mindenképpen felkeressük majd.

Szívesen elküldjük, lehet a melléklete ennek a podcast-nak,
hogy milyen zenéket küldtem ki eddig a kollégáknak.

Most már nem ír dalszövegeket? Akár csak otthon, nem publikussá téve őket?

Be kell vallanom, hogy a Rákosi rock'n'roll-nak a szövege elveszett és azt próbálom összerakni. Az úgy volt, hogy megmondtam az énekesnek, hogy a fiatal művészek klubjába beengedtek játszani minket ’82 nyarán. Azután tiltották be az ETA-t. Ott volt a Szovjet Nagykövetség mellett és valami KISZ klub volt.
Mondtam az énekesnek, hogy itt inkább ne énekelj ki semmit, mert ez itt egy labor, azért csinálták, hogy megfigyeljék, ki miről énekel. Ezt itt most inkább kend el. De annyira berúgott, hogy mindent kiénekelt jól érthetően. Amikor valami olyan volt benne, hogy Péter Gábor meg Farkas Mihály együtt táncolnak és smárolnak benne, ezek a szövegek ott kiverték a biztosítékot. És amíg a családommal éppen utaztunk, akkor tiltották be. Hozzánk is kijöttek, de éppen nem voltam otthon, akkor volt ez a betiltási mechanizmus, a buli után. Szóval ezt a Rákosi rock'n'roll-t próbálom összerakni, hogy hogy is volt.

Kíváncsian várjuk, ha sikerül.

Az interjút készítette:
Fazekas Csilla, Reaktor Közösség
Vecsei József, Fúzió Hallgatói Közösség

A zenék, amiket a kollégáknak küldött dékán úr:

https://www.youtube.com/watch?v=pVVzidSdRXE&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?v=4DLKoOs3IpU&list=RD4DLKoOs3IpU&index=1 https://www.youtube.com/watch?v=MsOQq09g4vQ
https://www.youtube.com/watch?v=Dh_i7nZT_Qs
https://www.youtube.com/watch?v=vdAgwlM1hJw
https://www.youtube.com/watch?v=9SOryJvTAGs

süti beállítások módosítása